Logo

A vallásosság, az anyagi helyzet és az egészségügyi ellátás megítélése az egyes budapesti kerületekben

A kutatási beszámolót a kutatás irányítói, Kopp Mária és Skrabski Árpád készítették. Az itt közölt tömörítvény Ihász Anita munkája.

A vallásgyakorlás jellemzői

Magyarországon a nem hívők aránya átlagosan 25%, Budapesten ez az átlag 33%. A teljes népesség körében a vallásgyakorlók aránya 30%, Budapesten mindössze 22%, de az egyes kerületek között jelentős különbségek fedezhetők fel.

A budapestiek több mint egyharmada tehát nem tartja magát hívőnek; a nem hívők nagy része a XVI., VI. (Terézváros), XXIII. (Soroksár), XVIII. (Pestszentlőrinc) kerületekben él, a legkevesebb nem hívő pedig klasszikusan az I., II., XI., XII. és a IX. kerületekben.

A hívőkön belül a legkevesebb vallásgyakorló polgár a XVI. (Kertváros), a III. (Békásmegyer, Óbuda), a XXI. (Csepel), a XIV. (Zugló) és a XV. (Rákospalota, Újpalota) kerületekben él. A legtöbb, az országos átlagot is meghaladó a vallásgyakorlók száma a IX. (Ferencváros – 87%), a XII., az I. és a XI. kerületekben. A döntően hívő lakosú II. kerületben viszont a vallásgyakorlók aránya (27%) alacsonyabb, mint az országos átlag.

Az anyagi helyzet és annak megítélése

A budapestiek átlagjövedelme az 50–100 ezer forintos sávban mozog, az egyes háztartások jövedelmének átlaga pedig az 50–150 ezer forintos sávban. A saját havi jövedelmüket a budapesti átlaghoz képest legmagasabbnak a II. kerületiek, míg legalacsonyabbnak a XXI. kerületiek ítélték. Ezzel szemben háztartásuk összjövedelmét a budapesti átlaghoz képest legmagasabbnak a VI. kerületiek, legalacsonyabbnak pedig a XIX. kerületiek tartották.

A budapesti átlagnál lényegesen magasabbnak mondták a megkérdezettek a saját havi jövedelmüket a II., XII. és XXII. kerületekben, míg a budapesti átlagnál lényegesen alacsonyabbnak a IX., VII., V. és XXI. kerületekben.

A háztartásuk összjövedelmét a budapesti átlagnál lényegesen magasabbnak mondták a VI., II. és XII. kerületekben, míg a budapesti átlagnál lényegesen alacsonyabbnak a IX., XVI., V. és XIX. kerületekben.

Az egyes kerületek között az anyagi helyzet tekintetében a legnagyobb különbség a családi és saját anyagi helyzetük országos összehasonlításban történő megítélésében mutatkozik. A budapestiek annak ellenére, hogy tényleges anyagi helyzetük lényegesen jobb az országos átlagnál, egy tízfokú skálán viszonylagos helyzetüket (család anyagi helyzete: 4,37, saját anyagi helyzet: 4,2) nem minősítik sokkal jobbnak, mint az országos átlag (család anyagi helyzete: 4,07, saját helyzet: 3,89).

Az anyagi helyzet megítélése tehát országos és budapesti átlagban mindenhol alacsonyabb ötnél, azaz mindenhol a közepesnél rosszabbnak ítélik meg a megkérdezettek az anyagi helyzetüket.

Az egyes budapesti kerületek között a viszonylagos anyagi helyzet megítélése a következőképpen alakul: a XVI. kerületben 22,5%-kal, a XXI. kerületben 15,08%-kal, a XV. kerületben 7,16%-kal, a XXIII. kerületben 6,44%-kal, a VII. kerületben 6,1%-kal minősítették rosszabbnak családjuk anyagi helyzetét a budapesti átlagnál. Ezek az átlagszámok a XXIII. és a XVI. kerületekben a legmeglepőbbek, hiszen viszonylagos anyagi helyzetüket a jövedelmük alapján várhatóhoz képest jóval rosszabbnak minősítették a megkérdezettek.

Családjuk anyagi helyzetét 4 kerületben ítélték a megkérdezettek a budapesti átlagnál lényegesen jobbnak: a II. kerületben (28,8%-kal), a XII. kerületben (10,98%-kal), a XI. kerületben (10,57%-kal) és a XVII. kerületben (7%-kal).

A saját anyagi helyzet megítélése tekintetében az előzőekhez hasonló tendenciák rajzolódtak ki, a következő kiegészítésekkel: az öt, anyagi helyzetét legrosszabbnak tartó kerület közé bekerült a IV. és a X. kerület is, míg az anyagi helyzetüket legjobbnak tartók között szerepel a XVIII. kerület is.

Országosan a megkérdezettek 35,6%-a ítéli úgy, hogy anyagi helyzete romlott az utolsó öt évben, 2002 májusáig. Ez az arány a legmagasabb Jász-Nagykun-Szolnok megyében volt, második helyen pedig Budapesten (39,2%), de az egyes kerületek között természetesen e tekintetben is jelentős eltérés mutatkozik.

Az egyes kerületeket vizsgálva megállapítható, hogy az átlagosnál lényegesen többen számoltak be anyagi helyzetük romlásáról a XVIII., a XII., a VI. és a XXI. kerületekben, és az átlagosnál lényegesen kevesebben a II., XVII., XVI., VII. és XXIII. kerületekben.

Saját megítélése szerint az élethez alapvető cikkeket sem tudja megvásárolni az ország 12,3%-a, a budapestiek 11,2%-a.

A fenti arány jelzi, hogy a budapestiek igényszintje lényegesen magasabb az ország többi részében élők igényszintjénél, hiszen lényegesen jobb anyagi helyzetük ellenére ugyanolyan elégedetlenek anyagi lehetőségeikkel, mint az ország többi részén. Az egyes budapesti kerületek között azonban ebben az esetben is jelentősek az eltérések. A legtöbb olyan válaszadó, aki saját megítélése szerint az élethez alapvető cikkeket sem tudja megvásárolni, abban a XVI. kerületben volt, ahol az átlagosnál lényegesen kevesebben számoltak be anyagi helyzetük romlásáról. Ez viszont igazolja a kerületi válaszadók viszonylagos anyagi helyzetének megítélését, hiszen a budapesti átlaghoz képest itt ítélték meg legrosszabbnak a megkérdezettek a viszonylagos anyagi helyzetüket.

Ezt a kerületet követi a VI., a XV., a XXI. és a VIII. kerület.

A legkevesebben a VI. (senki!), a XII., a II., a XXIII. és a XXII. kerületekben ítélik úgy, hogy az élethez alapvetően szükséges cikkeket sem tudják megvásárolni, mert olyan alacsony a jövedelmük.

A relatív szegények aránya tehát a legmagasabb a XVI., V. és XV. kerületekben, és a legalacsonyabb a VI., XII. és II. kerületekben.

Elégedettség a társadalombiztosítással, egészségügyi ellátással, abortuszok aránya

Országos tekintetben, átlagosan a polgárok 87,4%-a bízik a társadalombiztosítás által adott nyugdíjban, a budapestiek 83%-a, tehát csak egyötödük választana inkább más formákat.

Az egyes budapesti kerületek között nem erős a szórás, de eltérések azért vannak, a legkevésbé a XXIII., a XVII. és a XIX. kerületekben, a leginkább pedig a VI., IX., III. kerületekben bíznak a társadalombiztosítás által adott nyugdíjban.

A társadalombiztosítás által adott egészségügyi ellátásba vetett bizalom tekintetében azonban már jelentős eltérés mutatkozik az egyes budapesti kerületek között, és a kerületek megoszlása nem egyezik a nyugdíjkérdésben kimutatott megoszlással.

A legnagyobb bizalom mutatkozik a társadalombiztosítás által adott egészségügyi ellátás iránt a III., XVII., I., IX. és VII. kerületekben, míg a legkisebb a IV., XIII., XXII., XVIII. és XIV. kerületekben.

A megkérdezett budapestiek 85,1%-a elégedett a családorvosi ellátással, és az egyes kerületek között nincsen jelentős eltérés e tekintetben.

A családorvosi ellátással a legelégedettebbek a XVIII. kerületben, ezt követően a XIV., VIII., I. és X. kerületekben, a legkevésbé elégedettek a XXIII., XVI., XV., XII. és V. kerületekben. Érdekes, hogy a családorvosi ellátással való elégedettség és a társadalombiztosítás által adott egészségügyi ellátásba vetett bizalom között gyakorlatilag semmilyen összefüggés nincsen.

Némileg több kapcsolat mutatható ki a járóbeteg-szakrendeléssel való elégedettség és a társadalombiztosítás által adott egészségügyi ellátás iránti bizalom tekintetében.

A járóbeteg-szakrendeléssel országosan az emberek 71,2%-a elégedett, Budapesten ez az arány 69,3%. A budapestiek tehát mintegy 30%-a elégedetlen a járóbeteg-szakellátással.

A legelégedettebb 6 kerület között szerepel 4 olyan kerület (XIV., VIII., I., XVIII.), mely a családorvosi ellátással is átlag fölött elégedett volt, és 3 olyan kerület (I., IX., XVII.), ahol jóval átlag feletti volt a társadalombiztosítás által nyújtott egészségügyi ellátás iránti bizalom. A járóbetegszakellátással a IX. kerületben a legelégedettebbek, a legkevésbé elégedett kerületek (XXIII., XVI., III., XII., XX.) pedig szinte megegyeznek azon kerületekkel, ahol a családorvosi ellátással is elégedetlenek voltak.

A kórházi ellátással a budapestiek több mint 40%-a elégedetlen, ez az arány országos szinten a legmagasabb. Az egyes kerületek között azonban e tekintetben nincsen jelentős különbség.

A kórházi ellátással abban a két kerületben (XXIII., XVI.) a legelégedetlenebbek, amelyekben a járóbeteg-szakellátással és a háziorvosi szolgáltatással is a legkevésbé voltak elégedettek. A legelégedettebbek a VI. és a XIV. kerületekben élők.

Az ellátással legelégedetlenebb XVI. kerületiek lépnének be leginkább önkéntes egészségpénztárba, őket követik az V., XVIII., VIII., X. és XII. kerületiek, velük szemben, jóval az országos átlag (23,1%) alatt lépnének be ilyen szervezetbe a XX., XXIII., XVII., XI. és VI. kerületben élők.

A hagyományosnak jómódúnak tekintett II. és I. kerületiek átlag alatti arányban lépnének be önkéntes egészségpénztárba.

A megkérdezett budapesti nők 35,8%-a válaszolta, hogy volt már művi abortusza, az országos átlag 23,4%. A művi abortuszok regionális különbségei elsősorban a vallásgyakorlás arányával függnek össze, de meg kell jegyezni, hogy egyes alacsony társadalmi státusú rétegekben, így különösen a cigány nők körében az arány a fentieknél is magasabb.

Az egyes kerületek között nem jelentős a különbség. Az átlaghoz képest 33%-kal több nő számolt be művi abortuszról a XIX. kerületben, ezzel szemben az átlagnál 65%-kal kevesebb nő vallott be művi abortuszt a XXIII. kerületben.

Életminőséget javító szolgáltatások iránti anyagiáldozat-vállalási hajlandóság

A budapestiek többsége (50-66%) hozna anyagi áldozatot azért, hogy

  • nehéz anyagi helyzetben, súlyos életesemény esetén jelentős segítséget kapjon,
  • a gyógyszereket olcsóbban szerezhesse be, és hogy
  • legyen megoldás a beteg családtagok otthoni ellátására, ápolására.

A megkérdezett budapestiek átlagosan 65,4%-a fizetne olyan szolgáltatásért, mely nehéz anyagi helyzetben (így pl.: szülés, betegség, haláleset) jelentős segítséget nyújt. Az átlagnál 33%-kal többen, a vizsgáltak közül a legtöbben, a VIII. kerületben fizetnének ilyen szolgáltatásért, viszont az átlagnál 20,2%-kal kevesebben, a vizsgáltak közül a legkevesebben a XXIII. kerületben.

A megkérdezettek 65,8%-a hozna anyagi áldozatot azért, hogy a gyógyszereket és gyógyászati segédeszközöket olcsóbban szerezhesse be. A legtöbben ezért a szolgáltatásért is a VIII. kerületben fizetnének, a legkevesebbenpedig a VII. kerületben.

A beteg családtagok otthoni ellátásáért, ápolásáért átlagosan kevesebben, a megkérdezettek 63,5%-a fizetne, a legtöbben a XVIII. kerületben, másodikként pedig szintén a VIII. kerületben, a legkevesebben pedig a XIII. kerületben.

Közel minden második ember hozna anyagi áldozatot

  • belföldi, külföldi gyógyüdülésért,
  • orvosi ellenőrzés melletti egészséges életmódot segítő gyakorlatokért,
  • olyan szolgáltatásért, amely lehetővé teszi, hogy orvostól tanácsot kérjen, és
  • olyan lehetőségekért, ahol jó társaságot talál.

A budapestiek átlagosan 58,1%-a hozna anyagi áldozatot valamilyen belföldi, külföldi gyógyüdülésért. Egy ilyen szolgáltatás a XIV. kerületiek esetében lenne a legnépszerűbb, a legkisebb hajlandóság viszont a XIX. kerületben lenne. A VIII. kerületiek ezt a szolgáltatást is átlag felett vennék igénybe, még térítés ellenében is.

Az előzőnél is kevesebben, a budapestiek átlagosan 40,6%-a hozna anyagi áldozatot azért, hogy működjön olyan klub, egyesület, kisközösség, népművelő központ stb., ahol jó társaságot találhat. Az átlaghoz képest jóval többen (65,2%-kal) fizetnének viszont ezért a XVII. kerületen, és 46,7%-kal többen a VIII. kerületben. Ahogy láthattuk, ebben a kerületben szinte minden felsorolt szolgáltatás iránt átlag feletti az érdeklődés, még anyagiáldozatvállalás esetén is, annak ellenére, hogy ebben a kerületben is átlag feletti a relatív szegénység.

A megkérdezett budapestiek 26,5%-a fizetne olyan szolgáltatásért, mely kifizeti a megkérdezett helyett a hálapénzt.

Átlag fölötti mértékben (48,9%-kal többen) hoznának ezért anyagi áldozatot a XVII. kerületben, ugyancsak átlag felett a XVI., XV. és XXII. kerületekben, viszont az átlaghoz viszonyítva is lényegesen kevesebben a II., XIV., XX., XXI. és XIX. kerületekben.

Összességében elmondható, hogy az országos tendenciákhoz hasonlóan, a budapestiek is jelentős anyagi áldozatokat hoznának különböző típusú, az életminőségüket javító szolgáltatásokért.

A budapesti kerületek halálozási különbségei

Budapest halandósága csak 86%-a a vidéki átlagnak, azonban a fővároson belül nagyobbak a halandósági különbségek, mint a vidéki térségek között.

Budapest kerületei közül a standardizált halálozási arány (tehát ami figyelembe veszi a lakosság életkor szerinti különbségeit, és az évenkénti halálozási arányokat jelenti, ha a budapesti átlagot 100%-nak veszszük):

  • 25%-kal haladja meg a budapesti átlagot a Józsefvárosban (VIII. kerület),
  • 22%-kal Pesterzsébeten (XX. kerület), és
  • 18%-kal az Erzsébetvárosban (VII. kerület) és Ferencvárosban (IX. kerület).

A legkedvezőbb, a várakozásoknak megfelelően, a Rózsadomb és környéke (II. kerület) halandósága; 21%-kal alacsonyabb a budapesti átlagnál, ezt a kerületet követi a XII. kerület (14%-kal jobb mutatóval), az V. kerület és az I. kerület 13%-kal jobb értékkel.

A két szélső érték, a VIII. kerület és a II. kerület halálozási arányai közötti eltérés tehát rendkívül jelentős, a II. kerület halálozása a Józsefvárosénak csak 63%-a. Ez az eltérés a férfiak esetében még jelentősebb, mint a nők esetében, azonban a legrosszabb halálozási arányok mindkét nem esetében ugyanazokra a kerületekre jellemzőek.

Mivel a halálozási arányok szoros kapcsolatban állnak az életminőség többi mutatójával, ezek a drámai különbségek jól jelzik, hogy Budapest nem tekinthető szerves egységnek, a társadalmon belüli egyenlőtlenségek igen jelentősek.

© 2005 – 2024 Polgári Szemle Alapítvány