Archívum

2010. december - 6. évfolyam, 6. szám

  • Kéri Nagy Zsolt

Civilizációs konfliktusok, biztonságpolitikai kockázatok

http://www.flickr.com/photos/jwyg/

A különböző emberi társadalmak a történelem során folyamatosan nagy érdeklődést mutattak a sorsukat befolyásolni képes körülmények és jelenségek kutatása iránt. A 21. században várható nagy történelmi jelentőségű események előrelátása kapcsán az aggregált társadalomtudományi és természettudományi ismereteink alapján mára minden korábbinál nagyobb tudással rendelkezünk. Mindez persze korántsem jelenti azt, hogy akár az emberiség, akár csak szűkebb környezetünk vonatkozásában a leglényegesebb történelemformáló jelenségeket és folyamatokat egészen pontosan előre látni legyünk képesek. Jelenlegi ismereteink azonban több olyan, a tágabb és szűkebb biztonsági környezetünkre kockázatot jelentő folyamatra képesek ráirányítani figyelmünket, amelyeknek az életterünkre, személyes biztonságunkra gyakorolt hatásainak mértékét kisebb-nagyobb pontossággal már modellezni tudjuk.

Bővebben

  • Szmodis Jenő

Alkotmány és szakralitás

Alkotmány és szakralitás

Magyarország Alkotmánya – amely bár a jogállamiság alapvető intézményeit magában foglalja, ám évszámában (1949) megörökíti a demokrácia formális elvesztésének esztendejét is – az elmúlt több mint húsz év tapasztalatai alapján alighanem újrafogalmazandó. Vélhetően azonban többről kell, hogy szó legyen, mint egyszerű módosításról. Az Alkotmánnyal kapcsolatos minden lehetséges közjogi és politikai cselekvést megelőzően alighanem alapvető és feltétlenül tisztázást érdemlő kérdés, hogy számunkra egy alkotmány pusztán olyan technikai norma-e, amely csupán jogdogmatikai értelemben, formálisan és logikailag áll valamennyi jogszabály felett, avagy olyan szabályrend-e inkább, amely lényegesen többet fejez ki a benne foglaltak racionálisan megragadható tartalmánál. Tehát pusztán egyfajta társadalmi „játékszabály”-e, vagy inkább egy közösség jogi normává transzformált hitvallása.

Bővebben

  • Horváth Marcell

Felértékelődő Latin-Amerika

http://www.flickr.com/photos/thejourney1972/

Latin-Amerikának mindig is kiemelt helye volt az európai külpolitikában és a külgazdasági kapcsolatokban, eleinte elsősorban Spanyolország és Portugália viszonylatában. Európa és Latin-Amerika közötti kapcsolatok hosszú történetre tekinthetnek vissza, igaz, az ókor embere csak végtelen vízfelületet gondolt a mai Dél-Amerika helyére. Több mint 500 éve, Kolumbusz Kristóf felfedező útjával vette kezdetét az Újvilág feltérképezése és meghódítása.

Bővebben

  • Zentai László

Szélhámosság vagy valódi tőzsdei befektetés?

http://www.flickr.com/photos/backgroundnow/

A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény megalkotásakor a Horn–Kuncze-kormány hozta létre a kötelező magánnyugdíjpénztár rendszerét, amely a magyar nyugdíjrendszer második pillérét képezi. Ez a pillér a szövetkezeti tagsági viszonyhoz hasonlítható, és a tagdíj formájában járulékot fizető több mint hárommillió állampolgár „tulajdonosa” is egyben a választott pénztárának. A járulékfizetés tekintetében kizárólag a nyugdíjpénztári tag havi nyugdíjjárulékának meghatározott része kerül ebbe a választott pénztárba. A törvény hatálybalépésekor, 1998. január 1-jétől a levont nyugdíjjárulék 6%-a, ma pedig 8%-a kerül át tagdíjként a magánnyugdíjpénztárba. Ez a pillér képezné a 2013. január 1-je után nyugdíjba vonulók nyugellátásának egynegyedét. A törvényalkotóknak már akkor is gondolni kellett volna arra, hogy ez a vegyes és „hibridnek” nevezett rendszer állami garanciavállalással sem teremthet inflációkövető járadékrendszert. Bár tudjuk, hogy az állami garanciaalap bizonyos esetekben biztosítja az évtizedeken keresztül befizetett tagdíjak visszafizetését, ám ha figyelembe vesszük, hogy jelenleg a magánnyugdíjpénztárakban közel 2800 milliárd forintnak megfelelő befektetett portfóliót őriznek, akkor jól láthatjuk, hogy itt a visszafizetés tekintetében valójában virtuális eszközökről beszélhetünk.

Bővebben

  • Szatmáry Kristóf

A Duna Stratégia

http://www.flickr.com/photos/eytyxhs/

A Duna Európa jelentős folyama, a Volga után a második leghosszabb Európában, így évszázadok óta meghatározó szerepe van az itt élő népek, társadalmak történelmében, gazdaságában, mindennapjaiban. Ezért is készült már az elmúlt évszázadokban számos koncepció, mely a Duna mentén élő népek, országok érdekeit igyekezett közös nevezőre hozni (Magyarországon például jól ismert Kossuth Lajos Duna menti köztársaságra vonatkozó elképzelése). A Duna-régióban hosszú múltra visszatekintő együttműködést az 1856. március 30-án alapított Európai Duna Bizottság is jól példázza, amely az egyik első európai intézménynek számít.

Bővebben

  • Nagy Sándor

A „harmadik” termelési tényező

A „harmadik” termelési tényező

A termelési függvényekben a kibocsátásnak azt a részét tulajdonítjuk a meg nem testesült (MNT) technikai haladásnak, ami a tőke és a munka hozzájárulása után fennmarad. Hasonló logikát követve makroszinten a GDP-hez illesztett függvények reziduumaiból számszerű statisztikai, ökonometriai becsléseket készítettünk az MNT technikai haladás ütemére és annak időbeni alakulására vonatkozóan. Az 1950–2008. éves időszakra megállapítható, hogy az MNT technikai haladás üteme Magyarországon időben nem állandó, sőt olyan, hosszú távon érvényesülő ciklus képét mutatja, amely nagyon hasonló a 45–50–55 évet felölelő Kondratyev-ciklushoz, amelyet Schumpeter az innovációk lökésszerű, tehát időben egyenetlen jelentkezésével magyaráz.

Bővebben

  • Nikodémus Antal - Imre József - Szilágyi László - Peredy Zoltán - Gombos László

Megújuló nemzeti innovációs rendszer

http://www.flickr.com/photos/28674126@N02/

Az élesedő globális verseny, a válság hatására bekövetkezett kedvezőtlen változások, a bevezetett szigorú gazdasági, költségvetési korlátozások, a nagymértékű demográfiai változások idején Európa és a tagállamok versenyképessége, munkahelyteremtő képessége és a lakosság jövőbeli életszínvonala attól függ, hogy képesek vagyunk-e a termékek, szolgáltatások, valamint a gazdasági és társadalmi folyamatok és modellek innovációjára. Az innováció megfelelő eszköz arra, hogy nemzeti és globális szinten egyaránt sikeresen megbirkózzunk a társadalom és a gazdaság egészét érintő problémákkal, az egyre sürgetőbbé váló globális kihívásokkal – az éghajlatváltozás hatásaival, az energiaforrások és más erőforrások fogyatkozásával, az egészséget és öregedést érintő problémákkal. A feladatok megoldása stratégiai gondolkodást igényel a tervezés szintjén, valamint elszántságot, nemzeti és nemzetközi együttműködést a megvalósítás területén.

Bővebben

Tudomány – Innováció – Növekedés

http://www.flickr.com/photos/rmgimages/

A gazdasági növekedés forrásai között az egyik legjelentősebb tényező az innováció. Társadalmi funkciója szerint az életminőség javulásának a biztosítéka, a vállalkozóknak pedig meghatározó versenyelőnyt jelent. Egy ország tudománytechnológiai és innovációs politikája egyrészt önálló, jól meghatározott cél- és eszközrendszer felvázolásával megfogalmazott stratégiai program, másrészt pedig alapvető társadalom- és gazdaságpolitikai koncepció, amely átszövi a tervezés és cselekvés minden elemét. A 2014 végéig az adottságainkra épülő hatékony tudomány-, technológia- és innovációpolitika végrehajtása, új értékeket létrehozó, originális termékekre és szolgáltatásokra épülő hazai és regionális piac megerősítése és a tudatos szellemi export további mintegy 1,5–2%-os nemzetgazdasági növekedést generálhat.

Bővebben