Logo

Olaj és gáz a Kaszpi-térségben

THOMA CSABA közgazdász, óraadó oktató, Zsigmond Király Főiskola (Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.).

Stratégiai ütközőpont, alternatív források

Létezik-e Közép-Európa mint együttműködési fórum? – teszi fel a kérdést a londoni The Economist 2010 tavaszán. Válaszukban úgy fogalmaznak, hogy mindez a politikai helyzettől függ. Például az energiapolitikai helyzettől. Lengyelország, Csehország, Szlovákia és Magyarország ugyanis az energiabiztonság és az ezzel kapcsolatos keleti politika apropóján újjáélesztette kapcsolatait (Visegrád feltámadt), és a jelek szerint egy irányban gondolkodnak.1 A négy ország közös jellemzője, hogy igen erősen függnek az orosz olaj- és gázszállításoktól. Fontos pozíciót kell tehát elfoglalnia a térség kormányai által alkotott külgazdasági stratégiákban az energetikai szállítások diverzifikációjának, ami az egyéb viszonylatok felértékelését jelentheti. Az egyik Oroszországtól független beszerzési piac lehet a Kaszpi-térség. Jelen cikkben ezzel a nagy rejtett tartalékokkal és kitermelési potenciállal rendelkező térséggel kapcsolatos kihívásokat és stratégiai kérdéseket járom körül.

Tartalékok nagysága

Amikor a Kaszpi-térséget említjük, akkor a Kaszpi-tengert körülvevő államokról, azaz Oroszországról, Azerbajdzsánról, Kazahsztánról, Iránról és Türkmenisztánról, valamint Üzbegisztánról beszélünk. Ez utóbbi nem határos a Kaszpi-tengerrel, azonban földrajzi közelsége és jelentős földgáztartalékai miatt a térséghez tartozónak lehet tekinteni.

A tartalékok nagyságát igen nehéz pontosan meghatározni, az ezzel kapcsolatos számadatok jelentős szórást mutatnak. A Kaszpi-tenger alatt található a világ gáz- és olajkészleteinek a 4%-a.2 A térségben fellelhető biztos olajtartalékok egyes vélemények szerint elérik a 7,8 milliárd hordót, 3 más vélemények szerint a térség olajtartaléka 17–33 milliárd hordó, a becslés alsó határa nagyjából az északi-tengeri vagy katari tartalékoknak felel meg, a felső határ pedig az Egyesült Államok olajkincsének nagyságát közelíti.4

A régió olajkitermelése 1871-ben indult Baku közelében. A századfordulón az itt termelt olaj tette ki a világtermelés felét. A szovjet időszakban növelték a kitermelést, azonban új mezőket nem tártak fel. A Szovjetunió 1991-es felbomlását követően felfedezett jelentős olajtartalékok új megvilágításba helyezték a térséget. A legtöbb olajat Azerbajdzsán, Kazahsztán és Türkmenisztán partjai mentén fedezték fel.5 Az orosz Lukoil 1995-ben kezdte meg a kitermelést a Kaszpi-tenger északi részén. Irán eddig kevés lépést tett a kitermelés megindítása felé.

A földgázvagyon tekintetében napvilágot látott becslések szerint a térség tartaléka 232 billió m3, ami nagyságában a szaúdi tartalékoknak felel meg. Annak ellenére, hogy a térség gázvagyonát jelentősebbnek tartják az olajtartalékoknál, sokáig a befektetők kisebb érdeklődést mutattak a gázkitermelés iránt, aminek a földgázprojektek indításának nagyobb tőkeszükséglete, valamint a régió hiányos infrastruktúrája volt az oka. A helyzet változóban van, elsősorban az új, Oroszországot elkerülő meglévő vagy tervezett útvonalaknak köszönhetően.

A Kaszpi-tenger jogi státusa

Sem a nemzetközi tengerjog, sem pedig a tavakra vonatkozó jog nem alkalmazható közvetlenül a Kaszpi-tengerre. A Kaszpi-tengert hagyományosan csak azok az országok használták, amelyek határosak vele, ami ellentétes a tengerjoggal. Tekintettel méretére, sós vizére, valamint a szénhidrogénben gazdag tengerfenékre, a Kaszpi-tenger különbözik a legtöbb tótól, amelyre a nemzetközi jog vonatkozik. Ahogy Oroszországban fogalmaznak, a Kaszpi-tenger sem tenger, sem tó, hanem egyedi vízmedence, és egyedisége miatt speciális jogi státust kell rá kialakítani.6

Az ENSZ 1982-es tengerjogi konvenciója (UNCLOS) szerint a tengerrel határos országok 12 mérföldes tengerparti sáv az állam szuverén területével egyenrangú, további 188 mérföld pedig kizárólagos gazdasági zónának tekinthető, ahol az adott állam exkluzív halászati és kitermelési tevékenységet folytathat. Mivel a Kaszpi-tenger nagysága miatt a 200 mérföldes zóna számos esetben átfedi egymást, az UNCLOS alapján a határállamok tengerparti hossza szerint lehet felosztani a tengerfeneket és a vizet.

A Szovjetunió felbomlásáig a Kaszpi-tenger közös szovjet–iráni tulajdon volt, amit az 1921-es és 1940-es szerződések szabályoztak. A szerződés tehát hatályban van, mivel a FÁK megalakulását szabályozó 1991. decemberi alma-atai megállapodás értelmében a FÁK utódállamok vállalták a volt Szovjetunió nemzetközi kötelezettségeinek betartását.7 A szerződések azonban csak a halászati és hajózási kérdéseket szabályozták, a kitermelést nem.

2003-ban Oroszország, Kazahsztán és Azerbajdzsán megállapodást írt alá, amelynek értelmében felosztották a tengerfeneket az ásványi kincsek kiaknázása szempontjából. A szerződés elismeri a határállamoktól egyenlő távolságra meghúzott felezővonalakat mint nemzeti szektorhatárokat. A tengerfenék tehát a tengerparti hosszúságok arányában van megosztva a Kaszpi-tengerrel határos országok között, a víz pedig a tengerparti 15 mérföldes sávon túl közös hasznosítású. Irán és Türkmenisztán nem ismerik el a megállapodást.8 Fenti megállapodással szemben Teherán a Kaszpi-tenger egyenlő (egyenként 20%-os) felosztását javasolta. Jelenleg az orosz–kazah–azeri megállapodásnak van a legnagyobb esélye arra, hogy a nemzetközi jog kodifikált részévé váljon. Mindeközben Azerbajdzsán bilaterális tárgyalásokat folytat Türkmenisztánnal a „tengerfenéken” található olaj elhatárolásával kapcsolatban.

Moszkva ez irányú lépésének – kompromisszumkészségének – több oka is volt: Putyin elnöksége alatt Oroszország elkötelezettebbé vált a tárgyalásokban, és arra törekedett, hogy maximalizálja diplomáciai befolyását a Kaszpi-térségben. Továbbá az orosz olajtársaságok erőteljes nyomást gyakoroltak a moszkvai vezetésre, hogy egyezzen ki szomszédaival, így a társaságok részt vehetnek a régió olajának kitermelésében. Oroszországgal ellentétben Irán eddig kevés hajlandóságot mutatott a kompromisszumra.

A Kaszpi-térség politikai és gazdasági instabilitása

A térségben tapasztalható válságjelenségekkel ... a régió önmagában nem tud megbirkózni.

A Kaszpi-térségben található olaj- és gázvagyon kitermelését, illetve világpiacra történő eljuttatását számos geopolitikai és gazdasági tényező hátráltatja. A térségben tapasztalható válságjelenségekkel (nemzetközi konfliktusok, gazdasági problémák, forradalmak) a régió önmagában nem tud megbirkózni. Az itteni országok ki vannak téve külső országok nyomásának, amely egyrészt a még mindig (vagy már megint) jelentős orosz, az évtized elejétől élénkülő amerikai befolyást, továbbá néhány regionális középhatalom fokozott érdeklődését jelenti.

A térség főbb feszültségforrásai a következők:

  • A legnagyobb feszültségforrást az iráni–nyugati kapcsolatok jelentik. Teheránt több alkalommal szólította fel az ENSZ BT, hogy függessze fel urándúsítási és -feldolgozó tevékenységét.
  • Az örmény–azeri konfliktus a Karabah-hegyvidék tekintetében: „sem béke, sem háború” állapota. Ennek következtében az azeriek ügyeltek arra, hogy a Kaszpi-tengertől a mediterrán térség felé irányuló olajvezeték elkerülje Örményországot.9
  • Grúziát mint jelentős tranzitországot kell említeni. A 2008-as orosz–grúz háború nem oldotta meg a korábbi feszültségforrásokat, így az Oroszország által támogatott rebellis dél-oszét és abház tartományok státusát. A viszonyt a Pankiszi-szorossal kapcsolatos kérdések is rontják, Moszkva ugyanis azzal vádolja Grúziát, hogy segíti az említett helyen rejtőző csecsen ellenállókat.
  • Oroszország esetében Csecsenföld jelenti a válságövezetet, ahol annak ellenére, hogy jelenleg nincsenek harci cselekmények, politikailag instabil térségnek számít.
  • Közép-Ázsiában a magas munkanélküliség következtében virágzik a nyersanyagok, fogyasztási cikkek, valamint a fegyver és kábítószer csempészete. Az Európában fogyasztott heroin mintegy fele ezen a térségen megy keresztül.
  • A politikai feszültségforrásokat a helyi gazdaságok rosszabbra fordulása is súlyosbíthatja. Az 1998-as ázsiai és orosz pénzügyi válság jelentős visszaesést okozott a térség gazdaságaiban, valutaleértékeléseket, törleszthetetlen hiteleket és a külföldi befektetések visszavonulását idézte elő. A széles körben elterjedt korrupció hátráltatja a – piacgazdaság fejlődése és a gazdasági növekedés szempontjából kiemelkedően fontos – kis- és középvállalkozói szektor megerősödését.10

Nagyhatalmi érdekütközések

Egy évszázaddal ezelőtt a Kaszpi-térségből származott a világ kőolajellátásának mintegy fele. Több mint fél évszázaddal ezelőtt Sztálingrádnál vívták a 2. világháború egyik legvéresebb csatáját, amely nagy részben arról szólt, hogy ki ellenőrizze ezeket a jelentős forrásokat.

A nyugati olajvállalatok és politikai stratégák ma is nagy érdeklődést tanúsítanak a térség iránt, mivel azt remélik, hogy az újonnan piacra kerülő napi több millió hordó olaj segítségével kielégíthetik olajigényeiket, valamint csökkenthetik az OPEC hatását az olajpiacra.11 Kazahsztán, Azerbajdzsán es Türkmenisztán ugyanis nem tagjai az OPEC-nek, ez pedig azt jelenti, hogy az ezekből az országokból származó energiaellátás kevésbé függ az olajkartell árpolitikájától.12 Másrészt a térség gázkészlete jelentheti az európai országok által támogatott Nabucco-gázvezeték egyik fontos forrását.

Az Egyesült Államok és a Kaszpi-térség

A Kaszpi-térség, vagy tágabban a kaukázusi és közép-ázsiai térség sokáig nem volt közvetlenül fontos az USA számára, hangsúlyt inkább a térséggel határos államokra, a NATO-tag Törökországra, az atomhatalom Oroszországra és Kínára, valamint Iránra és Afganisztánra helyezték. A térség az amerikaiak számára kiemelten kezelt globális kérdések miatt kezdett fontossá válni. Megfogalmazásuk szerint ezek a kérdések az alábbi tényezőket jelentik: a militáns iszlám csoportok felemelkedése, nemzetközi terrorizmus terjedése, emberi jogok megsértése, etnikai konfliktusok kiéleződése, humanitárius, környezeti katasztrófák és nem utolsósorban az energiaellátás biztonsága.13

2001. szeptember 11. óta az USA különösen odafigyel a kaukázusi és közép-ázsiai terrorfenyegetésekre. Az európai piac, valamint Irán közelsége, illetve a volt szovjet tagköztársaságok határainak átjárhatósága alkalmassá teszik a Kaszpi-térséget az afgán és pakisztáni kábítószerek, valamint a terroristák és közép-ázsiai felkelők ellátására, fegyverek csempészésére. További félelem az USA részéről, hogy a térség tömegpusztító fegyverek csempészetének helyszíne lehet.14

Önmagában Kazahsztánnak sincs sok esélye saját energiapolitikát folytatni ...

Irakkal ellentétben a Kaszpitérség olajtartalékainak 16 százaléka, gáztartalékainak 11,4 százaléka fölött szerezték meg amerikai cégek az ellenőrzést, egyetlen lövés eldördülése nélkül. A jelentős amerikai részesedés következtében Washington felelősnek érzi magát a régióban. A néhány évvel ezelőtti kínai próbálkozás, hogy nagyobb részesedést szerezzenek maguknak a kazah olaj- és gázprojektekben, heves amerikai ellenállásba ütközött. Önmagában Kazahsztánnak sincs sok esélye saját energiapolitikát folytatni: az ország olajtartalékainak 73 százaléka ugyanis nyugati olajtársaságok ellenőrzése alatt áll.15

Az amerikai aktivitás egyik magyarázata a kazah olajmezőket Kínával összekötő olajvezeték építésétől való félelem, Washingtonban ugyanis tartanak attól, hogy a kaszpi olaj jelentős része ázsiai útvonalon keresztül Kínába, illetve Indiába áramlik, tekintve, hogy az országok egyre jelentősebb energiafogyasztók, és e tekintetben Amerika riválisaivá válhatnak. Kazahsztánban sokan gondolják úgy, hogy a Kínába irányuló olajvezeték építéséről szóló tárgyalások az amerikaiak ellenállása miatt húzódtak el sokáig, akik nem akarnak alternatívát a Baku–Ceyhan-útvonalhoz képest.16

Multik versenye

Azerbajdzsánra és Kazahsztánra volt a legjellemzőbb a külföldi olajtársaságokkal történő szerződéskötés az olaj kitermelésére és elszállítására vonatkozóan.17 Amerikai cégek szerezték meg a kazah tengizi olajmezők 75 százalékát, míg az olasz ENI, a British Gas, a francia TotalElfFina és a Royal Dutch Shell által alkotott konzorcium termeli ki az újonnan felfedezett (offshore) Kashagan-mezőket. A BP-nek vezető szerepe van az olaj azeri partokon történő feltárásában, kitermelésében és elszállításában. Az amerikaiak reményei szerint a BTC-vezeték lesz a kaszpi olaj exportjának fő csatornája. Oroszország a Lukoil olajipari cégen keresztül van jelen a térség további három országában, Azerbajdzsánban, Kazahsztánban és Üzbegisztánban. A cég 4,5 milliárd tonna olajtartalék fölött rendelkezik a Kaszpi-tenger orosz szektorában (2005).

Az USA számára a kaszpi olaj kitermelése szempontjából problémás országok Irán és Türkmenisztán. Előző meghiúsította a kormány azon 2003-as terveit, miszerint külföldi befektetéseket engednének a kaszpi olaj kitermeléséhez, utóbbi viszont valószínűleg nem fog tudni ellenállni az amerikai nyomásnak.18

A legnagyobb olajtársaságok (Chevron, BP, Texaco, ExxonMobil, Halliburton) jelentős összegeket fektettek be a térségben. 2005-ben az amerikai beruházások összege elérte a 30 milliárd dollárt.19

Kaszpi-politika és amerikai–orosz viszony

A Kaszpi-térségben található energiahorgozók kitermelése tekintetében éles véleményeltérés van az USA és Oroszország között. Moszkvában úgy állítják be az USA-t, mint akik szándékosan gyengíteni szeretnék Oroszország stratégiai pozícióit, és akik a térség országait amerikai pillérekként szeretnék felhasználni. Az amerikaiak pozitív értelmű beavatkozásról beszélnek, amelynek célja a regionális együttműködés és stabilitás elősegítése.20

Mivel az orosz devizabevételek csaknem fele származik az olaj- és gázeladásokból, a Putyin-kormányzat prioritásként kezeli az Európába irányuló orosz energiaexportot. A Kaszpi-térség energiatartalékai pedig jelentős szerepet játszanak az orosz számításokban. A kazah és türkmén gáz az orosz vezetékrendszerbe is kerül (hosszú ideig kizárólag ide), így hozzájárul az orosz piac ellátásához, valamint kiegészíti az Európába irányuló orosz exportot. Oroszország a legnagyobb gázszállítója Törökországnak is, a szállítások fokozása céljából építették meg a Blue Stream-gázvezetéket, amely 2005-től működik.

Ami az amerikai Kaszpi-politikát illeti, a ’90-es évek második felétől a gáz- és olajvezetékek „diverzifikálását” célozták, abból a célból, hogy a régió országainak exportlehetőségei az útvonalak tekintetében növekedjenek. 21 Egyes térségekben az állandó jelenlétre való berendezkedés az Egyesült Államok részéről óvatossá teszi Oroszországot, különösen akkor amikor ez az adott térséggel kapcsolatos orosz befolyással ellentétes szándékú. Több szakértő feltételezte, hogy Oroszország Kínával fog össze, hogy a Kaszpi-térségben és Közép-Ázsiában biztonsági övezetet hozzanak létre a régióban meglévő amerikai jelenlét kiegyensúlyozására.

Ennek az összefogásnak egyik megnyilvánulása volt a Sanghaji Együttműködési Szervezet (Sanghai Cooperation Organization, SCO) munkájának elmélyítése. A szeptember 11-i terrortámadásokat követően az Egyesült Államok katonai egységeket vonultatott fel Közép-Ázsiában, továbbá geopolitikai előnyhöz jutott az afganisztáni tálib rezsim félreállításával. A China Daily napilap 2004 januárjában úgy magyarázta az SCO-titkárság felállítását, mint olyan lépést, amely fenti geopolitikai előnyt hivatott ellensúlyozni. Orosz elemzők úgy vélekedtek, hogy a sanghaji csoportosulás ellensúlyt képez a közép-ázsiai növekvő amerikai jelenléttel szemben.22

Az ázsiai szövetségkeresés másik példája Putyin elnök 2005-ben Közép- Ázsia kapcsán tett bejelentése, hogy a nagymértékű amerikai katonai jelenlét újraértékelésére van szükség, mint mondta, Oroszországnak saját közép-ázsiai szövetségre van szüksége. Ezen nem katonai, hanem energetikai együttműködést értett, tekintettel a térség hatalmas gáztartalékaira. Kérte Kazahsztán, Üzbegisztán és Türkmenisztán egyetértését a közép-ázsiai gáz exportjának mennyiségére és útvonalára vonatkozó orosz elképzelések vonatkozásában.23

Az USA-nak azonban nem szabad feladnia a jó viszonyt Oroszországgal addig, amíg szabad utat szeretne fenntartani Afganisztán felé, ugyanis Afganisztán Iránnal, Pakisztánnal, Tadzsikisztánnal, Türkmenisztánnal és Üzbegisztánnal határos, ez utóbbi három ország esetében pedig, mivel volt szovjet tagállamok, jelentős az orosz befolyás. A területükön történő átvonulás pedig nehezen lenne fenntartható orosz támogatás nélkül. Ez a helyzet jelentősen megnöveli Oroszország térségbeli befolyását, különösen, ha Pakisztánban az USA számára kedvezőtlen fordulat következne be. Amennyiben Oroszország úgy érezné, hogy az USA a közép-ázsiai jelenlétét konszolidálni szeretné, Moszkva képes lehet kellemetlen helyzetbe hozni Washingtont.24

Oroszország számára nem megnyugtatóak azok a politikai folyamatok sem, amelyek keretében Grúzia és Azerbajdzsán kifejezte csatlakozási szándékát a NATO-hoz, továbbá a térség számos országa aktív résztvevője a Partnerség a Békéért NATO-kezdeményezésnek, továbbá megalakult a Grúziát, Ukrajnát, Üzbegisztánt, Azerbajdzsánt és Moldovát magába foglaló GUUAM tömörülés, amely a részt vevő országok számára az orosz vezetésű FÁK védelmi együttműködésének alternatívája.

Piacok, vezetékek

Az olaj- és gázvezetékek útvonalának kialakítása során a Nyugat számára alapvető fontosságú kérdés volt, hogy azok Oroszország területén átmennek vagy sem. A nyugati fogyasztók egyrészt csökkenteni szeretnék függőségüket a még mindig nagyhatalomnak számító, és politikájában akár meglepetéseket is tartogató Oroszországtól, az alternatívaként szóba kerülő kaukázusi köztársaságok azonban – amint azt a korábbi fejezetekben láthattuk – más okból ugyan, mint Oroszország, de szintén politikai kockázatot jelenthetnek. Az ázsiai fogyasztók, főleg Kína számára is – növekedésével párhuzamosan – egyre erősebb az igény keleti irányú olajvezetékekre.

Nyugati irányú vezetékek

1. CPC (Caspian Pipeline Consortium) olajvezeték (teljes kapacitással 2003 óta működik), amely a kazah Kaszpi-tengeri olajmezőket köti össze az orosz fekete-tengeri Novorosszijszkkal. Itt tankhajókba rakják a kőolajat, és a Boszporuszon keresztül kerül a termék a világpiacra. Ez az egyetlen olyan Oroszországon áthaladó olajvezeték, amely nem többségi Rosznyefty (az olajvezetékeket tulajdonló orosz állami cég) tulajdonban van.

2. BTC (Baku–Tbilisi–Ceyhan) olajvezeték (2005 májusában adták át), amely Grúzián keresztül Azerbajdzsán olajmezőit köti össze a török földközi-tengeri Ceyhan kikötővel.

3. Baku–Supsa-vezeték, amely szintén azeri olajat szállít a fekete-tengeri grúz Supsa kikötőbe. A vezeték jelentősége a BTC átadásával várhatóan csökkenni fog.

4. SCP (South Caucasus Pipeline) gázvezeték – amelyet BTE (Baku–Tbilisi–Erzurum) néven is emlegetnek – 2006 óta működik, és párhuzamosan halad a BTC-vezetékkel, azonban a törökországi Erzurumnál becsatlakozik a török infrastruktúrához. Ez a vezeték lesz a Nabucco-gázvezeték egyik forrása. A vezetéket a jövőben össze akarják kapcsolni a Kaszpi-tenger alatt tervezett Transz-kaszpi gázvezetékkel, így a BTE türkmén és kazah gázt is szállíthatna.

A CPC és a Baku–Supsa útvonalak közös hátránya, hogy a grúz és orosz kikötőkből induló tartályhajóknak a Boszporuszon, illetve a Dardanellákon kell a világtengerekre kijutniuk, Törökország azonban az olajszállító tankhajók mozgásának korlátozását vezette be környezetvédelmi okok miatt (a nagy forgalom miatt tartanak egy esetleges ütközés előidézte környezetvédelmi katasztrófától), ez pedig csökkentette fenti útvonalak jelentőségét.

Ez a lépés érzékenyen érintette Athént is, mivel főként görög és ciprusi hajók szállítják az olajat a szorosokon át. A török ellenállás megkerülésére szóba jött egy, a bulgáriai Burgaszból a görög tengerpartra tartó, viszonylag rövidebb szakasz kiépítése is. Ez ellen az az érv szólt, hogy ez súlyosan károsíthatná az egész Égei-tenger turistaiparát. Ennek ellenére a Burgas–Alexandropulos-olajvezeték várhatóan a 2010-es évek elején kerül átadásra. A görög–bolgár–orosz tervek szerint Burgaszba tankeren érkezne az olaj az orosz Novorosszijszkból.

BTC–BTE-vezetékek: új selyemút?

Az igazi, és már ma működő alternatíva a BTC–BTE-vezetékek kiépítése volt, amelynek természetesen Oroszország kikerülése volt a célja. A BTC-vezeték építéséről a politikai tárgyalások nem sokkal a Szovjetunió felbomlása után, 1992-ben kezdődtek. A vezeték építése mellett kiállt az amerikai diplomácia is.25 A vezeték közös amerikai– európai érdekeltségét mutatja, hogy az építést végző nemzetközi konzorciumban egyszerre érdekelt több nagy amerikai és európai olajtársaság. A BTE tulajdonosi felépítését tekintve már inkább egy európai–közel-keleti társaságról beszélhetünk. A vezetékek jelenléte a nyugati befolyás további erősödését jelenti az oroszok által hagyományos érdekszférának tartott kaukázusi régióban.26 A Kazahsztánból, Türkmenisztánból és Azerbajdzsánból – Oroszország megkerülésével – Törökországba érkező olaj és gáz ugyanis közvetlen konkurenciát jelent Moszkva számára. A vezeték építését orosz szakértők pénzkidobásnak is tartották, tekintettel Kazahsztán hosszú távú elkötelezettségére, miszerint orosz, kínai és iráni útvonalat fog felhasználni olajexportjának bonyolítására.27

A BTC-vezeték kiépítésének támogatása nem mindig volt teljes körű a Nyugat oldaláról sem. Washingtonban 1998 végén ültek tárgyalóasztalhoz a kormány és nagy olajvállalatok képviselői, ahol megállapodtak abban, hogy a Ceyhanig menő vezetéket addig leveszik a napirendről, amíg az kereskedelmi szempontból is megállja a helyét. Ennek következtében először a Baku–Szupsza szakaszt építették, amely 1999-ben kezdett működni.28 A BTC-vezeték működése, hasonlóan más kaukázusi területeken átívelő vezetékekhez, nem mentes a politikai kockázatoktól. Amint azt a korábbi fejezetben olvashattuk, az azeri–örmény konfliktus jelenleg szünetel, a harcok kirobbanása veszélyes lehet mind az olajkitermelésre, mind pedig a szállításra. Grúzia mint tranzitország Nyugat-barát vezetéssel rendelkezik, azonban Oroszországgal fennálló ellentéteit nem sikerült teljes körűen rendezni, és továbbra is megoldatlanok a szeparatista törekvések. Intő példa lehet, hogy 2003 januárjában a Baku–Supsavezetéket egy Tbiliszi közelében végrehajtott robbantás miatt két napra be kellett zárni. A robbantást többen szabotázsnak tartották, amelyet valószínűleg grúz szeparatista csoportok hajthattak végre.29 És ne feledkezzünk meg arról sem, hogy Csecsenföld sincs túl messze a vezeték útvonalától. Közép-Ázsiával kapcsolatos orosz érdek a vezetékrendszerek építésének késleltetése. Oroszország tehát nem érdekelt a válsággócok gyors konszolidációjában, ez alól Csecsenföld jelent kivételt.30

A grúz–orosz konfliktus több vezeték működésére is hatással van. A 2008-as háború során némely vezetéket csak néhány kilométer választotta el a grúz területre benyomuló orosz hadseregtől. A konfliktus során elővigyázatosságból a három vezetékből kettőt átmenetileg be is zártak néhány napra. A szembenállás veszélyt jelent az új vezetékek tervezése, valamint a meglévők rendszerek bővítése szempontjából.31 További aggodalmat jelent az európaiak számára létfontosságú gázszállítások biztosítása. Az EU a tervezett Nabucco-vezetéket ellátó azeri–grúz útvonalat (BTE) „negyedik korridornak” is nevezi (a másik három: orosz, norvég, észak-afrikai). Kérdés továbbá, hogy az orosz állampolgárságú dél-oszét lakosok érdekében mutatott erőteljes orosz fellépés milyen hatással lesz a mintegy 30 százaléknyi orosz etnikummal rendelkező Kazahsztán „független” energiapolitikájára.

A vezetékrendszerek sokféleségének erőteljes amerikai képviseletét az USA energiaellátásának diverzifikálására, valamint a térség volt szovjet köztársaságai függetlenségének előmozdítása magyarázta. A kaszpi olajkitermeléssel kapcsolatos amerikai politika fő kedvezményezettjei a BTC-vezeték építése következtében Azerbajdzsán, Grúzia és az Egyesült Államok NATO szövetségese, Törökország voltak. További kedvezményezett Kazahsztán is, amely 2008-ban kezdett a vezetékbe olajat szállítani. A ’90-es években az amerikai diplomácia elidegenítette Oroszországot és táplálta Irán azon félelmeit, miszerint a hosszú távú amerikai jelenlét a térségben kizárja őket a jövőbeni Kaszpi-térségbeli fejlesztésből.32

Kitörési pontok kelet és dél felé

Az ázsiai nagyhatalmak energiaszükséglete miatt a keleti irányú vezetékek kiépítése is napirenden van a Kaszpi-térségben. Kína érdeklődése a Kaszpi-térség iránt érthető, és előre jósolható is volt. Az ország növekedését veszélyeztető legfontosabb tényező a nyersanyag és energiahordozó hiánya.

A kazah–kínai olajvezetéket, amely az első közép-ázsiai importot lehetővé tevő vezeték, teljes hosszában 2009-ben adták át, és a Kaszpitérségből szállítja az olajat. A vezetéken nyugat-szibériai eredetű orosz olajat is szállítanak. A keleti irány kihívást jelent a nyugati szállítások szempontjából, és hátrányosan érintheti a CPC- és a BTC-vezetékek kihasználását. 33 Előbbinek már eddig is problémái voltak az elégtelen mennyiség miatt, utóbbi esetében pedig még az is előfordulhat, hogy megfordul az irány, és nem a kazah tankerhajók fogják Bakuba szállítani az olajat, hanem az azeri olaj kerül bele a kazah–kínai vezetékbe.

Ami a kínai irányú gázszállításokat illeti, a 2009 végén átadott türkmén– kínai vezeték igen jelentős lépés volt mind a szállító, mind a vevő ország számára. Türkmenisztán az orosz befolyástól mentes gázszállítások megteremtésében ért el jelentős lépést (a vezeték Üzbegisztánon és Kazahsztánon halad keresztül, továbbá már nem az árakat korábban diktáló Moszkva lett az egyetlen vevőjük), Kína – amikor teljes kapacitással fog működni a szállítás – jelenlegi gázszükségletének mintegy felét innen fogja fedezni.34

Türkmenisztán igen aktív az alternatív útvonalak kiépítésében, ugyanis nem sokkal a fenti gázvezeték átadása után helyezték üzembe a türkmén–iráni gázvezetéket, amely további adukat adott a közép-ázsiai ország kezébe a Gazprommal szemben. Tervbe van véve továbbá egy transz-afganisztáni vezeték, amely végül Pakisztánba és Indiába tenné lehetővé a türkmén szállításokat. Ezt a projektet nem csak az Ázsiai Fejlesztési Bank támogatja, hanem az USA is, mivel alternatív útvonalat jelentene az India által korábban lehetséges megoldásként számításba vett iráni szállításokkal szemben.35

Kaszpi-térség: továbbra is fókuszban

... politikailag bizonytalan térségről van szó ...

A Kaszpi régióval kapcsolatosan megállapítható, hogy politikailag bizonytalan térségről van szó, ami egyrészt etnikai jellegű összeütközésekhez vezethet, másrészt az autoriter rezsimekkel szemben történő tiltakozásoknak is nagy esélye van. Ezeket táplálhatja a széles néptömegek szegénysége is, ami az „olajdollárok” nem megfelelő visszaforgatásának lehet a következménye. Nem megnyugtató a Kaszpi-tenger jogi státusának bizonytalansága sem, hiszen ez hátráltathatja a kitermelés kiszámíthatóságát, és a tengerfenéken keresztül tervezett vezetékek megvalósíthatóságát. Mindezek ellenére igen jelentős a nyugati hatalmak érdeklődése a térség irányában, ami annak is köszönhető, hogy nagyrészt OPEC-hatókörön kívüli gazdag olajforrásról van szó. A Kelet érdeklődése a gyors gazdasági növekedésből fakadó energiaéhség következménye, és nem szabad elfelejteni azt sem, hogy Oroszország pedig hagyományos érdekszférájának tekinti a régiót. A nagyhatalmak egyik leghatékonyabb diplomáciai eszköze az olaj- és gázvezetékek útvonalának kialakítása, ahol arra törekednek, hogy lehetőleg szövetséges területeken keresztül haladjon a tranzitszállítás. Ha már külpolitikai eszközökről beszélünk, érdemes megemlíteni az olaj- és gázfegyvert is, amely a szállítások befagyasztását jelenti, ami abban az esetben fordulhat elő, ha az exportőr állam vitában áll egy nála sokkal kisebb érdekérvényesítő képességgel rendelkező állammal, és az exportőr állam ezen az úton nyomatékosítja érveit. Ennek kivédésére szolgálhatnak az alternatív útvonalak.

Nekünk, közép-európaiaknak – akik az energiapolitikai, stratégiai kérdések kapcsán elkezdtünk együtt gondolkodni – két fontos érdekünk van. Az egyik az, hogy a Kaszpi-térségben minél kevesebb olyan konfliktus legyen, amely veszélyeztetheti a nyugati irányú szállítások zavartalanságát, tehát a számunkra elérhető diplomáciai fórumokon az ezt elősegítő politikai megoldások mellett kell erőnkhöz mérten, egységesen és határozottan kiállnunk. Másrészt pedig erőteljes lobbitevékenységet kell folytatnunk azért, hogy a nyugati irányú vezetékek kapacitása teljesen ki legyen használva. Hiszen tudjuk és láthatjuk: a tartalékok végesek, fogyasztó pedig – különösen kelet felől – akad bőven.

Jegyzetek

© 2005 – 2024 Polgári Szemle Alapítvány