A jelenlegi világválság nem egy véletlen botlás, vagy nem csupán valamiféle bankári mohóság következménye, hanem a hosszú távú gazdasági ciklusok oldaláról is megalapozott jelenség. Ez a világválság ugyanis a negyedik Kondratyev-ciklus (röviden: a 4K-hullám) leszálló ágának az időszakára esik.

A jelzálog-hitelezési krízis formájában az USA-ban létrejött válsággóc nem halt el gyorsan, hanem egy ágazatilag és földrajzilag is gyorsan terjedő pénzügyi, majd reálgazdasági világjárvány (eco-pandémia) kiindulópontja lett. A bajok ilyen mértékű továbbterjedése az USA és a globális világrend leromlott állapotára, illetve alapvető problémákra utalt. Egy szervesen integrált egészséges rendszer ugyanis gyorsan elszigeteli és kiöli a válsággócokat. Ezzel szemben ez a reálgazdasági válság komplex világválsággá szélesedett, mivel életmódbeli, környezeti és energetikai dimenziókban is olyan alapvető problémákat hozott felszínre, amelyek megoldódása előtt ez a válságoktól terhes jelenlegi időszak nem is fog véget érni.

Kondratyev-ciklusok és évszakok

A jelenlegi válságos időszak várható végének a becslését is tartalmazza az 1. táblázat, amely Ian Gordon (Gordon, 2007) adatai nyomán 1789-től 2074-ig tartó, közel 300 éves időszakra tekinti át a szakma által a Kondratyev-ciklusokra leginkább elfogadott elnevezéseket és a számszerű adatokat. A táblázat számai többnyire csak a nagyságrendeket jelzik – a ciklusokon belüli éves pontosságú évszakos beosztást illetően is. A tábla az évszakok közhangulati, gazdasági és egyéb sajátosságai mellett röviden utal azokra a K-tél időszakában keletkező nagy (korszakos) felfedezésekre is, amelyeken a következő ciklus alapvető innovációi alapulnak a szakirodalom szerint. A táblázat utolsó sora kulcsszavakkal jelzi a ciklusok főbb innovációs és világrendi jellemzőit. Az 5K-ciklus adatai a múltbeli hullámhosszak előrevezetésén és egy részletes elemzésen (Sebestyén, 2009) alapulnak.

1. táblázat:

A 2001 végén kezdődő és még jelenleg is tartó válságos időszak várhatóan 2017 körül ér véget – és ezzel lezárul majd a negyedik Kondratyev-ciklushoz kapcsolható „régi világrend” korszaka. A 2017-ig tartó 4K-tél azonban a világválságra súlyosbító és prolongáló hatást fejt ki abban a formában, hogy a rövid és felszínes fellendüléseket hosszabb és mélyebb visszaesések követik – amint az általában is jellemző a Kondratyev-tél zord időszakára.

Ekkorra mélyülnek el az ellentmondások is a ciklust indító ideálok és a közben létrejött valóság között.

A hosszú távú Kondratyev-ciklusok, vagyis a K-hullámok mintegy 60±10 évet kitevő hossza tapasztalati tény. A K-télhez kapcsolt „nagy felfedezések” mintegy 60 év szerinti periodikussága azonban kétséges. Ez ugyanis a korszakos felfedezések valamilyen titokzatos ciklusok szerinti fellépését tételezné fel (az emberektől és a társadalomtól függetlenül). Véleményem szerint a felfedezések időben véletlenszerűen jelentkeznek. Inkább tételezhető fel periodicitás a felfedezéseket realizáló „korszakos innovációk” jelentkezéseire, amelyek viszont nem annyira a kínálatoldali, hanem inkább a keresletoldali jellemzőkkel, vagyis az emberi életidőkkel és a társadalmi közérzet változásaival függnek össze. Az eseményeket e ciklusok trendje és logikája szerint rendező és magyarázó modell az alábbiak szerint vázolható fel.

A keresletoldali magyarázó modell

A K-tavasz az újonnan formálódó és üdvözítőnek hitt új eszmék, célok és igények kibontakozásának az időszaka. Ekkor indulnak el azok a nagy innovációk is, amelyek majd a ciklus nyári és őszi időszakában érnek be és gyümölcsöznek (amint arra az évszak-hasonlat is utal). Az innovációk hatóereje azonban a téli időszakra lecsökken, mert a társadalmi közérzetet mindinkább a megunás, csömör, csalódás, céltalanság és depresszió hatja át. Ekkorra mélyülnek el az ellentmondások is a ciklust indító ideálok és a közben létrejött valóság között. Mindez korszakos változásért és „új világrendért kiált”, mint Az ember tragédiája felvonásai végén jelentkező kiábrándulás és kétségbeesés, amelyből Ádám a régivel ellentétes irányú új eszmény mentén akar kitörni.

A „Régi Világrend”” tagadásaként is megfogalmazott „Új Világrend” megteremtéséhez az előző ciklus nagy felfedezései közül azokat válogatják ki, amelyek egymást kiegészítve és erősítve a legalkalmasabbak az új eszmeiségű társadalom felépítésére. E válogatás következményeként az éppen kapóra jövő felfedezések gyorsan realizálódnak a „korszakos” innovációk folyamatában, míg mások (köztük „nagy” felfedezések is) várhatnak a sorukra. Közismert példákat lehetne felsorolni arra, hogy a „zseniális találmányok” közül milyen sok nem, vagy csak hosszú idő múltán került bevezetésre, mert rosszkor találták fel azokat.

A felfedezéseken alapuló új műszaki kínálat és termelés, valamint az igényváltozásokon alapuló új társadalmi fogyasztás és kereslet egyidejűleg (push-pull, magyarul: „nyomó és húzó” jelleggel) hat a gazdasági folyamatra, és azon keresztül egymásra is. Ez a „push-pull” kölcsönhatás a fő sodorban egymást erősítő (szinergikus) lehet, más területeken azonban egymást gyengítővé is válhat – vezérelve a szerkezetmódosulást is (darwinista jellegű) szelekciós hatást gyakorolva arra.

A ciklusváltás irányára és időzítésére itt vázolt keresleti modell az (előző eszmevilág és világrend ellenében létrejövő) új korszellem prioritását hangsúlyozza, de nem állítja annak a kizárólagosságát. E tekintetben ez a keresletoldali elméleti okfejtés eltér a Kondratyev-ciklusok létét a ciklikusan jelentkező „korszakos” felfedezésekre építő kínálatoldali magyarázattól. Ez a modell a Kondratyev-ciklusok mintegy 60 év szerinti periodikusságának a fő okait a humán oldalra helyezi. Véleményem szerint e hosszú hullámú ciklusok hossza a (közszellemet és a világrendet leginkább meghatározó és változtató) társadalmi-gazdasági elit élethosszával, vagy újabban inkább annak felnőtt életidejével hozható összefüggésbe.

A 4K-ciklus jellemzése

E humán modell belső logikáját követve és a folyamatokat családi keretbe helyezve, a kiinduló és viszonyítási alap legyen a ciklus indulásakor fiatal elitgeneráció (a továbbiakban: 4K Generáció). Ez a „Nagy Generáció” tarthatja legjobban a magáénak 4K-hullám történéseit, mivel ez érezte át legjobban az új eszméket és indította el az innovációkat. A ciklus derekán beért sikereket és a ciklusvégi csalódásokat is ők érzékelik a legintenzívebben.

Az általános modell a 4K-ciklusra az alábbi konkrétabb formában adható elő:

A 4K-tavasz (1949–66) időszakában még fiatal 4K Generáció (az 1929–49. évekre eső 3K-tél régi világrendjét is opponáló) új világrendért lelkesedett és küzdött, majd utána felnőttként évtizedekig dolgozott is azokért a 4K-nyár (1966–82) és a 4K-ősz (1982–2001) idején. A ciklus eredményeit élvező gyermekeik (nagyrészt a szülők eszméit átvéve) folytatják a munkát, és oldják meg a feladatok rájuk eső részét. E második generáció a jelenlegi 4K-tél (2001–17) időszakában is tovább dolgozik az egyre jobban kiérlelt innovációk és a közben mindinkább szabályokká merevedő eszmények mentén.

Harmadik generációként a 4K-tél időszakában színre lépő unokák azonban már nem eléggé értik és érzik a ciklust elindító eszmék és mozgatórúgók jelentőségét. Sőt, a közben megváltozott világ körülményei között a ciklusra (és a nagyszülőkre) jellemző törekvéseket több vonatkozásban terhesnek és valóságnak ellentmondónak vélik. Mindezek miatt a 4K-tél számukra a kedvtelenség, a pesszimizmus, a töprengés, az útkeresés, majd a mind hevesebb ellenzés és az új vezérlő eszmék mellé állás időszaka.

A 4K-ciklus általános jellemzői közé tartozik a nemzetközi fejlődés élvonalát képező USA-ban a polgári és katonai célú innováció, kereslet, fogyasztás és környezetszennyezés erőteljes növekedése – beleértve a világűr meghódítását és szennyezését is. E ciklusban különösen kiemelkedő szerepe volt a Microsoft, az Intel és a Google fejlesztéseinek. Orvoslásban a diagnosztika (CT, MRI, PET), az antibébi-tabletták, valamint az antibiotikumok és testrész-átültetések hoztak jelentős változásokat.

A továbbiak évszakok szerinti részletezésben vázolják fel a legfőbb jellemzőket a felvázolt modell részletesebb szemléltetése céljából. A példák az Egyesült Államokra vonatkoznak, mert a ciklusadatok onnan származnak, és a 4K-ciklus időszakában elsősorban onnan indultak el a téma szempontjából fontos események.

A 4K-tavasz (1949-1966)

Az 1949–1966-os éveket átívelő 4K-tavasz jellemzői közé tartozik, hogy az Egyesült Államokban a 2. világháború után egy szokatlanul nagy és hosszú fellendülés („post-war economic expansion”, illetve a „Post World War II boom”, röviden: „long boom”) következett be. Az 1946–64-es évek baby boom-ján is alapuló mesés ötvenes évek („Fabulous Fifties”), valamint a kis munkanélküliségi ráta melletti aranykori növekedés („Golden Age of post-WWII capitalism”) derűlátó fejlődésének végül az 1973-as olajválság vetett véget.

A 4K-tavasz nagy polgári és katonai innovációi támaszkodtak a 2. világháború előtti vagy alatti időszak, vagyis a 3K-tél (1929–49) nagy felfedezéseire, találmányaira is, amelyek közé tartozott a maghasadás, a sugárhajtás, a tranzisztor, valamint a nejlon, teflon (Du Pont, 1938–39) és más szintetikus polimerek megvalósítása is.

A jól élni és szórakozni akaró emberek és a tombolóan életvidám fiatalok nagy kereslete is fokozta a gépkocsik, háztartási gépek, frizsiderek, televíziók, tranzisztoros rádiók, teflonedények, nejlonharisnyák stb. tömeggyártását. A nagy fogyasztói kereslet és táncőrület egymást követő divathullámai által húzott szórakoztatóipar is felvirágzott – többek között a tánczene és csápoló élőkoncertek anyagait is terjesztő hanglemezek, a műsoros magnó- és videokazetták, továbbá az otthoni lejátszókészülékek tömegfogyasztása révén.

A futószalagos tranzisztorgyártás és a szerelési technika bővítette a nők foglalkoztatását és a fizetőképes keresletet is. Növelte a nők egyenjogúságát és szabadságát az antibiotikumok és az antibébi-tabletták elérhetővé válása, amelyek védelme mellett kötetlenebb lett a szexuális élet. Jöttek az életstílus, öltözködés, divat, a tánc és a tánczene új hullámai, amelyek manapság is a nosztalgia és a retró fő témái.

Az USA-ban gyártott termékek iránti keresletet a nagy háborús veszteségeket elszenvedő országok jókora importja is fokozta. Az importjukat elősegítette a Marshall-segély révén megnövelt fizetőképesség is, amelyet az USA a győztes nyugati országok mellett (hadisarc kivetése helyett) a vesztesek gazdaságainak a beindításához nyújtott – indukálva ezzel a német és japán gazdasági csodát is. A fellendülést növelte a fegyverkezés, azon belül a nukleáris és rakétafegyverek (atom- és hidrogénbombák) fejlesztése is, amelyet az USA a háború után is teljes erővel tovább folytatott a hegemóniája kiterjesztésére és a „Pax Americana” kiépítésére.

4K-nyár (1966–82)

A 4K-nyár (1966–82) időszakában a nagykorúvá váló baby boom-generáció gyorsan használni kezdte a bázis innovációt jelentő tranzisztorés a számítástechnika, valamint a különféle integrált áramkörök, fotódiódák, lézerek, mikroprocesszorok és személyi számítógépek technológiai megoldásait. A több szabadidő és a növekvő jövedelem nagy keresletére is alapozva, a háztartásokat pedig elöntötte a zsebszámológépek, mikrohullámú sütők, kazettás és videomagnók, színes fényképek és tévéműsorok áradata. A maghasadás és sugárhajtás bázis innovációjából kinövő csúcstechnikát pedig az atomreaktorok gyorsuló térhódítása, valamint az űrkutatás (űrállomás, holdra szállás, űrszondák), űrrepülőgép és kémműhold, valamint a világot megsemmisíteni képes atomarzenál térhódítása fémjelezte.

4K-ősz (1982–2001)

A 4K-ősz (1982–2001) a tömegével beérett innovációs eredmények betakarítási időszaka. Volt mit szüretelni! A technikai bőségszaruból globális méretekben (és az internetes áruházak révén) is özönlött a személyi számítógépek, a videojátékok, a műsoros kazetták, a DVD-k, a kamerákat is tartalmazó mobiltelefonok, digitális órák, fényképezőgépek, térfigyelő és webkamerák sokasága. A világháló és internetes keresők mellett az információk bőségét fokozta a rádió- és tévéállomások nagy száma. Ugyanakkor az adathordozók és a memóriák kapacitása, valamint az adatfeldolgozási sebesség rohamos növekedése révén az információ ára gyorsan csökkent. Teljesült Gordon törvénye, amely szerint az ezer dollárért vásárolható számítási teljesítmény (információtömeg) nagysága 18 hónaponként megduplázódik.

A gépkocsizás terén jellemző volt, hogy előzőleg jellegzetes amerikai autóként használt hatalmas országúti cirkálók trendjét 1990-es évek elején felváltotta az utcai, városi (divat/luxus/hobbi) aszfalt-terepjárók divatja. Ezek az eredetileg sporttevékenységet kedvelőknek szánt luxusautók a fapados katonai dzsipek távoli leszármazottai. Ezt tükrözi a sportcélú haszonjármű (sport utility vehicle) elnevezés is, amelynek a SUV rövidítése mögé egyesek a super useless vehicle (abszolút felesleges jármű) elnevezést teszik – utalva arra, hogy e sokba kerülő és sokat fogyasztó ormótlan járműveket főleg az aszfaltozott utakon használják. A jelenlegi világválság egyik legnagyobb vesztese a SUV lett, amelyet Crossover kategória kezdett el gyorsan kiszorítani. Az elnevezése szerint a kategóriák közötti átívelésre és az óceánon történő átkelésére utaló Crossover gépkocsik kevesebbet fogyasztanak, és minden környezetvédelmi előírást könnyedén teljesítenek. Ugyanakkor a netán törpe termetű és/vagy lelkületű tulajdonosát is megajándékozzák a tömegből való kiemelkedés illúziójával.

Az 1973. és 1979. évi olajkrízisek importnehézségei miatti energiakínálat szűk keresztmetszet lett ebben az egyébként bőséges időszakban is. A kereslet gyorsan nőtt az utazási és a szállítási igények (az elmélyülő specializáció által is okozott) nagy növekedése miatt. A nagy energiakereslet hatására az atomreaktorok száma nagy ütemben nőtt a 80-as évek végéig, de azután az USA-ban a reaktorbalesetektől való félelem miatt harminc évig nem építettek új atomerőművet.

A K-télre a tavaszi álmok valóra válnak, sőt sok tekintetben csömörhöz is vezethetnek.

A csúcstechnikát képviselték a kommunikációs műholdak, az egyre fejlettebb repülőgépek, atom-tengeralattjárók, anyahajók és rakétafegyverek, amelyek előállításában az USA lekörözte és anyagilag összeroppantotta a legfőbb vetélytársát jelentő Szovjetuniót. A hidegháborúban győztes USA dominanciája a neoliberalizmus fékevesztett térhódításában, valamint Washington Consensus (WC) gazdasági hitvallássá („tízparancsolattá”) válásában is megnyilvánult. A WC tíz deklarált alapelvét áthatotta a dereguláció, liberalizáció és privatizáció hármas követelménye, amely az USA globális dominanciáját szolgálta.

A 4K-tél (2001-17)

A Kondratyev-tél a ciklusra jellemző korszellem (zeitgeist, mainstream) által kiváltott fogyasztási vágyak beteljesedési, kielégítési, kiélési időszaka – a ciklus általános erkölcsi, kulturális és hangulati körülményei között. A K-télre a tavaszi álmok valóra válnak, sőt sok tekintetben csömörhöz is vezethetnek.

4K-tél (2001–17) időszak a ciklus folyamán tömegével beérett nagy innovációk megvalósításának, illetve az eredmények hasznosításának időszaka. A jelentős innovációkból kinövő csúcstechnikai termékek és szolgáltatások nagy részének (az internetnek, az internetes böngészőknek és áruházaknak stb.) a bölcsője az USA-ban ringott, azon belül is főleg a kaliforniai egyetemeken és a szilíciumvölgyben. A korszakos innovációk példái az adattömörítő szoftvereken alapuló digitális zenei és képhordozó készülékek, valamint a szélessávú (nagysebességű) műholdas és kábeles hálózatok ingyenes vagy nagyon olcsó letöltést biztosító portáljai (például: a YouTube, Google és a Wikipédia). A színes digitális fényképezőgéppel és videokamerával is ellátott mobiltelefonok még a harmadik világ fejletlen országaiban is lehetővé teszik a kapcsolattartást, valamint az információkhoz való hozzáférést és a telekommunikációt.

Az otthoni szórakoztató eszközök arzenáljába tartozik a rengeteg adó sugárzását fogni képes szélessávú szatellit és kábeltévé, a nagy felbontású lapos (LCD) képernyős tévékészülék (beépített vagy külső számítógépes egységgel), a mini hifitorony, a házimozi, az otthoni számítógép (vagy laptop) stb. A 4K-ciklust indító bázis innovációkban rejlő lehetőségek közül szinten minden olyan realizálódott, amelyre fogyasztói kereslet volt.

Mindezek révén nemcsak az USA-ban, hanem világszerte is eljött az Információs Kánaán. Információs szempontból megvalósult J. K. Galbraith 1958-ben megjelent könyvének címet adó „The Affluent Society”. Nevezhetnénk ezt akár a Globális Információs Átalánydíjas Kommunizmus eljövetelének is, mert – egy csekély átalánydíj (előfizetési, bérleti díj) lefizetése mellett – lényegében „Mindenki a szükségletei szerint” fogyaszthat információt. Petőfi után szabadon: A bőség kosarából mindenki egyaránt vehet, és a szellem napvilága ragyoghat minden ház ablakán. Ilyen körülmények között (kevés kivételtől eltekintve) csak az nem tanul vagy művelődik, aki nem igazán akar.

Az Információs Kánaán bőségét és olcsóságát ugyan nem éri el, de az anyagi termékek terén is nagy túlkínálat jelentkezik a nemzetközi fejlődés élvonalába tartozó országokban és különösen az USA-ban. Ennek során elterjedt az a megoldás is, hogy egyes önkiszolgáló svédasztalos (all-you-caneat buffet) éttermekben, hotelekben, társasági eseményeken fix átalánydíj mellett az ételek a jóllakásig fogyaszthatók. Az anyagi bőséget freeganisták környezetvédelmi célú luxuskukázása is példázza. A fogyasztási kapacitás felett megvett és a kukába kerülő, de még fogyasztható élelmiszert jómódú freeganisták gyűjtik össze, de (a hajléktalanoktól eltérően) nemcsak saját fogyasztásra, hanem jótékonysági célra és vendéglátásra is. E mozgalom Ausztráliában kezdődött, de később az USA-ra is átterjedt. Manapság már Európában is sok helyen virágzik, és Magyarországon is vannak tagjai.

A trendek és a divatok szapora változásai által okozott gyors erkölcsi avulás következtében sok minden már ingyen sem kell. A használatból kikerült dolgok hamar olyan hulladékká válnak, amelyek kezelése drágább, mint az elérhető eladási ár. Jó esetben ingyenesen veszik át a feleslegessé vált használt ingóságokat, és más országok turkálóiba továbbítják. Az ember tragédiája eszkimó-jelenete nyomán elterjedt szállóige (Sok az eszkimó, kevés a fóka) mintha itt fordítva volna igaz. Mintha túl sok volna a fóka, és kevés volna hozzá az eszkimó. A bőség miatt az érték olyan kicsi, mint a sivatagban a homoké vagy a sarkvidéken a hóé. Vevő még csak van, de az árubőséghez képest kicsi a fogyasztás. Sok a megvett, de nem vagy alig olvasott könyv, a kihasználatlan zenehordozó. Kihasználatlan a szoftverkapacitás és internetes információs áradat nagy része is.

A jelenlegi félretermelési világválság legfőbb problémái

A „bőség” jelenlegi időszakában sok területen van hiány is. A túlkínálatot mutató jelenségek éles kontrasztja az energiaforrások egyre fokozódó szűkössége, valamint az elvárható mértékű (a korunkhoz méltó) társadalmi és gazdasági egyenlőségek és egyensúlyok hiánya, amelyek miatt világszerte (de az USA-n belül is) sok a szűkölködő, hajléktalan vagy mély nyomorban tengődő ember vagy család. A gazdagabb rétegeket is sújtja az élhető városok, valamint a tiszta és nyugodt környezet hiánya, illetve a természeti és városi környezet nagy szennyezése – zajjal, füsttel, kipufogó gázokkal, mérgező anyagokkal stb. Világszerte (és az USA-ban is) a családok sokaságát keseríti meg a munkahelyek hiánya is.

Félretermelési válság

A túltermelési válságok fő oka nem egy általános mennyiségi túltermelés, hanem az, hogy a végső fogyasztásra (felhasználásra) szánt termékek és szolgáltatások kínált szerkezete lényegesen eltolódik a végfelhasználók valódi igényeinek és fizetőképes keresletének a szerkezetétől. A válság túltermelési szemlélete és mennyiségi értelmezése félrevezető, mert a szűkebb-tágabb körű túltermelés mellett sok más lényeges területen inkább a hiány a jellemző, amint arról az előző bekezdés is szólt.

A fogyasztás elsődlegessége vitathatatlan, hiszen a termelés célja a fogyasztási igények kielégítése és nem fordítva, vagyis nem azért fogyasztunk, hogy legyen mit termelni, amint az néha látszik vagy propagálják is. Ha mégis a termelés oldaláról akarjuk jellemezni a helyzetet, akkor nem a túltermelési, hanem a félretermelési válság a helyes megnevezés, ami rossz irányú és/vagy rossz szerkezetű termelési kínálatot jelent a fogyasztói kereslet szerkezetéhez képest.

... nem engedik megtisztulni a piacot a félretermelő vállalkozások sokaságától.

A kínálati és a keresleti szerkezet eltolódása eleinte még csak feszültséget kelt (mint a földkéreg tektonikus lemezeinek az eltolódása). A növekvő feszültség azonban előbb-utóbb kirobbanhat (mint a földrengés), amely az életnívó és a fogyasztás jelentős visszaeséséhez is vezető válságot is okozhat.

A félretermelési válság visszás kezelését jelenti, ha nem a termelési kínálat igazodik a követelményekhez, hanem különféle manipulációk révén a fogyasztási keresletet alakítják a kínálat szerkezetéhez. E fordított irányú megoldást szolgálják a rábeszélő vagy megtévesztő reklámok, ügynökök, közvetítők, valamint a vásárlás és a fogyasztás ösztönzésére alkalmazott trükkök százai is.

Nem engedik megtisztulni a piacot

A jelenlegi globális világválság kezelésének is az a fő hibája, hogy állami segítséggel is világszerte félrekezelik a válságot (Amerika és Európa fejlett országaiban is). A termelési kínálat és a fogyasztási kereslet szerkezeti eltolódását elsősorban rossz irányú termékgyártási és szolgáltatási területek támogatásával igyekeznek megoldani – a rossz irányba finanszírozó bankszektor, a tömeges elhízáshoz is hozzájáruló agrárszektor, a környezetszennyező gépkocsik gyártói és a többi hasonló terület állami támogatásán keresztül. A munkahelyek megvédése és a gazdasági növekedés beindítása jelszavával az adófizetők terhére azonnal nyújtott hatalmas állami segítségek nem engedték, nem engedik megtisztulni a piacot a félretermelő vállalkozások sokaságától. Most már állami segítséggel marad fenn a termelési kínálatnak az a káros szerkezete, amely fenntartását a rövid távú érdekek által befolyásolt befektetők hatalmas menedzseri fizetésekkel és bónuszokkal is ösztönözték.

Termékdifferenciálás

A kínált dolgok jelentős részével már jó ideje torkig levő, azoktól megcsömörlött fogyasztók vásárlásait trükkök százai és azok furfangos változatai ösztönözték. A félretermelés nyereséges fenntartásának ilyen eszközei közé tartozik a versenykikerülési (bűnös) célú termékdifferenciálás, amely révén a pénzügyi eredményt, a profitot és az osztalékot, illetve az ezeken alapuló „versenyképességet” verseny nélkül is növelni lehet a „versenypiacon”. A kétes értékű innovációkon és variációkon alapuló trükkös termékdifferenciálás lényege a termékek számának és kombinációinak a robbanásszerű növelése, amely a fogyasztók számára gyakorlatilag lehetetlenné teszi a valós előnyök áttekintését és összehasonlítását. A kombinatorikai robbanás ilyen körülményei között a piaci versenyképesség sok esetben azon alapul, hogy a silány árukat jól kinéző külcsín (csomagolás, reklám stb.) révén tegyék eladhatóvá.

A fogyasztási szektor g yengesége konkrét helyzetekben és rövid távon

A fogyasztás ösztönzésével összekötött termékdifferenciálási „patkányverseny” (rat race) egy speciális versenybűnözésnek (nemzetközi kereskedelmi szinten exportbűnözésnek) is tekinthető. A versenykikerülést célzó termékdifferenciálást segíti a piaci szabadság végletesen liberális értelmezése, amely szerint minden szabad, ami nem tilos. A jogi szabályozás hatékonysága azonban a zérus felé közelít – a multinacionális vállalatbirodalmakon belüli bonyolult kapcsolódások, az offshore cégek, a termékdifferenciálás és egyebek által okozott kombinatorikai robbanás körülményei között. Az ilyen piacon magára hagyott fogyasztó viszont könnyen megtéveszthető és manipulálható.

A vállalati szféra túlerejéhez vezet, hogy a manipulációt védi az üzleti szabadság és titoktartás. A konkrét márkák és vállalatok kritizálását a vállalatok rágalmazási vagy hitelrontási perrel nyomhatják el. A gyenge fogyasztóvédelem csak fügefalevél a termelési szféra nyers piaci erőfölényének az álcázásra. A fogyasztóvédelmi szervezeteknek ugyanis nagyon kevés a pénzük és a jogi eszközük az eladási trükkök százait leleplezni tudó összehasonlító tesztekre, kutatásokra és elemzésekre, továbbá az árukat, a termelőket és a kereskedőket konkréten megnevező ellenreklámokra. Üdítő kivételt jelentenek ezen a téren a zöldszervezetek, akik a maguk területén és az elveik mentén ugyan kevés pénzzel, de bátor Dávidként szállnak szembe a fogyasztásösztönzés hatalmas Góliátjaival – leleményes akciókkal keltve fel a média figyelmét is.

Összefoglalóan, a félretermelési válság fő oka az, hogy a szabályok és a gyakorlati megoldások nem segítik elő a piac folyamatos megtisztulását a félretermelő szereplők sokaságától. Konkrét helyzetekben és rövid távon nem érvényesül fogyasztási elsődlegessége sem, amely állítólag a piacgazdaság egyik alapelve. A folyamatos vagy gyakori piactisztulás hiányában a kínálati és a keresleti szerkezet ciklikusan eltolódik egymáshoz képest. E tanulmány tárgyát a kínálati és a keresleti szerkezet hosszú távú ciklikus eltolódási fázisaival együtt jelentkező K-hullámok képezik.

Az 5K-ciklus távlatai

Az 1. táblázatban bemutatott séma szerint a 4K-ciklus téli időszaka (várható középértékben) 2017 körül ér véget, ami még mintegy 7 évig tartó válságos időszak rémképét vetíti elő. A hosszú K-hullámok egyes évszakait azonban fodrozhatják a rövid (például Kitchen 41 hó vagy Juglar 40 hó) távú konjunktúrák üzleti ciklusai. USA esetében az ilyen ciklusok fellépését az NBER (National Bureau of Economic Research) figyeli és elemzi. A „válság” helyett a „válságos” kifejezés utal arra, hogy a 4Ktél időszakán belül is felléphetnek rövid távú fellendülések, amelyeket azonban mélyebb visszaesés követ – amint az általában is jellemző a Kondratyev-tél zord időszakára.

A válságos téli évszak azonban a nagy tudományos felfedezések és a találmányok keletkezésének az időszaka is. E „téli álmok” alapozzák meg a következő ciklus új innovációit, szolgáltatásait és termékeit, amelyek közé sorolhatók

• az egykristályos félvezetők helyett a szerves és amorf félvezetőkön alapuló nyomtatható (kvantumpöttyökkel növelt hatásfokú) fényforrások és napelemek;
• a szén új változatai (szénszálas szerkezet, valamint a nano-elektronikai alapanyagként a fullerén, szén-nanocső és grafén);
• a fizikai határaihoz érkező mikroelektronikai miniatürizálást kiegészítő nanotechnika (napelemek, a mikroszkópokat kiegészítő nanoszkópok);
• a szerkezetek terén a nagysorozatú ipari robotikai megoldások, valamint a nagy intelligenciájú, világűri, mélytengeri, gyógyító humanoid robotok;
• a biológiában a géntechnikai fejlesztések a genomtérképek alapján;
• energiaellátásban a megújuló (geotermikus, napelemes, naptornyos, szélkerekes stb.) energiaforrások;
• az energiafelhasználásban a megújuló energiák, valamint a hatékony megoldások a nyers energia minél kisebb térben és időben való feldolgozása, vagyis a célirányos miniatürizálás (finomítás és ütemezés) révén;
• a távmunkák, távmanipulációk, távháborúk, a távsebészet és más távgyógyítások, a távjavítások, távellenőrzések és távközvetítések, valamint történelmi és világkultúra általános „digitalizálása” révén is elősegített távtanulás, távművelődés, távszórakoztatás;
• életfelfogásban az élhető és fenntarthatóság elsőbbségének a (zöld) prioritásai.

A felsoroltak egy része még csak tudományos felfedezés vagy találmány. A másik része viszont már kidolgozott megoldás, és a széles körű bevezetése és elterjesztése a továbbiakban már „csak” arra vár, hogy előnyösen változzon a korszellem, az életfelfogás, a társadalmi értékítélet és ezek nyomán az árszerkezet is. A 4K-ciklus téli időszakában nő fel és nevelkedik az 5K (Nagy) Generáció – és az Új Elit is, amely majd vezeti a generációs küzdelmet a kövületté merevedett társadalmi viszonyok, prioritások és értékítéletek megváltozásáért, amelyek közé tartozik az élhető környezet, a hosszú távú ökológiai (zöld) szemlélet és a fenntartható fejlődés elsőbbsége is.

Az USA-ból kiinduló jelenlegi világválság több vonulata is arra utal, hogy az USA nem képes helytállni a világgazdasági versenyben. A számára nagyon kedvezőre gyúrt világrend szabályait is felrúgva él vissza a globális katonai és gazdasági dominanciájával. Érdekei érvényesítésére felhasználja a világ szinte minden zugában ott levő érdekeltségeit, valamint az általa dominált globális intézmények (IMF, WB, WTO) fenyegetődzés-potenciálját és a korrupt komprádor nemzeti elitek lekenyerezési lehetőségeit is. Mindezek miatt az Amerika-ellenes mozgalmak nagyon megerősödtek, amelyek nagy része általában nem annyira a globalizációt ellenzi, hanem annak a liberális hazugságokba csomagolt, könyörtelenül önző és gőgös jelenlegi fundamentális formáját, amely a másság és a gyengébbek iránt nem mutat semmiféle szeretetet vagy könyörületet.

A tudományos haladást hasznosító technikai innovációk mellett megérett az idő egy széles körű konszenzuson alapuló új világrend kiépítésére. 4K-ciklus időszakában uralkodóvá vált WC (Washington Consensus) eredetileg csak a latin-amerikai kormányok számára készült „illemszabályok” gyűjteménye volt a washingtoni támogatások megszerzésére (pontosabban a washingtoni kongresszus és adminisztráció, valamint a nemzetközi pénzügyi intézetek és az USA gazdasági képviseletei elé került támogatási kérvények elbírálására). A WC tehát a kérvényelbírálók „konszenzusa” volt, és nem egy nagy nemzetközi együttműködés protokollja. Az új világrend kiépítése azonban csak akkor lehet eredményes, ha nem ilyen szűk konszenzusra, hanem legalább a leggyorsabban fejlődő nagy országok (Kína, India, Oroszország, Brazília, Dél-Afrika, Mexikó, Indonézia stb.) megegyezésére épül. Az országok széles körének egyetértésén alapuló globális konszenzus viszont jelentősen meggyorsíthatná a jelenlegi világválság felszámolását és a 4K-ciklus téli időszakának a lerövidítését is.

A munkaerő 80%-át tétlenségre kárhoztató „20:80 társadalom” torz jövőképe

A világ jeles személyiségeit egybegyűjtő State of the World Forum 1995. évi első összejövetele (Mihail Gorbacsov, George Bush, Margaret Thatcher, Zbigniew Brzezinski, Vaclav Havel, Bill Gates, Ted Turner stb. részvételével) arra az ostoba konklúzióra jutott (Martin–Schuhmann, 1998 leírása alapján), hogy a 21. század folyamán elkerülhetetlen egy „20:80 társadalom” megvalósulása. Magyarázatuk arra támaszkodott, hogy a műszaki-tudományos haladás következtében a termelékenység gyorsan és hosszú távon is állandóan emelkedik.

Itt a 20:80 társadalmon egy olyan elfajzott rendszer értendő, amelyben a munkaerő 20%-a egymással versengve dolgozik, a 80%-a pedig tétlenségre kárhoztatott. A 20:80 nem egy véletlenül kiragadott arányszám, hanem – a komolykodó tudományosság kedvéért és a levezetés pótlására – a Pareto- elv (Wikipédia, 2009) alkalmazása, amely szerint számos esetben a következmények 80%-a csupán az okok 20%-ára vezethető vissza (itt 80%-os tétlenség a nagyon hatékony 20% arányú munka következménye).

Első látásra ragyogó jövőt ígér a hatékonyság és a termelékenység akkora emelkedése, amely mellett már a potenciális munkaerő 20%-a is elég a szükséges mennyiségű termék és szolgáltatás előállításához. Közelebbről megvizsgálva azonban nagyon is komor jövőt ígér ez a liberális, de korlátolt észjárású jóslat, amely hallgatólagosan feltételezi, hogy a javak elosztása a piaci elosztási elvnek megfelelően a fizetőképes kereslet szerinti marad, nem pedig kommunisztikus (vagy szociális) jellegű lesz. Ilyen változások és a haladási irány megváltoztatása nélkül a megélhetést adó munkából valóban nagy tömegek szorulhatnának ki a fizetőképes fogyasztásból, ami abszurd helyzethez és hatalmas nyomorhoz vezethetne. E sötét árnyoldallal is szembesülő John Gage (Sun Microsystems) szerint e jövőbeli versengés mottója a „to have lunch or be lunch” (magyarul: „Te eszel, vagy Téged esznek meg”) – nem részletezve, hogy e beteges új világrendhez mit szól majd a tétlenségre kárhoztatott 80%.

... nagyon is komor jövőt ígér ez a liberális, de korlátolt észjárású jóslat ...

Martin és Schuhmann (Martin–Schuhmann, 1998) szerint a State of the World Forum vitáján a 20:80 társadalom problémájának a Brzezinski által javasolt „megoldása” a tittytainment, amely a fizikai és a lélektani módszerek keveréke a tömegek frusztrációjának és tiltakozásának a leszerelésére (Wiki, 2009). Brzezinski jelképes magyarázata szerint a lényeg az, hogy a legszegényebbek túléléséhez legyen elég táplálékforrás (mint a csecsszopónak a „titty”), és a nyugalom fenntartásához legyen elég szórakozás (entertainment). E gondolatszegény változatban azonban csak az anglicizmus igazán új, mivel a „megoldás” már az ókori Rómában is alkalmazott „Cirkuszt és kenyeret” logikát követi, amely a tartományok kiszipolyozása révén eltartott, de tétlenségre kárhoztatott városi tömeg (könnyen a hatalom ellen forduló) energiafeleslegének a levezetésére is szolgált. Ennek a mai megfelelője a bulvár és a szórakoztatóipari média, amely a jobb sorsra érdemes lakosságból „a tudat-cserélt fogyasztóerő állatok gigantikus csordáit hozza létre” (Bogár, 2007 narratívája szerint). E hasonlat szerint az agymosott fogyasztók a régi (valódi) énjük szerinti akaratnyilvánításra képtelenné válnak, mint a betört lovak, amelyek végül még szeretik is a gazdájukat – mint Orwell 1984 című regényének a hőse a Nagy Testvért.

Saját utópia

A 20:80 arányú társadalom torz jövőképe azon alapul, hogy csak a tudomány, a technika halad előre, de nem változik a korszellem, a világ rendje és a fogyasztás szerkezete. E tanulmány e kínálatoldali következtetésekkel ellentétes állításokat vezet le azáltal, hogy a humán (keresleti) oldalra helyezik a Kondratyev-ciklusok mintegy 60 év szerinti periodikusságának eredendő okait. Várhatóan a 2017–74. évek időszakát átívelő 5K-ciklus szervesen integrált világának a fő problémáit és megoldásait saját utópiaként felvillantó jövőkép jellegének a bemutatására az alábbi példák és eszmefuttatások szolgálnak.

Korunk fő áramlata a globális integráció, amelynek a térbeli és időbeli zsugorodást okozó természetét a Marshall McLuhan világfalu- (globális falu) modellje tárta fel, a kölcsönös függések és egymásrautaltságok kényes egyensúlyára pedig James Lovelock földanya- (Gaia) elmélete hívta fel a figyelmet.

A 4K-ciklus második felében a globális integráció lényegével élesen szembekerült a partikuláris (egyéni vagy nemzeti) érdekek és a versengés elsődlegességét hirdető liberalizmus vagy nacionalizmus. A szervesen integrált rendszerekben ugyanis nem a versengés, hanem inkább az együttműködés hoz létre egészséges és fejlődő megoldásokat. Az együttműködés hatékonyabb folyamatokhoz és igazságosabb eredményekhez vezet, mint a részek közötti versengés. Ilyen rendszerekben a szükségszerűen alkalmazott korlátozott verseny sem cél, hanem csak eszköz. Optimális megoldásra a különféle munkamegosztási és jövedelemelosztási megoldásokat, illetve a versengést és az együttműködést jól ötvöző vegyes rendszer vezet, nem pedig valamiféle purista szélsőség.

A kölcsönös függőségek és egymásrautaltságok időszakában a túlzott liberalizmus vagy nacionalizmus jóléti szakadékokat hoz létre az országokon belül és az országok között, továbbá rontja az élet minőségét a gazdaságon kívüli közvetett káros egészségügyi és környezeti hatások révén is. A WC és a neoliberalizmus a multinacionális társaságok befolyása alá hajtotta a természeti környezet, az államok, a közösségek, a médiumok és a fogyasztók érdekeit is. Ez túlzottá tette a tőkés társaságok kínálatoldali hatalmát (Korten, 2006), ami elősegítette a fogyasztási szektor befolyásolását – előkészítve a jelenlegi félretermelési válság kialakulását is. A ciklus végére a tőkés társaságok a közösségi infrastruktúra területeire is behatoltak, és bevitték a fogyasztókat inkább kizsebelni, mint kiszolgálni akaró szemléletüket.

A saját modell és utópia alapján az alábbiak három témakör kapcsán szemléltetik az 5K-ciklus fő áramlatának az új szemléletű problémakezelő jellegzetességeit vagy lehetőségeit.

1) Az egyik témakör az, hogy a termelési és a fogyasztási szektor közötti egyensúly javítása csökkentheti a félretermelési válság lehetőségét. Az egyensúlyjavítás egyik iránya a termelési szektor és a versenypiac folyamatosabb tisztítása, amelyhez le kell gyengíteni a termelési szektornak a fogyasztási szektort manipuláló lehetőségeit. A gyengítéshez tartozik a versenykikerülési célú termékdifferenciálás és a reklámozás minőségi ellenőrzése, megadóztatása és a visszaélések erőteljes szankcionálása. Ezek révén erősíteni lehet a valódi fejlesztési, önköltség-csökkentési és fogyasztó-kiszolgálási versenyt – az offshore konstrukciókkal és a vállalati titkolódzás egyéb formáival jogilag is védett trükkös patkányversennyel szemben.

Az egyensúlyjavítás másik iránya a helyi, országos, sőt a globális (!) fogyasztási közösségek érdekeinek a hatékonyabb védelme. Fontos hangsúlyozni, hogy itt nem csak fogyasztó egyének, hanem a fogyasztó közösségek védelméről is szó van – beleértve az unokáinkra is gondoló zöldszervezetek által képviselt globális emberi közösség védelmét. A tőkés társaságok liberális trükkje éppen az, hogy az egyes fogyasztók általuk könnyen befolyásolható igényeire hivatkoznak, de a fogyasztó közösségek érdekeit valóban védő zöld- és egyéb szervezeteket lenézik. Újabban a magukat zöldre maszkírozni akaró környezetpusztító Góliátok honlapjain is feltűntek a társadalmi felelősségvállalás (Corporate Social Responsibility – CSR) deklarációi – amelyek szerint az externális környezeti és társadalmi hatásokat is figyelembe véve elégítik ki az érintettek „elismerhető” igényeit. Az ünnepélyes, de üres kijelentéseik azonban inkább a viccek, mint a felelős nyilatkozatok kategóriájába sorolhatók.

A fogyasztási közösségek érdekei hatékonyabb védelméhez elég pénzt és jogi eszközt kell biztosítani a vásárlásösztönzési manipulációk és trükkök százait leleplezni tudó tesztekre, kutatásokra és elemzésekre, továbbá az árukat, a termelőket és a kereskedőket konkréten megnevező ellenreklámokra. Ehhez szükséges lehet, hogy a reklámkiadások fele a fogyasztási szektor védelmét finanszírozza. A gyakorlati kivitelezések közé tartozhat a 100%-os kulcsú reklámadó a fogyasztás- és vásárlásösztönzés minden formájára. A reklámköltségek ilyen megduplázása egyúttal automatikusan megnövelné a termékdifferenciálást és vásárlásösztönzést intenzíven alkalmazó vertikumok fogyasztói árait is.

Ésszerű lenne, ha a reklámadó bevétele felett csak a felvilágosító és leleplező ellenreklámokat folytató fogyasztóvédelmi szervezetek rendelkeznének. Így az ellenreklámra ugyanannyi lenne költhető, mint a reklámra. Az ellenreklámnak azonban nem kellene szükségszerűen ugyanarra a termékre vagy szolgáltatásra irányulnia, amely után befolyt az adó, hanem finanszírozhatná a fogyasztóvédelmi és a zöldszervezetek által károsabbnak ítélt dolgok ellenmarketingjét is. Egyébként a fogyasztóvédelmi ellenreklámra már van példa a dohánytermékek dobozára felírt figyelmeztetések formájában.

A tétlenségre (nyugdíjba) kényszerítésre az időskor sem lehet indok ...

2) A másik témakör a hatékonyság és a tétlenség kérdéskörével foglalkozik. Véleményem szerint feltételezhető, hogy a várhatóan nagy mértékű tudományos haladás nemcsak a termelési problémák megoldását segíti elő, hanem a társadalmi viszonyok tökéletesítését is. Így például teljesen indokolatlan, hogy termelékenység várhatóan folytonos növekedése nagy munkanélküliséggel járjon együtt, amint azt a 20:80 társadalom fantáziátlan jövőképe felvetette. Ha más dolga nem lenne, a 20:80 társadalomnak a tétlenségre kárhoztatott 80%-a foglalkozhatna a természeti környezet és az életminőséget javító tevekénységekkel is.

A teljes foglalkoztatás problémája megoldásának a megtalálására érdemes szellemi erőfeszítéseket tenni, mert a munkanélküliség vagy a hasznos tevékenység nélküli állapot végleges és pótolhatatlan (irreverzibilis) veszteség a közösség és az egyén számára is. Nagyon zárt agyú, szűk látókörű és fantáziátlan liberális társadalmi berendezkedés az, amely tartósan munkanélküliségben vagy hasznos tevékenység nélküli állapotban akarja tartani az alkotni, dolgozni és/vagy hasznosan tevékenykedni tudó embereket is. A tétlenségre (nyugdíjba) kényszerítésre az időskor sem lehet indok, hiszen a (legfőbb) közjogi méltóságok nagy felelősséggel és sok munkával járó tisztségeit is gyakran töltik be az elit agg képviselői. A munka nagy termelékenységét kiegyenlíti és egyben társadalmilag is hatékonnyá teheti például „a bölcsőtől a sírig tartó tanulás vagy munka” szlogen megvalósítása a következő vázlatos szempontok szerint.

A tanulásba beleértendő a bölcsődei, óvodai, iskolai és továbbképzési ösztöndíjas nevelődés és tanulás is, amelynek az USA-ban is ismert verziói közé tartozik a school/education voucher. A tandíj helyett az alanyi jogon járó, de feltételekhez kötött összegű ösztöndíjon kívül a kiskorúnak (vagy a szüleinek) nem célszerű más szociális jellegű támogatást adni. A hatékony mennyiségi szabályozás érdekében a családi pótlék és más passzív szociális segélyezést a célirányos ösztöndíj (illetve a valami hasznosra ösztönzés díja) váltja fel. A valamire ösztönzés lehet személyre vagy kategóriára szabott személyes vagy családi ellátás jellegű is, de semmi esetre sem legyen pusztán alanyi jogon járó és bármire (önpusztító vagy közösségkárosító tevékenységekre is) szabadon költhető juttatás.

Különösen a liberális körök hangoztatják, hogy az alanyi jogon járó szociális támogatások és ellátások nem köthetők össze semmilyen elvárással, kötelezettséggel vagy felelősséggel. Ez összefügg azzal a sajnálatos és buta helyzettel, hogy az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát (amelyet az ENSZ közgyűlése 1948. december 10-én fogadott el) nem egészítették ki az emberi kötelességek vagy felelősségek nyilatkozatával. Az emberi kötelességek komplett tervezetét ugyan már több mint tíz éve publikálta a készítésében részt vevő mintegy 80 volt kormányfő vagy államfő és más nemzetközi tekintélyű személyiség (InterAction Council, 1997). E dokumentum mellett több más forrás is hangoztatja, hogy egy jogrendszer csak akkor működőképes, ha abban a jogok és kötelességek egyensúlyban vannak. Így az emberi jogok deklarációjának is csak az emberi kötelességek deklarációjával együtt volna értelme és haszna. Aki igényli a közösség védelmét és segítségét, attól ugyanis elvárható, hogy a maga eszközei és lehetőségei révén nyújtson is valamilyen közösségépítő ellenszolgáltatást a neki végső menedéket és támogatást nyújtó közösségnek. Ellenkező esetben az adott közösséget a közösségi potyautasok annyira elszegényítik és legyengítik, hogy az már a nagyon rászoruló tagjainak sem tud hathatós segítséget nyújtani.

A „bölcsőtől a sírig tartó tanulás vagy munka” jelszavában szereplő munkába beleértendők a háztartási és közösségi (nevelési, művelődési, egészségügyi, tanulási, továbbtanulási, környezetápolási stb.) önszolgáltatások is. És a családtagok ellátása mellett természetesen ide tartozhatnak a különféle közösségek számára végzett közhasznú munkák is. A szociális támogatások ellenében elvárható (akár a saját maga által kiválasztott és megnevezett) közösségi tevékenységért járó munkadíjat a megbízó vagy a helyi önkormányzat fizeti. A család segítésére vagy önellátásra képtelen beteg természetesen táppénzt vagy nyugdíjat kap.

3) A harmadik témakör a globális demokráciával kapcsolatos. Nemzetközi szinten az emberek egyenlőségén alapuló demokrácia még formálisan sem érvényesül, mivel az emberiség legfőbb fórumát jelentő ENSZ-ben a milliárdos lakosú Kína és India is ugyanúgy csak egy szavazattal bír, mint egy százezer főnél kisebb népességű törpeállam. A gyors és hathatós cselekvés letéteményesét jelentő Biztonsági Tanács öt állandó tagja (Kína, Franciaország, Oroszország, Nagy-Britannia és az Amerikai Egyesült Államok) viszont minden kérdésben vétójoggal rendelkezik. Ez azt jelenti, hogy e nagyhatalmak globális erőszakoskodását senki sem képes megfékezni, hiszen a hátrányosan érintett nagyhatalom minden őt elítélő nyilatkozatot vagy büntető szankciót megvétózhat. Az ENSZ, vagyis az emberiség legfőbb igazságszolgáltatási szervét képező (hágai székhelyű) Nemzetközi Bíróság pedig csupán 58 ország tekintetében illetékes a 194 ENSZ-tagállam helyett, mivel a többi (136) tagország nem kötelezte el magát a döntései elfogadására.

Források és a kapcsolódó publikációk