Quo vadis, magyar lakáspolitika?

DR. CSERMÁK KÁROLY PhD, Nagykőrös, főiskolai docens, WSUF (Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.).

…avagy egy kor lakáskórtörténete

Az állam gazdaságpolitikai céljainak hierarchiájában elsődleges az életszínvonal és az életkörülmények javítását biztosító gazdasági fejlettség. Ennek egyik meghatározó faktora a megfelelő számú és minőségű, az igényekhez igazodó lakásállomány megléte, annak szükség szerinti rekonstrukciója, fenntartása, karbantartása és új lakások építése, melyet a nemzetgazdasági tervkoncepciókkal összhangban regionálisan kell megoldani. Ezt a komplex feladatot egyszerre és egymást kiegészítve szociális, bér- és piaci lakásrendszer keretében lehet teljesíteni. Ez a lakáskérdés egy-egy ország társadalmi-politikai berendezkedésétől függetlenül állandóan jelen van, mint rövid, közép- és hosszú távú problémahalmaz.

Hazai lakáspolitikai koncepciók a rendszerváltozás után

A lakáspolitika kulcsfontosságú gondolata, hogy a lakás egyszerre tekinthető piaci jószágnak és olyan speciális terméknek, aminek nincs helyettesítője, és mert költségeinek fedezése szükségessé tehet az adófizetők pénzéből állami segítséget (Oxley–Smith, 1996). Ebből következően a lakások allokációja piaci mechanizmusok és szelektív vagy univerzális állami beavatkozás révén megy és mehet végbe. Mindkét típus alkalmazásakor a lakáspiac jelenti a fő elosztási mechanizmust. A különbség az állami beavatkozás mértékében és módszereiben jut kifejezésre (Dániel, 2004). Az univerzális állami beavatkozás lényege, hogy valamennyi állampolgárt segíti, anélkül, hogy vizsgálnák a gazdasági rászorultságot. A szelektív politika célzott, a gazdaságilag leggyengébb népesség részére nyújtott segítség, amely speciális vizsgálatokkal ellenőrzi, hogy valóban a gazdaságilag leggyengébbeknek jusson a támogatás (Rothstein, 1998).

Magyarországon a ’60–’80-as években a lakáspolitika fő irányvonalát a tömeges lakásépítés jellemezte ...

Magyarországon a ’60–’80-as években a lakáspolitika fő irányvonalát a tömeges lakásépítés jellemezte a lakáshiány felszámolása jegyében. Ennek kapcsán és az urbanizálódás elősegítése érdekében elsősorban a fővárosban, a megyeszékhelyeken és más városokban bonyolítottak le nagy volumenű, kiemelten panel- és blokkos építési technológiával megvalósított lapostetős, társasházi, lakásszövetkezeti, tanácsi, vállalati stb. lakásépítéseket, melynek során új lakótelepi városrészek jöttek létre.

Az 1989. évi rendszerváltást követően a statisztikák egyre szomorúbb képet festettek a hazai lakáshelyzetről, mely tettre sarkallta a politikusokat. Ennek eredményeként a magyar lakáspolitikában 2000 elején határozott, a lakáshitelezés kiépítését megcélzó program indult el a Széchenyi Terv részeként. A kérdés az volt, hogy milyen konstrukcióban és milyen nagyságrendben induljanak el a programok, továbbá hogyan lehet megteremteni a programok hatékonyságát, politikai elfogadhatóságát, finanszírozhatóságát stb. A magyar kormánynak nem állt rendelkezésre korábbi tapasztalat, és a politikai döntésmechanizmus jellegéből adódóan komolyabb előkészítésekre sem volt idő… (Farkas et al., 2004).

Széchenyi Terv (SZT)

Az SZT tehát 2000-ben indult, és legfontosabb célja az volt, hogy növelje a gazdaság teljesítőképességét, melynek véghezvitele az állam, a gazdasági szereplők, valamint a régiók együttműködése révén lett volna megvalósítható az elképzelések szerint. Kiemelt feladata volt, hogy mozgósítsa a magángazdaság, a hazai és külföldi befektetők, valamint az önkormányzatok fejlesztési forrásait. Ezért az állam mint társfinanszírozó (Lentner et al., 2002) is részt vett a programok megvalósításában, többnyire az egyes projektek típusától függően egyharmad-egynegyed arányban támogatva azokat, annak reményében, hogy ezzel háromszoros-négyszeres magántőke vagy önkormányzati forrás mozdítható meg a fejlesztések érdekében.

Az SZT – az Európai Unió tervezési és programozási gyakorlatával összhangban – hat évet átfogó, középtávú, 2001–2006-ig terjedő gazdaságfejlesztési tervként készült, melynek programjait és a 2001, 2002-es időszakra vonatkozó állami társfinanszírozási adatait (ami közel kétmilliárd dollár volt) az 1. táblázat tartalmazza. Az SZT hét programja közül társfinanszírozott lakásprogram – a terv szerint – 2001-ben 69,9 Mrd Ft-tal (23,62%), míg 2002-ben 72,6 Mrd Fttal (21,94%) részesedett (volna) az összes támogatásból, ami a probléma súlyának megfelelő arányúnak volt tekinthető, és négy alprogramra tagolódott:

  • A lakásállomány bővítését célzó 1. alprogram;
  • A lakásállomány korszerűsítését támogató 2. alprogram;
  • A lakáshitelezés korszerűsítését, a lakáshoz jutás elősegítését és a mobilitás növelését szolgáló 3. alprogram;
  • A bérlakásszektor részarányának növelését, a réteg- és szociális problémák kezelését segítő 4. alprogram.

Széchenyi Plusz (SZP) gazdaságélénkítő program

A kormány a 2001. október 10-i ülésén megtárgyalta és elfogadta az SZT kibővítését jelentő SZP gazdaságélénkítő programot, mintegy válaszul a világgazdaság lassulására és az amerikai (2001. szeptember 11-i) terrortámadás utáni helyzetre. Az SZP hét programja között helyet kapott a lakáscélú támogatások módosítása, melyben a tervezett módosítások érintették az ún. kiegészítő kamattámogatású hitel kamatának mérséklését, a jelzáloglevelekre nyújtott kamattámogatás növelését, a használt lakások vásárlásához felvett államilag támogatott hitel adókedvezményét, a tetőtér-beépítésre és az ún. „akadálymentesítési” támogatási rendszerre vonatkozó szabályok módosítását, valamint bizonyos technikai változtatásokat. A GM 2002. március 20-án „Otthonteremtés 2002” címmel szakmai konferenciát rendezett, ahol ismertetésre kerültek az SZT-vel kapcsolatos addigi eredmények, így a lakáshitelezés legfontosabb mutatószámai is. Itt egyértelműen megállapításra került, hogy az SZT és az SZP kimozdította holtpontjáról a lakásügyet, és a meghirdetett programok eredményeképpen legfőképpen a lakáshitel-állomány növekedett ugrásszerűen. A kiadott építési engedélyek és az épített új lakások száma is intenzíven nőtt, így a megcélzott évi 40 ezer új lakás most már több volt, mint illúzió. A kérdés viszont felvetődött, hogy mennyire igazságos a hitelezési és támogatási rendszer, és képes lesz-e az állam megbirkózni ekkora költségvetési teherrel? Nem is beszélve a szociális és bérlakáshelyzet további aggasztó mutatószámairól.

1. táblázat: A Széchenyi Terv állami társfinanszírozása 2001–2002

1. táblázat: A Széchenyi Terv állami társfinanszírozása 2001–2002

Nemzeti Fejlesztési Terv (NFT)

A kormányváltást követően, az új kormány 2002. december 18-án elfogadta az NFT átdolgozott változatát, melynek „összetételét” az alábbi séma tartalmazza:

Az NFT Operatív Programjai és a lakáspolitikai koncepciók között a legszorosabb kapcsolódás a regionális kérdések megoldásra váró feladataiban fogalmazódik meg (Gyakorlati…, 2002). Hiszen az ország valamennyi régiójára (2. táblázat) jellemző az alacsony jövedelmi és szociális státusba csúszott tekintélyes számú lakosság (család – és nem – családháztartások), mely nem képes lakókörnyezete minőségének megőrzésére. Ezen térségek közterületei és lakásállománya is a végletekig leromlott. A területek lakói halmozottan hátrányos helyzetbe kerültek, a szociális és biztonsági problémák súlyosbodnak, melyek negatív hatása a települések egészében jelentkezik. Szükséges tehát egyrészt megteremteni és megtartani az otthonteremtés támogatási rendszerét, másrészt a meglévő lakásállomány bővítését, korszerűsítését, felújítását, állagmegóvását finanszírozni, mely az állami költségvetésre ró nem kis terheket.

2. táblázat: A kistérségek száma és népességük nagysága típusok és régiók szerint

2. táblázat: A kistérségek száma és népességük nagysága típusok és régiók szerint

Nemzeti Lakásprogram (NLP)

Az új kormány részletes vizsgálatnak vetette alá az SZT-t, mondván, hogy annak hibáiból, hiányosságaiból okulva megalkossa a saját és széles társadalmi egyeztetést követő konszenzuson nyugvó NFT-t. Ennek a vizsgálatnak a lényege, hogy az SZT-t közgazdasági értelemben nem tekintette tervnek, hanem igen eltérő eredményhatékonyságú programok halmazának. Bírálták a GM pályázati rendszerét, mert szerintük az SZT bonyolult, nehezen átlátható, bírálati rendszerében nem egységes elvű. Továbbá ellenőrzési rendszerét nem tartották hatékonynak, ugyanakkor a támogatási igények kezelésének kialakult szervezeti rendszerét és feltételeit alkalmassá tehetőnek ítélték az EU-támogatások fogadására.

A szocialista–szabad demokrata kormánykoalíció több fórumon is hangsúlyozta, hogy az SZT-ből több „elemet” is meg kívánnak tartani kisebb-nagyobb módosításokkal, így a lakásprogramot is. Ez utóbbit azonban az új NFT-től elkülönítve és külön kiemelten kezelve, mint NLP-t, amely kb. 5 hónapos társadalmi vitát követően került az Országgyűlés elé 2003 decemberében, és 2004. január 1-jén indult újtára. Az új, illetőleg módosított lakásprogram stratégiai céljainak, főbb indikátorainak (jelző- és mutatószámainak) részletezését a 2003., 2006. és a 2018. évekre a 3. táblázat mutatja be:

3. táblázat: A lakásprogram stratégiai céljai és célkitűzései Mindenkinek biztosítsa az elfogadható, egészséges, biztonságos, a munkahelyüktől, a tanulási lehetőségüktől elérhető távolságban lévő lakást, amely hozzájárul az egyének jólétének növeléséhez és a társadalmi kohézió erősítéséhez.

3. táblázat: A lakásprogram stratégiai céljai és célkitűzései Mindenkinek biztosítsa az elfogadható, egészséges, biztonságos, a munkahelyüktől, a tanulási lehetőségüktől elérhető távolságban lévő lakást, amely hozzájárul az egyének jólétének növeléséhez és a társadalmi kohézió erősítéséhez.

Az „újragondolt” lakáspolitikát öt meghatározó feladatcsoportba (ún. pillérekre) sorolták, melyek a következők (Otthon Európában..., 2003):

  1. Ingatlan- és építési szabályozás: A versenyviszonyokat meghatározó jogszabályi környezet és hatósági eljárások korszerűsítése.
  2. Építés- és befektetésösztönzés: A lakáscélú ingatlanfejlesztést és korszerűsítést ösztönző rendszer fejlesztése és célprogramjai.
  3. Lakáshoz jutás, lakhatás és szociális támogatás: A lakástámogatási rendszer reformja.
  4. Kultúra, képzés, kommunikáció: Az építészeti, városépítészeti és építési tevékenységhez kapcsolódó szakmai, államigazgatási és fogyasztói kultúra fejlesztését célzó programok és az NLP céljainak és eszközrendszerének kommunikációja.
  5. Zászlóshajó programok: A kormányzat és önkormányzatok intervenciós intézményei, iránymutató programjai és mintaprojektjei.

Európa Terv 2004 (EUT)

Az EUT a kormány hosszú távú fejlesztési céljait tartalmazza, valamint 1365,3 milliárd forint értékben, uniós és hazai forrásokból finanszírozható fejlesztési programokat. Az EUT tartalmazza a 2007–2015-ig tartó időszakra vonatkozó II. Nemzeti Fejlesztési Terv (NFT II.) előkészületeit, további központi programokat, pályázatokat és fejlesztéseket. Az NFT II-ről 2005 végén döntött a kormány. Az Európai Unió harmadik kohéziós jelentése, és az ahhoz szervesen illeszkedő pénzügyi keretdokumentum alapján 2007-től hazánk a korábbinál lényegesen nagyobb összeget fordíthat a felzárkózást segítő programokra. A 2007–2015 években összesen akár 24 milliárd eurónyi (több mint hatezer milliárd forintnyi) támogatással – és a magyar társfinanszírozással – mintegy tízezer milliárd forintnyi beruházás valósulhat meg hazánkban.

... mintegy tízezer milliárd forintnyi beruházás valósulhat meg hazánkban.

A NFT II-ben az öt operatív program megmaradt, azonban ezekből számos fontos prioritást kiemeltek, hogy külön, önálló programként dolgozták ki. Kiemelt operatív programok indítását határozták el – többek között – a vidékfejlesztés, infrastruktúra és urbanizáció (város- és falufejlesztés) tárgykörökben, melyek jellegüknél fogva érintették a lakástámogatást is (Európa Terv, 2004, Új nemzeti fejlesztési…, 2004, „A második Nemzeti…, 2004, Csermák, 2008, Csermák, 2009).

Új Magyarország Fejlesztési Terv (ÚMFT)

A 2006–2010-ig terjedő időintervallumot felölelő „Szabadság és szolidaritás” alcímű kormányprogram a sikeres, modern és igazságos Magyarország megteremtését tűzte ki célul. Ennek keretében az elkövetkezendő évek egyik legfontosabb feladatának tekintették, hogy igazságosabbá tegyék a lakástámogatások felhasználását, szélesítsék a bérlakáspiacot és javítsák a lakásállomány minőségét, vagyis a meghatározott főbb prioritások:

  • A lakásfelújítás támogatásával javítani az életminőséget, növelni a lakásállomány értékét, és segíteni az energiatakarékosságot. Bővíteni és a hagyományos építésű lakásokra is kiterjeszteni a panelfelújítási programot, amely évente legalább 60–70 ezer lakás megújítását teszi lehetővé. Támogatni a lakossági energiatakarékosság növelését célzó lakáskorszerűsítést és a lakótelepek élhetőbbé tételét, városrészek rehabilitációját.
  • A támogatási rendszer korszerűsítésével tovább kell javítani a fiatalok, az alacsonyabb jövedelműek lakásvásárlásához nyújtott támogatásokat.
  • A legális bérlakáspiac kialakulásának ösztönzésével reális lehetőséget kell teremteni arra is, hogy egy család tulajdonszerzés helyett a nagyobb mobilitást és kisebb terheket jelentő bérlakást válassza otthonának. A legális bérlakáspiac kialakulása a feltétele annak is, hogy a rászoruló családok számára a tisztességes lakhatási feltételek megteremtéséhez egy korszerű lakbér-támogatási rendszer nyújtson segítséget (Új Magyarország..., 2006, Csermák, 2008, Csermák, 2009).

Új Magyarország Lakásfelújítási Program (ÚMLP)

A hazai lakáspolitika egyik legfontosabb hosszú távú célkitűzése a korszerű lakásállomány kialakítása és megőrzése. Ezért megújultan és kibővülten állt rendelkezésre 2008. februárjától a „Panelprogram”. Az ÚMLP elemei:

  1. Az iparosított technológiával készült lakóépületek energiatakarékos felújítása (Panelprogram).
  2. Távfűtött lakások fűtési rendszerének felújítása – egyedi szabályozás, egyedi mérések (Ökoprogram).
  3. Egycsatornás gyűjtőkémények felújításának támogatása.
  4. Lakások energetikai korszerűsítése (Nemzeti Energiatakarékossági Program).
  5. A lakossági megújuló energiafelhasználás növelése.

A megújult panelprogram finanszírozása keretében eddig 1/3-ad állami és 1/3-ad önkormányzati támogatásra, 1/3-ad önerővel lehetett pályázni az elnyerhető támogatásokra. 2008. január 1-jétől részben maradt a korábbi konstrukció, részben pedig új lehetőségként 1/3-ad állami és 2/3-ad önerő szükséges ott, ahol az önkormányzat forráshiányra hivatkozva nem tud beszállni a felújításba. Ez utóbbi dominanciája mára már nyilvánvalóvá vált. Továbbá az állami támogatás növekedett az eddigi 400 ezer Ft-ról 500 ezer Ft-ra (Új Magyarország…, 2008, Csermák, 2008, Csermák, 2009).

A hazai lakáspolitika néhány „eredménye”

A Széchenyi Tervnek köszönhetően, elkezdődött a lakáspolitika átalakulása és megújulása. Ez a koncepció – függetlenül attól, hogy kérészéletűre ítéltetett – mély nyomot hagyott a későbbi lakáspolitizálásban is, hiszen olyan nyilvánvaló tények, mint a lakáshitelezés fellendülése, állami társfinanszírozású új lakások és bérlakások építése, PANEL-program stb. megkérdőjelezhetetlenné tették létjogosultságát. Ezt támasztják alá a következő főbb adatok is. A lakásállomány fokozatosan nőtt és részben megújult. (4. táblázat)

4. táblázat: A lakásállomány alakulása 2001–2010

4. táblázat: A lakásállomány alakulása 2001–2010

A 10 év alatti összes lakásnövekmény (építések, lebontások) 266 028 db lakás. Ez egyéves átlagban cca. 26 603 db lakást jelent, mellyel a 100 lakásra jutó népesség a 2001. évi 251 főről a 2010. év elejére 231 főre csökkent. (Ez a tény, sajnos, a népességcsökkenésnek is köszönhető!)

A lakásépítési volumen növekedését egyértelműen az SZT indította el 2001-től (5. táblázat).

5. táblázat: Lakásépítés kormányzati ciklusonként (1990–2010)

5. táblázat: Lakásépítés kormányzati ciklusonként (1990–2010)

Míg az épített lakások alapterülete 1995–1996-ban, valamint 1999–2000-ben érte el a közel 100 m2-t egy kis volumenű lakásépítés mellett, addig a 2000. évet követő – főleg a lakáshitelezési változások következtében – megnövekedett épített lakások száma a kisebb lakás-alapterületek felé tolta el ezt a tendenciát. Ez, az alacsonyabb jövedelműek lakásvásárlási lehetőségeit tükrözi vissza. Statisztikai adatokból az építendő lakások száma jól becsülhető (Csermák, 2007).

... megnövekedett épített lakások száma a kisebb lakás-alapterületek felé tolta el ezt a tendenciát.

A hazai lakásfinanszírozási gyakorlat három legfontosabb szereplője: az állami költségvetés, a bankok és a lakás-takarékpénztárak. 2000-től az SZT meghatározó hatására mindhárom vizsgált területen fokozatosan növekedtek a lakáscélú pénzügyi mutatók, legyen az lakás-takarékpénztári megtakarítás, banki lakáshitel-állomány egyre növekvő devizahitelaránnyal vagy éppen a központi költségvetés, amely – a rendkívüli terhek miatt – 2008-tól kénytelen volt csökkenteni lakás(építési) támogatásait. Ez a folyamat szakadt meg, illetőleg drasztikusan csökkent a világgazdasági és pénzügyi válság – hazánkba is markánsan begyűrűző – hatásai miatt. Nem is beszélve a deviza-lakáshitelesek ellehetetlenüléséről, amely sok-sok magyar ember sorsát keseríti. Éppen ezért (is), ebben a rendszerben egyre inkább érvényesülnie kell a szelektív lakáspolitikának, melyben a rosszabb jövedelmi és szociális körülmények között élő háztartások juthatnak nagyobb állami támogatáshoz a bérlakásszektor dominanciájával (Dániel, 2004, Rothstein, 1998). Az állami költségvetés főbb finanszírozási adatait a 6. táblázat tartalmazza.

6. táblázat: A központi költségvetés lakás(építési) támogatása (1996–2011)

6. táblázat: A központi költségvetés lakás(építési) támogatása (1996–2011)

Az új Széchenyi Terv (úszt)

A fejlesztési tervek összevetése alapján az Új Magyarország Fejlesztési Terv (ÚMFT) és a második Széchenyi Terv (ÚSZT) között sem a stratégiát, sem a célokat, sem pedig a pályázatokat illetően nem mutatható ki hasonlóság. Eszerint a korábbiaktól eltérően a pályázatokat az eddigi hat minisztérium helyett mindössze egyetlen kezeli, és a támogatásokra vonatkozó 22 jogszabály is megszűnik. Duplájára nő az egyszerűsített elbírálás alá eső pályázatok száma, a programokat merőben új szempontok alapján tervezték, a forrásokat pedig átcsoportosították. A korábbiaknál jóval kevesebbet kell költeni a pályázatíró cégekre is, amelyek eddig csak a támogatást igénylők terheit növelték. Az ÚSZT a növekedés gazdaságpolitikája, amely a GDP növekedését elsősorban a beruházások növekedésével kívánja elérni, ehhez eszköz a foglalkoztatás bővítése, a technológiai és tudományos innováció, valamint az új piacok megnyerése. Az ÚSZT legnagyobb vállalása a magyarországi foglalkoztatás dinamikus bővítése, vagyis az a törekvés, hogy a gazdaság- és társadalomfejlesztő program sikeres megvalósíthatóságának alapját megteremtse a tíz esztendő alatt létrehozandó egymillió új és adózó munkahellyel. A magyar gazdaság fellendülését az ÚSZT 7 programja fémjelzi:

  1. Gyógyító Magyarország – Egészségipar.
  2. Megújuló Magyarország – Zöld gazdaságfejlesztés.
  3. Otthonteremtés – Lakásprogram.
  4. Vállalkozásfejlesztés – Üzleti környezet fejlesztés.
  5. Tudomány – Innováció – Növekedés.
  6. Foglalkoztatás.
  7. Közlekedés – Tranzitgazdaság.

Az ÚSZT a 10 évvel korábbi SZT-hez képest az aktualitásoknak és az új kihívásoknak megfelelően átstrukturálódott. Új és átgondolt tartalmakkal megmaradt a Lakásprogram, a Vállalkozásfejlesztés, és végső soron a Közlekedés, mely utóbbi a magyarországi közlekedési infrastruktúra további bővítését és állagmegóvását hivatott előremozdítani. Tulajdonképpen a Gyógyító Magyarország program továbbra is prioritásként kezeli a gyógyturizmust, a kiszolgáló- és háttérágazatokat, az ezeket megalapozó kutatásokat, az egészségtudatos életmódhoz kapcsolódó termékek gyártását és forgalmazását, így kapcsolódva a korábbi SZT ilyen jellegű célkitűzéseihez. Hasonló a helyzet a Tudomány – Innováció – Növekedés programmal is, mely az „eredeti” SZT kutatási, fejlesztési és innovációs programját viszi tovább. A Foglalkoztatás erős korrelációt mutat az SZT gazdaságfejlesztési és regionális gazdaságépítési programjával, hiszen a munkahelyteremtés, mint az ÚSZT alapkövetelménye és célkitűzése, dominánsan e két utóbbi, és a többi program sikerességének a záloga is. Újszerű a Zöld gazdaságfejlesztés, mely az energiahatékonyság– energiatakarékosság–energiaracionalizálás keretében fogalmaz meg elérendő célokat.

Az ÚSZT céljai és irányai a 21. század lakáspolitikájában:

– Emberközpontú fejlesztéspolitika. A lakás- és fejlesztéspolitika intenzívebb állami szerepvállalás nélkül nem képzelhető el, mert a piac önmagában nem tudja a hosszú távú szociális, társadalmi és gazdasági célokat összeegyeztetni.

– Otthonteremtés nélkül nincsen európai jövőkép Magyarországon. A gazdasági válságkezelés és a munkahelymegőrzés domináns eszköze a lakásépítések állami támogatása. Az otthonteremtési koncepció pedig nem képzelhető el lakásépítési koncepció nélkül. Fokozatosan, minél szélesebb népességnek kell elérhetővé tenni, hogy a lakáskörülményein javítani tudjon.

– Lakhatási jog. Egyes nyugat-európai országokban a lakhatás állampolgári jog. A magyar alkotmány is rögzíti az állampolgárok szociális biztonsághoz való jogát (70/E. §). Az államnak olyan társadalom- és gazdaságpolitikát kell kialakítani, ami a tisztességes munkával szerzett jövedelemből elérhetővé teszi az emberhez méltó, 21. századi színvonalú lakáskörülményeket.

Az ÚSZT lakásfinanszírozása:

– Bérlakásépítés. Magyarországnak és a közép-európai régió államainak sajátos fejlődésük és helyzetük miatt szükségük van rá, hogy az uniós források egy részét a lakásügyben használhassák fel. A közalkalmazotti és köztisztviselői bérezés kiegészítő eszköze lehet a munkahely közelében bérlakás biztosítása (pl. a rendőrség, egészségügy, oktatás alkalmazottai részére). Jelenleg érdemben sem tulajdonszerzési, sem lakásbérleti támogatás nincsen. A lakástámogatási rendszer kialakításánál egyensúlyt kell találni a két támogatási forma között. Tekintve, hogy a lakásbérlés a városias életmód jellemzője, a vidék esélyegyenlősége érdekében is szükség van a tulajdonszerzési támogatásokra (pl. családi házak építése). A városias környezetben is indokolt a tulajdonszerzés támogatása. A támogatásokba be kell vonni az önkormányzatokat is, legfőképpen a lakásfejlesztésekbe, kiemelten a bérlakásépítésekbe (pl. telekapporttal) és a közművek létesítésébe. Az öngondoskodásra képes, a közterhekhez hozzájáruló rétegnek lehetőséget kell adni, hogy ne csak állami támogatással, hanem saját jogon – pl. adókedvezmények útján – oldja meg, illetve javítsa a lakáskörülményeit. Ennek körében helyt kaphatnak mind a tulajdonszerzéshez kapcsolódó kedvezmények, mind a lakbértámogatások. Az ezredfordulón elindult forintalapú jelzáloghitelezés meghatározó fejlődést hozott a lakossági hitelezésben és a lakásfejlesztések fellendülésében egyaránt. Az akkor kialakított jelzáloghitel-modell számos elemében fejlettebb, kormányzati szempontból előnyösebb a ma uralkodó devizahitelezésnél, mert a bankoknak és a lakáshiteleseknek is egyaránt kedvezőbb (pl. a futamidő alatt végig azonos törlesztőrészlet fizetése stb.).

A megvalósítandó támogatások, kedvezmények: Épületenergetikai támogatások, megfelelő feltételek mellett (pl. jövedelemigazolás, előtakarékosság); Állami garancia a lakáskölcsönökkel kapcsolatban, kamattámogatások bérlakásépítő, -kezelő cégek részére, szja-kedvezmények (itt is érvényesül, hogy az állam költségvetési bevételt is eredményező lakásépítéseket támogat.); Adómentes – béren kívüli – juttatások (lakbértámogatás) (ez hozzájárulna a „vállalati bérlakás” intézményének bevezetéséhez), lakás-takarékpénztári konstrukciók (kiegészítve a szülők gyermekük iskolai évei alatti előtakarékosságával pl. új építésű bérlakásokkal kapcsolatos bérleti jog cca. 3–4 évre történő megváltására); Társasági adókedvezmény bérlakásépítő cégek részére (a bérleti díj költségelvű kialakítása esetén, amikor a bérleti díjnak a projekthez felvett hitel tőke+kamat-törlesztésére kellene elsősorban fedezetet nyújtani).

Az ÚSZT megvalósítandó kiemelt állami projektjei:

– Bérlakás-építési program. A következő években évi 5–10 ezer bérlakás építése lenne kívánatos Magyarországon. Ezt indokolja a hazai bérlakásrendszer hiánya, hiszen a lakástulajdonnal rendelkezők aránya több mint 90%, és ez európai viszonylatban kiugróan magas százalék! Nem is beszélve arról, hogy sok családnak egyedül csak ez jelenthetné a lakhatás megoldását.

Társasági adókedvezmény bérlakásépítő cégek részére ...

– Épületenergetikai, épületminőségi program. Ehhez kapcsolódik 2009-től a Zöld Beruházási Rendszer (ZBR), melynek keretében pályázni lehetett a panelépületek felújítására. Ezen belül a „Klímabarát otthon” panelalprogram nevű pályázati csomag financiális hátterét a CO2 kvótakereskedelem bevétele adta. Az állami támogatás aránya a CO2-kibocsátás csökkenésének mértékétől függően 35–60 százaléka a beruházás költségeinek. Az energetikai hatékonyság növelése terén az épületek minél szélesebb körét kell bevonni az energiahatékonysági támogatásokba, támogatni kell a felújításokat és az építéseket is. Ez rendkívül fontos mind a környezettudatos épületfenntartás miatt, mind a lakók kiadáscsökkentése szempontjából is.

– Városrész-rehabilitációk. Az Európai Unió operatív programjainak egyik kiemelt célja a városrehabilitáció. Az ÚMFT-n belül kidolgozott pályázatok keretében 2007–2013 között mintegy 270 milliárd Ft fordítható városrehabilitációs célokra.

– Lakótelepek megújítása program. A lakótelepeken 1,9 millió fő él 800 ezer – 93 százalék magántulajdonú – lakásban (társasház és szövetkezeti lakás). Ezekben a lakásokban túlnyomórészt az idősek, egyedülállók, egyszülős családok és az alacsony jövedelműek laknak. Lakásfenntartási költségük magasabb az országos átlagnál (több mint kétszerese). Az üres lakások aránya kb. 8 százalék, nem tulajdonos által lakott lakások aránya 15 százalék. A közüzemi tartozások a lakók 30–50 százalékának esetében állandósultak. Egyre erősödnek a szociális problémák és a szegregáció. A lakásokon kívül a környezet meg- és felújítása is cél.

Összegző gondolatok

Mintegy tíz év után – immár második alkalommal – 2011 januárjában ismét útjára indulhatott az Új Széchenyi Terv. Elődjéhez, a Széchenyi Tervhez hasonlóan, olyan nagy ívű gazdaságélénkítő program megvalósítására vállalkozott, amit az SZT-nél csírájában elfojtott a polgári kormányt felváltó szocialista–szabad demokrata kormányzat. „Áldásos tevékenységüknek” köszönhetően zsákutcába futott a „próba-szerencse” alapon, zömmel több szálon mozgatott lakáspolitikának nevezett, hangzatos nevekkel felruházott koncepciójuk. A rosszul értelmezett társfinanszírozott lakáshitelezési gyakorlat miatt, mintegy belerántották a lakásra vágyókat egy olyan adósságcsapdába, amit tovább tetézett a hazánkat is rendkívüli mértékben sújtó gazdasági és pénzügyi válság. A munkahelyek tömeges elvesztésével az eddigi hiteligénylő – átlag – kétkeresős család-háztartás modellek egykeresős, illetőleg munkahelyüket teljesen elveszítő család-háztartás modellekké torzultak. Így aztán a remélt felemelkedés helyett, jelentékeny számú lakáshiteles került kilátástalan helyzetbe, a devizahitelek elviselhetetlen mértékű törlesztése miatt.

Az ÚSZT – akárcsak az SZT – alapkoncepciójában más! Programjainak, így a lakáspolitika megvalósíthatóságának is az alapja a gazdaságélénkítés, melynek alapfeltétele a 10 év alatti egymillió új és legális munkahely megteremtése, melyben ismételten kiemelt szerephez kívánják juttatni a kkv-szektort, amit jelentős állami támogatással kívánnak elérni. Ezt a lehető legszélesebb platformon, társadalmi konszenzuson nyugvó, valódi polgári értékeket hordozó politizálással kívánják megvalósítani. Ehhez rendelkeznek a magyar választópolgárok domináns támogatottságával, ami a feltétlen bizalom, az együttgondolkodás egyértelmű kinyilvánítása, amely a siker egyik záloga lehet. A megvalósításra pedig nyitva áll az út jó hosszú ideig…

Végső soron a lakáskérdés komplex rendszerének – a szelektív lakáspolitika dominanciájával (Berey, 1987) – egymástól jól elkülöníthető három „dimenziója” különböztethető meg, melyek a következők:

– Szociális „dimenzió”, melyben továbbra is jelentős (lesz) azok száma, akik jövedelmi helyzetük miatt nem tudnak változtatni lakáshelyzetükön. Számukra az állami társfinanszírozású és/vagy önkormányzati szociális bérlakások építése jelent(het)i a továbblépést a lakásszektorban;

– Bér-„dimenzió”, ahol a vállalkozások számára kedvező hitelkonstrukciókkal és/vagy állami támogatásokkal és/vagy a lakásbérlő támogatásával vonzóvá lehet tenni, hogy az építők és építtetők bérlakásokba is fektessenek tőkét;

– Piaci „dimenzió”, amiben a megfelelő jövedelmi helyzetben lévők számára a kereslet-kínálat törvényszerűségei alapján működő lakáspiac létjogosultsága elvitathatatlan.

Hivatkozások

A második Nemzeti Fejlesztési Terv hétszer több uniós pénzt hozhat. 2004, https://hirkozpont.magyarorszag.hu/hirek/nft2_20040326.html (Letöltés: 2011. 01. 29.).
Berey Katalin: A lakáspolitikai stratégiák típusai. Szociálpolitikai Értesítő, 1987/1. sz., 351–392. o.
Csermák Károly: The Factualities of Housing Solution Alternatives. microCAD 2007 International Scientific Conference 22–23 March 2007, Miskolci Egyetem, Section O: I/93–98. o.
Csermák Károly: A hazai lakáskérdés elmélete és gyakorlata. Innováció, Versenyképesség, Felzárkózás Tudományos Konferencia a Magyar Tudomány Ünnepe alkalmából, Nyugat-magyarországi Egyetem, Közgazdaságtudományi Kar, Sopron, 2008. november 4., Makrogazdasági szekció, 1–24. o.
Csermák Károly: A hazai lakáskérdés. Gazdasági versenyképesség, életminőség, fenntarthatóság II. Nemzetközi Gazdaságtudományi Konferencia, Kaposvári Egyetem, KTK, 2009. április 2–3., 811–819. o.
Dániel Zsuzsa: Állam és piac – lakástámogatás, lakásfinanszírozás, reformok. Nemzetközi tapasztalatok. Közgazdasági Szemle, LI. évf., 2004. február, 139–152. o. Európa Terv. 2004, www.matekpokol.club.hu/box/nemzeti_fejlesz-terv.doc (Letöltés: 2011. 01. 30.).
Farkas János–Hegedűs József–Székely Gáborné: Lakáshelyzet, lakástámogatások 1999–2003. Társadalmi riport, 2004, 176–192. o. Gyakorlati tudnivalók az Európai Unióról. Kézikönyv kis- és középvállalkozóknak. Gazdasági és Közlekedési Minisztérium, Budapest, 2002, 200–202. o.
KSH: stADAT-táblák, 2010, www.ksh.hu (Letöltés: 2011. 01. 29.).
Lentner Csaba–Dombi Zsuzsa–Huszti Ernő–Tallér Anikó–Tatay Tibor–Varga József: A pénzügyi intézményrendszer Magyarországon. Nebuló 2001 Kiadó, Budapest, 2002, 73–76., 163–169. o.
Munkácsi Zsuzsa: A 2001-es új lakástámogatási rendszer és a hitelezés. Magyar gazdaságpolitika – Műhelytanulmányok, BCE, 2006. november 7., 1–14. o.
Nemzeti Fejlesztési Terv. (Átdolgozott változat elfogadva a Magyar Köztársaság Kormánya által 2002. december 18-án). www.terport.hu/main.php?folderID=2679&articleID=7030&ctag=articlelist&iid=1 (Letöltés: 2011. 01. 29.).
Michael Oxley–Jacqueline Smith: Housing Policy and Rented Housing in Europe. E. & F. N. Spoon, London, 1996.
Otthon Európában. A nemzeti lakásprogram pillérei. Miniszterelnöki Hivatal Kormánymegbízott (2003. január 10.).
Bo Abraham Mendel Rothstein: Just Institutions Matter: The Moral and Political Logic of the Universal Welfare State. Cambridge University Press, Cambridge, 1998.
Széchenyi Terv. Gazdasági Minisztérium, Budapest, 2001.
Széchenyi Plusz gazdaságélénkítő program. Gazdasági Minisztérium, Budapest, 2001. október.
Új nemzeti fejlesztési terv készül 2006-ra. 2004, llanden.hu/consulting/kepujsagtallo_this.php?hirid=279 (Letöltés: 2011. 01. 29.).
Új Magyarország Lakásfelújítási Program. 2008, www.otm.gov.hu (Letöltés: 2011. 01. 29.).
Új Magyarország. Szabadság és szolidaritás. A Magyar Köztársaság Kormányának Programja a sikeres, modern és igazságos Magyarországért 2006–2010. 2006, https://hirkozpont.magyarorszag.hu/srv/letolt?id=961804&lang=hu (Letöltés: 2011. 01. 29.).
Új Széchenyi Terv. Vitairat. A talpra állás és felemelkedés fejlesztéspolitikai programja. Nemzetgazdasági Minisztérium, 2010. július 28., 95–111. o. www2.pm.gov.hu/web/home.nsf/(PortalArticles)/4F4C8AE5A2618B9EC125776F00255012/$File/uj_Szechenyi_Terv_vitairat.pdf?OpenElement (Letöltés: 2011. 01. 29.).