Logo

Világpiaci integrálódás hazai felzárkózás nélkül

DR. BÁGER GUSZTÁV egyetemi tanár, az Állami Számvevőszék Kutató Intézetének tudományos tanácsadója (Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.), DR. PULAY GYULA az Állami Számvevőszék Kutató Intézetének főigazgatója (Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.).

A magyar gazdaság elmúlt 20 éves fejlődésének néhány meghatározó tendenciája

Az Állami Számvevőszék Kutató Intézete (ÁSZKUT) a közelmúltban egy tanulmányt adott közre az állam gazdasági szerepvállalásáról.1 A tanulmány elkészítésével az Intézet folytatta a „Közpénzügyek szabályozásának tézisei” kidolgozásakor elkezdett munkáját. A Téziseket az ÁSZ elnöke 2007 áprilisában nyújtotta be az Országgyűlés részére.2 Az Országgyűlés felkérte a kormányt, hogy a Téziseket az államháztartás újraszabályozása során hasznosítsa. A közpénzügyi szabályozás megújítása megkezdődött, és ennek eredményeként fontos törvények születtek. Mindmáig nem került azonban sor az államháztartás terjedelmének felülvizsgálatára, illetve azoknak a közfeladatoknak a rendszerbe foglalására, amelyeket most és a jövőben a magyar államnak finanszíroznia kell. Megítélésünk szerint ennek az egyik oka az, hogy Magyarországon mindmáig nem tisztázott, hogy mi legyen az állam szerepvállalásának a tartalma, terjedelme. E kérdés megválaszolása érdekében a tanulmány az állam szerepével kapcsolatos logikai lánc felrajzolása, a nemzetközi trendek, valamint a magyar államműködés elmúlt 20 éve főbb tapasztalatainak áttekintése után felvázolja, milyen változtatások szükségesek a magyar állam gazdasági szerepvállalásában. A jelen cikk a tanulmány azon részének felhasználásával készült, amely a magyar gazdaság elmúlt 20 éves fejlődésének néhány meghatározó tendenciájára világít rá, kiemelve a gazdaságpolitikának a folyamatok alakításában játszott szerepét.

Az állam gazdasági szerepvállalásának változásai a fejlett piacgazdaságokban

Az állam a 20. században kialakult vegyes gazdaságban a korábbiakhoz képest minőségileg más szerepet vállalt. A kormányzat hagyományos (közhatalmi) funkciói kiegészültek szociális (társadalompolitikai), valamint a konjunktúraciklusok ingadozását tompítani hivatott gazdasági feladatokkal. A kapitalizmus fejlődésével, a képzett munkaerő iránti szükséglet növekedésével párhuzamosan nőtt az oktatási szolgáltatások iránti igény. A humántőke újratermelésének más területei (pl. egészségügy, családpolitika) hasonló fejlődésen mentek keresztül. Bebizonyosodott, hogy az oktatási, egészségügyi és több más szolgáltatást legnagyobbrészt közszolgáltatásként célszerű nyújtani. Ennek érdekében az állam egyre nagyobb erőforrásokat von ki a magánszektorból, de azokat a humán erőforrások fejlesztésén, megújításán keresztül sokszorosan vissza is adja a magánszektornak. A jóléti állam gazdasági alapját éppen ez teremti meg.

A szociális piacgazdaság intézményeinek létrehozásával, az átfogó jóléti rendszerek kialakításával az állam terjeszkedése elérte a még fenntarthatónak látszó mértéket. A fejlett piacgazdaságok többségében 1980-tól kezdődően már nem bővült tovább lényegesen az állami újraelosztás terjedelme. A napjaink globális versenyében történő helytállás az államot új kihívások elé állítja. Az egyik a piactökéletesítő funkció, amely három mozzanatot foglal magában: az információs aszimmetriák oldását, az ellenőrzés erősítését, a versenyfeltételek megteremtését és – szükség esetén – a verseny kikényszerítését. A globalizáció új helyzetet teremtett a gazdaság és a környezete kapcsolatában is. Előtérbe került a környezeti szempontból is fenntartható fejlődés követelménye.

A jelenlegi válság a maga drámai módján tette nyilvánvalóvá a fenti kihívásokat. A globális válság a reálszféra és a spekulatív pénzügyi tér egymástól való ésszerűtlen mértékű elszakadásának a következménye. A globális válságban és az abból kivezető gazdasági pályák keresésében új megvilágítást kap az állam szerepe. Nyilvánvaló, hogy a hasonló válságok elkerülése – a nemzetközi koordináció javítása mellett – erős nemzetállamokat igényel. A válság jelentős állami beavatkozásokat tett szükségessé. A válság előtti és a válság miatti állami költekezés hatására az államadósság mértéke 2010-re még a leggazdagabb országokban is meghaladja a GDP 60 százalékát. A recesszió elmúltával az állami költekezést ezen országokban is vissza kell majd fogni. E két követelményt együttesen csak „a kicsi, de erős állam” lesz képes teljesíteni.

A magyar gazdaság jelenlegi állapota nem egy rövid időszak alatt, hirtelen kialakult válsághelyzet, hanem hosszabb időszakon át tartó kedvezőtlen folyamatok, felhalmozott feszültségek következménye. Magyarország rendszerváltás óta bejárt pályáinak elemzése, és kiemelten annak bemutatása, hogy az állami szerepvállalás néhány markáns vonása hogyan hatott a gazdasági folyamatokra, közelebb vihet a jövő kibontakozási pályájának megfogalmazásához. Magyarországon a különböző folyamatok szétszakadása, a gazdaság több meghatározó alkotójának igen rövid idő alatt történő duálissá válása a legtöbb területen mélyebb és erősebb, mint a világ meghatározó országaiban, gazdaságaiban, és ebből adódóan a válságból való kilábaláshoz szükséges állami szerep is összetettebb, mint a válság hatásainak enyhítésére nagy összegeket költeni képes országokban.

A kialakult gazdasági helyzetet azért is érdemes az állami szerepvállalás nézőpontjából elemezni, mivel a rendszerváltás időszakában a mérvadó politikai erők mind egyetértettek abban, hogy Magyarország a piacgazdaság intézményrendszerének gyors megteremtésével, exportorientált gazdasági növekedés megvalósításával, a működő tőke idevonzásával, a gazdaság meghatározó részének privatizálásával képes a transzformációs válságból minél előbb kilábalni, és megkezdeni az ütemes felzárkózást a fejlett piacgazdaságokhoz. Először azt mutatjuk be, hogyan valósult meg a működő tőke bevonására alapozott exportorientált gazdasági átalakulás.

Exportorientált, a működő tőke bevonására alapozott gazdasági átalakulás

Mindenekelőtt azt kell leszögeznünk, hogy a magyar állam valójában maga is beavatkozott a piaci folyamatokba, amikor úgy alakította ki szabályozórendszerét, támogatásait, adórendszerét, de összességében prioritásai egészét is, hogy azok egy rendkívül gyors és erős privatizációhoz vezettek. A rendszerváltás egyik legfőbb céljaként kijelölt magánosítás történelmileg rövid időn belül nem lett volna megvalósítható a külföldi működő tőke bevonása nélkül. Ehhez az állami gazdaságpolitika vonzó belső feltételrendszert, szabályozási környezetet alakított ki. A kijelölt cél érdekében feladta a belső piaci versenysemlegesség elvét: adókedvezményekkel, állami támogatásokkal, általánosan meghirdetett és egyedi kedvezményekkel segítette a külföldi, főleg nagyvállalkozások térnyerését.3

...a külföldi tőke állományának értéke meghaladta a magyar GDP 60 százalékát.

Az állami gazdaságpolitika sikerességének egyik legfőbb viszonyulási pontjává a külföldi működőtőke-bevonás folyamatos fenntartása és növelése vált. Ebben a gazdaságpolitikai felfogásban a magyar gazdaság általános versenyképesség-javítási célja a működőtőke-bevonás nagyságával mért versenyképesség lett.

1. sz. táblázat: A külföldiek közvetlen magyarországi tőkebefektetései forgalmának és állományának alakulása (1995–2008)

1. sz. táblázat: A külföldiek közvetlen magyarországi tőkebefektetései forgalmának és állományának alakulása (1995–2008)

Az 1. sz. táblázat mutatja, hogyan alakult a külföldi tőke beáramlása Magyarországra. A folyamat eredményeként 2007 végére a külföldi tőke állományának értéke meghaladta a magyar GDP 60 százalékát. A gazdaságpolitikai célokkal összhangban a külföldi tőke meghatározó szerepet játszott a gazdasági növekedésben, és ezen belül elsősorban az export dinamikus emelkedésében. 2007 végén a vállalatok teljes bruttó hozzáadott értékének közel 50%-át4, a magyar export 75%-ot meghaladó részét a külföldi tulajdonú vállalatok állították elő. A külföldi tőke ilyen jellegű szerepvállalásának köszönhetően megvalósult a másik gazdaságpolitikai cél, az exportorientált gazdasági növekedés is.

A magyar gazdaság évszázadra visszatekintő nyitottsága következtében fejlődési pályánk szempontjából meghatározó a termékexport/ GDP arány történelmi trendvonalának alakulása a világban. A világgazdaság elmúlt másfél évszázadában meghatározó a külkereskedelmi nyitottság növekedése. 1870-ben az export GDP-hez mért aránya a világ egészét tekintve 4,6% volt. A 20. század végére a világ összevont export/GDP mutatója 17,2% lett. A 20. század végétől a 2008- ban kialakult világválságig tartó szakaszban a termelés és a világkereskedelem bemutatott történelmi trendje tovább folytatódott (lásd az 1. sz. ábrát).

1. sz. ábra: A világ GDP és termékexport eltérő növekedési pályája 2000–2007 között

1. sz. ábra: A világ GDP és termékexport eltérő növekedési pályája 2000–2007 között

E világgazdasági tendenciához is illeszkedve a magyar export növekedése a gazdaság növekedését egyre jobban meghaladta: a közgazdasági, az állami gazdaságpolitikai megítélés szerint a gazdaság húzóereje lett. Mindez adott időszakban, adott mértékig igaz is volt. Ám a magyar export trendvonala elszakadt a magyar gazdasági teljesítmény pályájától, mégpedig sokkal nagyobb mértékben, mint a fejlett világ egészében (lásd a 2. sz. táblázatot).

2. táblázat: A magyar GDP és az export eltérő növekedési mértéke (változás az előző évhez százalékban)

2. táblázat: A magyar GDP és az export eltérő növekedési mértéke (változás az előző évhez százalékban)

A két növekedési pálya eltérései mögött fontos tények húzódnak meg. Egyfelől a magyar export importtartalma magas, a kivitelhez kapcsolódó hazai hozzáadott érték viszont alacsony maradt. Másfelől a magyar gazdaság mai szerkezetében nem érhető el megfelelő gazdasági növekedés jelentősen bővülő kivitel nélkül. Ám Magyarország külkereskedelmének hozamai jelentős részben kívülre kerülnek a magyar gazdaságból, globális eredményei csak részben integrálódnak a belső gazdaságba.

A nagy nyitottság miatt a magyar gazdaságnak a külső konjunkturális viszonyoktól függő kiszolgáltatottsága a gyenge belső piac mellett rendkívül nagy. Részben ezzel magyarázható, hogy a magyar gazdaság visszaesése lényegesen meghaladja az Európai Unió átlagát (2009 első három negyedévében több mint 7 százalék volt, szemben a 4 százalék körüli uniós átlaggal). Ugyanakkor az export magas importtartalmát és alacsony hazai hozzáadottérték-tartalmát mutatja, hogy az export 21 százalékos csökkenése ellenére a GDP „csak” 7,1 százalékkal mérséklődött, míg az importunk 28 százalékkal esett viszsza. 5

A transznacionális vállalatok exportjától, belső termelésétől nagymértékben függ a foglalkoztatási helyzet. A gazdaság egészében elfoglalt terükhöz viszonyítva azonban relatíve alacsony a külföldi cégek részaránya a foglalkoztatásban. Ehhez a tény: miközben a magyar vállalati szektorban a külföldi (döntően multinacionális) vállalatok részaránya a bruttó hozzáadott értéket tekintve valamivel 50% feletti, az exportban pedig 75–80% közötti, az összes foglalkoztatottnak mintegy egynegyede dolgozik külföldi tulajdonban lévő vállalatoknál. A magyar export úgy érte el, majd haladta meg a GDP értékének 70%-át, hogy a Magyarországon előállított hozzáadott érték, következésképpen az ehhez kapcsolódó foglalkoztatás rendkívül alacsony.

... az összes foglalkoztatottnak mintegy egynegyede dolgozik külföldi tulajdonban lévő vállalatoknál.

Az export belső szerkezetéről fontos összeállítást közöl az Európai Bizottság. 6 Elemzésében az exporttermékek négy csoportját különbözteti meg a tényezőintenzitást vizsgálva. Ezek a nyersanyag-, a munka-, a tőke- és a K+F intenzitás.

3. sz. táblázat: Az export megoszlása a tényezőintenzitás alapján (2006-ban, az adott intenzitású export a teljes export százalékában)

3. sz. táblázat: Az export megoszlása a tényezőintenzitás alapján (2006-ban, az adott intenzitású export a teljes export százalékában)

A 3. sz. táblázat adatai azt mutatják, hogy Magyarország exportszerkezete az intenzitástényezők szerint alapvetően különbözik a bemutatott csoportoktól, országoktól. A döntően a transznacionális vállalatokhoz kötődő export K+F intenzitása messze Magyarországon a legmagasabb az új belépők között, de a magyar szint jóval meghaladja az EU15- ök (a fejlett Európa) mutatóit is. A munkaintenzivitást jelölő oszlopban a magyar mutató messze a legalacsonyabb. Mindez ellentmond annak a sokszor hangoztatott véleménynek, hogy a külföldi tőke elsősorban az olcsó magyar munkaerő kihasználása érdekében települt Magyarországra. Természetesen voltak ilyen befektetések is. A külföldi tőke által végrehajtott exportorientált beruházások jelentős része azonban rendkívül magas technikai-technológiai színvonalon valósult meg7, ezért is volt a foglalkoztatást bővítő hatásuk viszonylag csekély. Általában is igaz, hogy a többségi külföldi tulajdonban lévő vállalkozásoknál az élőmunka termelékenysége közel kétszerese a nemzetgazdasági átlagnak (lásd a 4. sz. táblázatot). A magas termelékenység következtében azonban munkaerőigényük viszonylag csekély: a bruttó hozzáadott érték közel 50 százalékának előállításához a létszám 24 százalékát foglalkoztatják.

4. táblázat: Egy főre jutó hozzáadott érték és létszám 2008-ban*

4. táblázat: Egy főre jutó hozzáadott érték és létszám 2008-ban*

A foglalkoztatást nem bővítő gazdasági növekedés

Célszerű külön megvizsgálnunk a gazdasági növekedés, valamint a foglalkoztatás kapcsolatát. A transzformációs váltás hatására a foglalkoztatás és a gazdasági növekedés kapcsolata megváltozott. Ezt az összefüggést igen jól szemlélteti a 2. sz. ábra.

2. sz. ábra: A GDP és a foglalkoztatás színvonalának szétválása a rendszerváltás utáni két évtizedben (1989=100)

2. sz. ábra: A GDP és a foglalkoztatás színvonalának szétválása a rendszerváltás utáni két évtizedben (1989=100)

Az ábráról látható, hogy a 90-es évek elején a foglalkoztatás még a termelésnél is jobban csökkent. A GDP növekedése azonban megindult, a foglalkoztatás színvonala viszont a rendszerváltást közvetlen követő évek mértékénél beragadt. Következésképpen 1990 és 1992 között kialakult egy olló a magyar gazdaság teljesítménye és a foglalkoztatottság között, amely az idők folyamán egyre szélesedett. A magyar gazdaság elmúlt 20 évében a gazdasági növekedés forrása szinte teljes egészében a munka termelékenységének emelkedése volt. A munkaerő-állomány bővülése nem tudott hozzájárulni a gazdasági növekedéshez. Ez fordítva is igaz, a gazdasági növekedés nem járt együtt a foglalkoztatási színvonal emelkedésével.

Az természetes jelenség, hogy az általában korszerűbb technikát alkalmazó, azaz termelékenyebb nagy- és középvállalatok az ország GDP-jének termeléséhez nagyobb arányban járulnak hozzá, mint a foglalkoztatáshoz. Az európai összehasonlítás azonban azt mutatja, hogy ez az összefüggés hazánkban fokozottan érvényesül (lásd az 5. sz. táblázatot).

5. sz. táblázat: A vállalatok súlya (százalékban) a foglalkoztatásban és a GDP előállításában nagyságkategóriák szerint Magyarországon és az EU-ban

5. sz. táblázat: A vállalatok súlya (százalékban) a foglalkoztatásban és a GDP előállításában nagyságkategóriák szerint Magyarországon és az EU-ban

További gond, hogy a foglalkoztatás igen nagy arányban olyan mikrovállalkozásokban valósul meg, amelyek általában alacsony termelékenységgel, gyenge versenyképességgel működnek, és jelentős részük nem is akar kilépni az önfoglalkoztató státuszból, azaz munkáltatóvá válni. Így viszont nem bővül a foglalkoztatás.

... még mindig elválik egymástól az export, a GDP és a foglalkoztatás trendvonala.

A magyar foglalkoztatás színvonala európai összehasonlításban is nagyon alacsonynak minősíthető. Foglalkoztatási rátánk 2008-ben 56,7 százalékos volt, szemben a 65,9 százalékos EU-átlaggal. A közép-kelet-európai tagországok közül egyedül Lengyelországban alacsonyabb a foglalkoztatás színvonala, mint hazánkban. Az alacsony gazdasági aktivitás számos szociális probléma okozója, és megnehezíti a közszolgáltatások finanszírozását is.

Szétágazó gazdasági folyamatok

Az 1990 és 2008 között bekövetkezett folyamatokat jellemző, fent bemutatott adatok jól érzékeltetik, hogy a külföldi működő tőke hatékony részvétele nélkül nem jött volna létre Magyarországnak a fejlett nyugati országokhoz való gyors gazdasági integrálódása. Ám a rendszerváltást követő csaknem két évtized után még mindig elválik egymástól az export, a GDP és a foglalkoztatás trendvonala. A piacgazdaságokkal való nagyfokú összekapcsolódása ellenére nem jött létre a magyar gazdaság egészének a felzárkózása, Magyarországon egyszerre vannak jelen a külföldi tőke által létrehozott, az európai mércével mérve is magas színvonalú technológiát alkalmazó vállalatok, az alacsony termelékenységgel dolgozó belföldi tulajdonú mikrovállalkozások, valamint a munkanélküliek és a munkaerőpiacról kiszorultak tömegei.

A Magyarországon megtelepedett külföldi vállalatok szervesebben kötődnek a globális, mint a magyar gazdasághoz, és ezért húzó hatásuk a nemzetgazdaság nem külföldi tulajdonban lévő részére kevéssé érvényesült. A külföldi tőkebeáramlás húzó hatásának egészéről a legjellemzőbb képet a magyar GDP és a GNI növekedésének összehasonlítása révén nyerhetjük (lásd a 6. sz. táblázatot).8

6. sz. táblázat: A bruttó hazai termék, a bruttó nemzeti jövedelem és a tulajdonosi jövedelmek alakulása 2000–2007, milliárd forint

6. sz. táblázat: A bruttó hazai termék, a bruttó nemzeti jövedelem és a tulajdonosi jövedelmek alakulása 2000–2007, milliárd forint

A táblázatból látható, hogy a GDP és a GNI közötti egyik fő különbséget jelentő külföldnek fizetett tulajdonosi jövedelmek 2003-tól dinamikusan emelkednek. Ennek hatását azonban részben ellensúlyozza, hogy 2006-tól a külföldről kapott tulajdonosi jövedelmek összege is jelentősen megnőtt.

A bemutatott gazdaságpolitika természetes következménye az is, hogy gyors ütemben nőnek a külföldi tulajdonosi jövedelmek (lásd a 6. sz. táblázatot), és 2003-tól kezdve – a 2007. kivételével – ezeknek egyre kisebb részarányát fektetik be újra hazánkban, azaz rohamosan emelkedett a külföldi tulajdonosoknak osztalékként kifizetett jövedelem értéke. Mindez azt jelenti, hogy a külföldi tőke összességében egyre kisebb szerepet játszik a Magyarországon felhasználható jövedelmek alakításában, azaz egyre kevésbé növekedést serkentő tényező. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy a magyar gazdaság növekedése érdekében ne lenne szükség további működőtőke-befektetésekre. Bizonyos szempontból ennek éppen az ellenkezője igaz, mivel a külföldi tőke működőtőke-befektetés formájában történő beáramlásának ellensúlyoznia kellene a külföldi tőke osztalékjövedelem formájában történő kiáramlását is. A jelentős társaságiadó-kedvezmények ellenére a külföldi többségi tulajdonban lévő vállalkozások igen jelentősen hozzájárulnak az államháztartási bevételekhez is. Például 2008-ban a többségi külföldi tulajdonban lévő vállalkozások egy foglalkoztatottra vetítve kétszer annyi iparűzési adót és szja-előleget fizettek, mint egy átlagos vállalkozás, a társadalombiztosítási járulékok esetén mintegy 60 százalékkal, a társasági adó esetében 77 százalékkal fizettek többet.9

A gyors külkereskedelmi és tőkepiaci, tulajdoni nyitással a belső magyar piac nemzetközivé vált: a világgazdaság változásai, eredményei, fejlődést elősegítő hatásai, de visszahúzó zavarai, válságai is közvetlenül jelentkeznek a magyar gazdaság egészében. E környezetben alakult ki az a gazdasági pálya, amelyet jól lehet ábrázolni négy gazdasági tényezőnek (a világgazdasági integrálódást jelző exportnak, a gazdasági növekedést kifejező GDP-nek, a lakossági életszínvonallal korreláló kiskereskedelmi forgalomnak és a társadalmi integrálódást elősegítő foglalkoztatásnak) az elmúlt húsz évre kiszámított fejlődésvonalaival.10 Az elmúlt húsz év néhány kiválasztott gazdasági folyamatának trendjei azt mutatják, hogy az alapjában összetartozó pályák Magyarországon szétváltak: az export dinamikus bővülése csak kismértékben húzta maga után a gazdaság növekedését; a gazdasági növekedésből a hazai lakossági fogyasztás keveset profitált, a növekedés előnyei pedig nem terültek szét a bővülő foglalkoztatásban. E tendenciák jól bizonyítják a cikkünk címében megfogalmazott állítást, hogy Magyarország sikeres világpiaci integrálódása nem járt együtt a gazdaság és a társadalom egészének a felemelkedésével. Még inkább ez a kép bontakozik ki, ha a regionális különbségeket is figyelembe vesszük (lásd a 7. sz. táblázatot).

7. táblázat: A regionális különbségek a foglalkoztatás, a keresetek és a termelés tekintetében

7. táblázat: A regionális különbségek a foglalkoztatás, a keresetek és a termelés tekintetében

Magyarországon nemcsak a pénzügyi egyensúly borult fel, hanem a belső gazdasági, társadalmi és szociális szerkezetek egyensúlya is. Megítélésünk szerint az egyensúly megbomlása csak részben függ össze a piacnyitás és a privatizáció során elkövetett hibákkal11, illetve az államháztartás notórius és rossz szerkezetű túlköltekezésével.12 A külföldi befektetők pedig azt tették, ami tőlük reálisan elvárható volt: a kedvező feltételeket kihasználva korszerű technológiát hoztak hazánkba. A fő gondot abban látjuk, hogy az állam nem tudott olyan gazdasági környezetet teremteni, amelyben a hazai vállalkozások is gyorsan fejlődhetnek, úgy is, hogy rácsatlakoznak a külföldi tőke által létrehozott új iparágakra, illetve kihasználják a belső kereslet bővülését. A gyakran változó szabályozók, az elvonások magas szintje a tőkeszegény hazai vállalkozásokat13 elsősorban a túlélésre és nem a növekedésre, a foglalkoztatás bővítésére ösztönözte.

Magyarországon a sokdimenziójú egyensúlyvesztés következtében a válságmenedzselés és a hosszabb távú célkijelölés feladata együtt jelentkezik. Nem egyszerűen arról van szó, hogy az államháztartási egyensúlyt helyre kell állítani, és érvényt kell szerezni az államadósságot fokozatosan mérséklő költségvetési szabálynak. A feladat ennél lényegesen összetettebb. Olyan egyensúlyt kell elérni a globális világ kereteiben, amely fenntartható fejlődést eredményez. A működő tőke importjára alapozott exportorientált gazdasági növekedés mellett a fejlődés új hajtóerőit is meg kell találni. Elsősorban a hazai közép- és kisvállalkozások számára kedvezőbb és stabilabb gazdasági környezet megteremtésével lehetne élénkíteni a gazdaságot, bővíteni a foglalkoztatást. A foglalkoztatási színvonal emelkedése, az eltartott/kereső arány javulása teremtheti meg a feltételeit a szociális problémák orvoslásának. Az EU legjobb gyakorlatainak átvétele, az EU-transzferek célirányosabb és eredményesebb felhasználása sokat segíthet ebben.

A következő évek állami gazdaságpolitikájának egyik legkényesebb, de az egész magyar gazdasági fejlődést legerőteljesebben meghatározó pontja: miként lehet megtartani a külföldi működő tőke reális mértékű vonzását és bevonását, és úgy erősíteni a nyereség visszaforgatását, hogy e folyamatoktól a kis- és középvállalati szektor is megerősödjön. A magyar gazdaságpolitika legnagyobb és legsürgetőbb feladata a gazdasági növekedés (a GDP) és a foglalkoztatottság szintje között a rendszerváltást követően létrejött eltérő fejlődési pályák feloldása.

A fenntartható fejlődéshez értékváltásra és olyan mély szerkezeti reformokra van szükség, amelyek nem egyszerűen a termelési, pénzügyi ágak új struktúráját jelentik, hanem magukba foglalják a gazdasági, elosztási, társadalmi viszonyok egészét is. Ehhez a feladathoz kell meghatározni az állam kiterjedését, funkcióit. Mindez magába foglalja többek között a szabályozórendszer korszerűsítését, a működő versenypiac kereteinek kialakítását, a gazdaság szereplőihez, benne a nagyvállalati körhöz és a kis- és középvállalati szektorhoz, a civil szférához való viszonyát. Felmérések igazolják, hogy éppen a kis- és középvállalkozások a legelégedetlenebbek a közszféra teljesítményével, őket sújtják leginkább a magas adók, a gazdasági környezet kiszámíthatatlansága, a kevéssé szolgáltató jellegű közigazgatás, a közszolgáltatások nem megfelelő színvonala. A közszféra működésének hatékonyabbá tétele tehát jelentősen növelné e vállalkozások versenyképességét is.

Felhasznált irodalom

Jegyzetek

  • 1. Az állam célszerű gazdasági szerepvállalása a 21. század elejének globális gazdaságában. ÁSZKUT, 2009. szeptember. Elérhető: www.asz.hu (Szakmai kutatás, fejlesztés/ ÁSZKUT tanulmányok, publikációk) cím alatt.
  • 2. Lásd ÁSZ, 2007 és Csapodi Pál, 2007.
  • 3. 2008-ban a 100 százalékban belföldi tulajdonban lévő vállalkozások egy foglalkoztatottra vetítve 3800 forint adókedvezményt vették igénybe, szemben a legalább 50 százalékban külföldi tulajdonban lévő vállalkozások által igénybevett 88 700 forint/fő összeggel. Forrás: A 2009. május 31-én társasági adóbevallásra kötelezett vállalkozások adataiból a Pénzügyminisztérium által végzett számítás.
  • 4. A KSH „Magyarország nemzeti számlái 2006–2007” c. kiadvány 68. oldala adatai alapján végzett saját számítás szerint 2007-ben a vállalatok által termelt bruttó hozzáadott érték 46,7 százalékát állították elő külföldi tulajdonban lévő vállalatok.
  • 5. A KSH 2009. december 18-i gyorstájékoztatójának adatai.
  • 6. European Commission: Five years of an enlarged EU-Economic achievements and challenges. European Economy, 2009/1. Idézi Vida Krisztina, 2009.
  • 7. Lásd erről részletesebben Pulay, 2009.
  • 8. A GNI és a GDP összevetése képet ad a külföldi működő tőke által Magyarországon létrehozott elsődleges jövedelmek gazdasági súlyáról és fő összetevőiről, illetve ennek ellentételéről a magyar tulajdonú, de az ország területén kívül működő tőkének az összjövedelemre gyakorolt hatásáról. (Az elsődleges jövedelem két fő formája a munkavállalói jövedelem és a tulajdonosi jövedelem.) Magyarországon ez idáig a tulajdonból származó jövedelmek szerepe a meghatározó, a munkavállalói jövedelmek egyenlegének összege ehhez képest nem számottevő.
  • 9. Forrás: APEH: Gyorsjelentés a 2009. május 31-én társasági adóbevallásra kötelezett vállalkozások adataiból a Pénzügyminisztérium által végzett számítás.
  • 10. Lásd erről részletesebben Práger, 2009.
  • 11. Lásd erről részletesen Báger–Kovács, 2004.
  • 12. Lásd erről részletesen Báger–Pulay, 2008/1, Báger–Pulay, 2008/2.
  • 13. A magas elvonások a belföldi tulajdonú vállalkozásokat érzékenyebben érintik. A Pénzügyminisztérium számítása szerint 2008-ban a hazai tulajdonú cégek a megtermelt hozzáadott érték 36 százalékát, a legalább többségi külföldi tulajdonban lévő cégek 29 százalékát fizették be az államháztartásba.
Állami Számvevőszék: A közpénzügyek szabályozásának tézisei. Pénzügyi Szemle, 2007./2., 314–323. o.
Báger Gusztáv–Kovács Árpád: A privatizáció Magyarországon. ÁSZ Fejlesztési és Módszertani Intézet, 2004.
Báger Gusztáv–Pulay Gyula (2008/1): A költségvetési tervezés makrogazdasági kockázatainak elemzése (Módszer és érték).
Pénzügyi Szemle, 2008/3., 384–401. o. Báger Gusztáv–Pulay Gyula (2008/2): A 2009. évi költségvetési törvényjavaslat makrogazdasági kockázatelemzésének néhány főbb tanulsága. Pénzügyi Szemle, 2008/4., 571–591. o.
Csapodi Pál: A közpénzügyi szabályozás téziseinek legfontosabb üzenetei. Pénzügyi Szemle, 2007/ 2., 324–334. o.
Munkaerőpiaci Tükör. MTA Közgazdaságtudományi Intézet, Országos Foglalkoztatási Közalapítvány, Budapest, 2009.
Pénzügyminisztérium: A vállalati szektor hozzáadott értékének, tulajdonosi struktúrájának és adófizetésének vizsgálata az APEH 2008. évi gyorsjelentése alapján. Kézirat, 2009.
Práger László: A világválság és a magyar gazdasági fejlődés lehetséges pályái. Pénzügyi Szemle, 2009/1., 25-32. o.
Práger László: A rendszerváltást követő két évtized folyamatai, a világgazdasági válság, a piaci mechanizmusok és az állami gazdaságpolitika összefüggései Magyarországon. Kézirat, ÁSZ Kutató Intézete, 2009.
Pulay Gyula: A közigazgatás feladatai a versenyképes tudásgazdaság kiépítésében. In: A modern állam feladatai. Magyar Közgazdasági Társaság és Gazdasági Szociális Tanács, Budapest, 2009.
Vida Krisztina: Makrogazdasági trendek az új EU-tagállamokban a pénzügyi-gazdasági válságot megelőző időszakban. Köz-gazdaság, Tudományos füzetek, június. A Budapesti Corvinus Egyetem Közgazdaságtudományi Karának kiadványa, 2009.
© 2005 – 2024 Polgári Szemle Alapítvány