Bálványostól Tusványosig, avagy egy tábor, amely politikai folyamattá érett

Bálványos olyan, mint a világ általában. Aki fontosnak tartja, ott van hívatlanul is. Van olyan is, aki, ha hívjuk, akkor sem jön. Egy biztos: mi folytatjuk. (Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor, az Örök folyamat)

A Tusnádfürdői Nyári Szabadegyetem és Diáktábor ma már szociológiai, politológiai, társadalomtudományi kutatás alapját képezi, a maga húsz esztendejével nemcsak az átmenet legstabilabb intézménye,1 de egy olyan folyamat korrajza, amelynek áttekintése, vizsgálata méltán rajzolja ki egy politikai generáció formálódását, fejlődését. Ennek megfelelően ma már „Bálványosi folyamatról” beszélhetünk, amely több szempontból is meghatározta a Fidesz nemzetpolitikáját. Egyrészt a szabadegyetem egyik „kitalálóján”, a Fidesz politikusán, Németh Zsolton keresztül, másrészt a keretei között felvetett és megvitatott témák, politikai napirend, valamint a média figyelmén keresztül is. A 2009. évi 20 éves tábor alkalmával a megnyitón, majd a bálványosi „emlékülésen” tett szervezői, alapítói bejelentések is jelzik a folyamatjelleg megalapozottságát, a nosztalgián túl pedig a továbblépés tervezett lépéseit is.2 Az alábbiakban igyekszem röviden áttekinteni a folyamat alakulását, szakaszolva az egyes időszakokat, hogy a későbbiekben ezek akár külön vizsgálat tárgyát is képezhessék.

1990-ben a Bálványosi Nyári Szabadegyetem az erdélyi Bálványoson, a Fidesz Kisebbségi Titkársága, az angol Fiatal Szociál- Liberális Demokraták és a MISZSZ3 összefogásaként került megszervezésre. A szabadegyetem fórumain nem a napi politikai eseményeket tárgyalták, hanem naponta egy-egy tudományág egyetemesebb megközelítésére került sorra. A szervezőket két cél vezérelte: egyrészt olyan fórumot teremteni, ahol maguk a szervezők is tanulhatnak, fejlődhetnek. Ennek megfelelően olyan szakértők, tudományos munkássággal rendelkezők érkeztek a Szent Anna-tó környékére, akiktől a Fidesz fiatal politikusai tanulni szerettek volna, mindenekelőtt elméleti megalapozottságot remélve az egy hét alatt. Ugyanakkor felmerült ugyanezen elvárás erdélyi barátaik részéről is. A másik, nyilvánosan ki nem mondott cél pedig: az első parlamenti választások után a Fidesz aktivistái erdélyi környezetben szerették volna kipihenni a kampányfáradalmakat. Tegyük hozzá, hogy az erdélyi szervezők (MISZSZ) részéről is voltak már aktív politikusok, hiszen a májusi romániai parlamenti választások során az RMDSZ-frakcióban hat fiatal képviselő foglalt helyet.

Az első alkalom pontos időpontja is szimbolikus volt, hiszen éppen az Annanapi búcsú idejére került, ami fontos találkozóhelye volt a romániai ellenzékieknek a rendszerváltást megelőző időkben. Ennek megfelelően az egyik legfontosabb megnyilvánulás volt a Ceauşescu-korszakban üldözött értelmiségi csoport, a Limes Kör tagjainak részvétele, akik évekkel azelőtt találkoztak utoljára. Jelen volt: Balázs Sándor, Bíró Béla, Fábián Ernő, Lőrincz Csaba és Molnár Gusztáv. A román– magyar párbeszédet egy másik erdélyi civil szervezet, a marosvásárhelyi székhelyű Pro Európa Liga biztosította, mégpedig az időszak egyik – az 1990. márciusi „marosvásárhelyi események” kapcsán is – leginkább mediatizált szereplője, Smaranda Enache4 vezetésével. Egy évvel később már román politikai partnere is lett a Bálványosi folyamatnak, ekkor a Polgári Szövetség5 is a társszervezők között van. 1997-ig alig változott ez a felállás, bár a szabadegyetem tematikáját, programját tekintve az aktuálpolitikai kérdések felvetése, illetve a román–magyar párbeszéd hangsúlyozása egyre erőteljesebben került fókuszba. Ez utóbbi fontos mérföldkőnek számít, hiszen még nem létezett formalizált magyar–román párbeszéd, és az állami intézmények egyik országban sem foglalkoztak rendeltetésszerűen a kisebbségi helyzet kezelésével. Ebben az időben a magyar politika a román nacionalizmus, a „marosvásárhelyi események” alatti sokkban élt, és ennek következtében csakis a politikai generációváltás, illetve a gondolkodásmód megváltoztatása tűnt kiútnak.6 Ezzel párhuzamosan a román politika nem tudta levetkőzni a Ceauşescu-éra nacionalista hangvételét, és immár demokratikus alapon folytatta az erőszakos nemzetépítést, az alkotmány 1-es pontjától (Románia egységes nemzetállam – amit 2009-ben, Traian Basescu köztársasági elnök is hangsúlyozott a szabadegyetem utolsó napján) kezdve egészen a nyilvánosság szintjén megjelenő, gyakran xenofób megnyilatkozásokig (lásd korabeli román nyelvű sajtót). Ebben az időszakban alakult meg a szélsőségesen nacionalista Román Nemzeti Egységpárt (PUNR), és hozták újra létre a román titkosszolgálatot7, a hírhedt Securitate romjain. Ebben a hangulatban igazi színfoltként jelent meg a Bálványosi Szabadegyetemen a román szervezetek és előadók részvétele. 1992-ben Smaranda Enache a szabadegyetemen felszólította a jelenlévőket egy olyan együttélési modell kidolgozására, amely Romániát a kisebbségek számára is élhetővé teszi.8 Egy évvel később újra sajtóvisszhangot váltott ki két román értelmiségi szabadegyetemen tartott előadása. Horia Rusu9 és Octavian Buracu10 a megnyitón először beszélt arról, hogy „a Funar-jelenség a nacionalista szólamok és az ellenzék gyengeségének az eredménye”.11 Ugyanakkor Tőkés László arról beszélt, hogy az éppen megalakult Demokratikus Konvenció (DK) a kisebbségi kérdésben rendre magára hagyta az RMDSZ-t, amely ekkor még a DK tagja volt.12 1994-ben már Tőkés László elleni tiltakozásként mondta le a szabadegyetemen való részvételét Emil Constantinescu13, Nicolae Manolescu14 és Vladimir Tismăneanu15, de Smaranda Enache is ebben az évben maradt távol a rendezvénytől. Vagyis a román–magyar megbékélés a szabadegyetem „zárt” keretein belül sem volt zökkenőmentes. Ezzel párhuzamosan a Bálványosi folyamat megnevezés is ekkor született, amely a romániai és magyarországi demokraták közötti párbeszéd helyszínéről kapta nevét, s olyan szellemi közösséget jelentett, amely azonos értékek alapján gondolkodó közéleti személyiségek közös fórumává igyekezett válni.

Az 1990–1994 közötti időszak a Bálványosi folyamat romantikus szakasza, amikor szervezők és résztvevők, akár románként, akár magyarként, egyaránt hittek nemcsak a megbékélésben, hanem a közös jövőben is. Az állandóan szem előtt lévő kérdés, hogy: „lehet-e az átmeneti körülmények között románoknak és magyaroknak előítélet-mentesen tabukérdésekről közösen gondolkodniuk, erről véleményüket, nézeteiket kicserélniük, hogy ezáltal járuljanak hozzá két ország, illetve Románián belül a magyar és román politikai elit közötti közeledéshez, a közös nyelv megtalálásához”.16 Ezt a hangulatot, törekvést erősítették a más országból érkezett meghívottak is, akik gyakran a történelem legkülönbözőbb etnikai megbékélési mintáiról beszéltek. Az aránylag szűk körben megszervezett, értelmiségi résztvevőkből összeverbuvált szabadegyetem már a kezdeti időszakban „politikaformálóvá” vált, előbb a résztvevők politikai szemléletének formálójává, később pedig a médianyilvánosság miatt a nyár politikai napirendjét is meghatározta. Ebben az értelemben „politikusképző műhely” is volt, ahol a politikában egyre jobban elmélyülő fiatal értelmiségiek saját tapasztalataikat is csiszolták, a „rövidnadrágos politizálás” kora volt.

Két szempontból is átmenetinek nevezhető időszak következett, amikor a nemzetpolitika kérdése az euroatlanti integráció keretében jelentkezett, ugyanakkor alig-alig volt jelen a román–magyar párbeszéd. Az átmeneti címke abból a szempontból is helytálló, hogy 1995–1996-ban a tábor befogadóképessége eljutott végső stádiumába, az egyre növekvő létszámot a bálványosi infrastruktúra már nem tudta befogadni. Németh Zsolt nyilatkozata ellenére, mely szerint „Bálványos nem engedi elszakadni az embert. Sokáig mérlegeltük és gondolkodtunk azon, hogy mivel itt eléggé mostohák az életkörülmények, a szabadegyetemet át kellene helyezni máshová, például Tusnádfürdőre. Végül is beláttuk, hogy ezt a lépést nem lehet kivitelezni, mindenki ide, és nem máshová akar jönni, ezt a levegőt akarja szívni, ezeket a hegyeket óhajtja látni, ezekben a medencékben akar fürödni, a Szent Anna-tóban lubickolni. Tehát ennek a hat évvel ezelőtt elkezdődött rendezvénynek itt van a helye, és ez így lesz, amíg lesz bálványosi tábor.”17 A szabadegyetem 1997-től a közeli Tusnádfürdőre költözött. Az új helyszín immár lehetővé tette, hogy a rendezvény tovább növekedjen, és az eredeti szándéktól eltérően, a homoródfürdői éves Erdélyi Diáktábor 1995 utáni megszűnésével megjelent űr betöltésére is vállalkozhattak a szervezők. Ugyanakkor ragaszkodtak a rendezvény gondolatiságának megtartásához és ennek nyilvános vállalásához is, ezért az esemény „felvette” a Tusványos nevet, amely az eredeti helyszín, Bálványos és a „befogadó” Tusnádfürdő neveinek összevonásából született meg. A nagyobb érdeklődésre igényt tartó délelőtti politikusi előadások mellett délután immár kisebb műhelyekben szerveződtek a szakmai viták, majd az esték irodalmi és zenei programokkal teltek, előrevetítve a későbbi Diáktábor névbeli és tartalmi bővülést is.

Ha úgy tetszik, sajátos konstelláció eredménye volt, hogy a Fidesz 1998-as választási győzelmét követően a szabadegyetem politikai súlya tovább növekedett, miközben a szabadidős, kulturális programok ezzel párhuzamosan fontos helyet kaptak az esemény programjában.

A következő szakasz 2001-gyel kezdődött, amikor a KMDSZ18 akkori vezetése hosszas belső vívódás után19 vállalta a szabadegyetemen a főszervezői részvételt, és ezzel a rendezvény hivatalos neve Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor lett, ami magával hozta a résztvevői kör és a programok jelentős bővülését. Egyrészt egyetemista csoportok szerveztek műhelyeket, másrészt tovább erősödött az esemény szabadidős, buli hangulata is, amely fesztiválhangulatot teremtett.

Az ezredfordulón Tusványos nemcsak saját átalakulásával, hanem néhány új rendezvény nyújtotta kihívással is szembesült. Ilyen volt a román kormány által Marosfőn megszervezett, a határon túli románok helyzetével foglalkozó szabadegyetem, vagy az RMDSZ ifjúsági társszervezete, a Magyar Ifjúsági Értekezlet (MIÉRT) által szervezett EU-tábor, amelynek első alkalommal a Maros megyei Nyárádszentmárton, majd azt követően szintén Tusnádfürdő adott otthont, illetve a marosvásárhelyi Félsziget-fesztivál, amely a budapesti Sziget erdélyi mutációja, szervezői között a Sziget Szervező Iroda mellett ott van a MIÉRT is. Ezek a rendezvények nem kifejezetten a Tusnádfürdői Nyári Szabadegyetem és Diáktábor ellenében jöttek létre – bár a Năstase-kormány által elindított marosfői esemény nyíltan ekként határozta meg önmagát –, viszont a médiabeli állandó összehasonlítás kapcsán is újabb erősítést kapott a Bálványosi folyamat politikai vetülete, igaz ez leginkább a Fidesz és „erdélyi barátai” megnyilvánulását jelentette. Az ezredfordulón több alkalommal is bizonytalan volt Markó Béla szabadegyetemi jelenléte is, volt olyan év, amikor az RMDSZ elnöke távolmaradt a tábortól, a román politika „nagyágyúi” közül pedig már csak Emil Constantinescu, volt román elnök és Adrian Severin, volt külügyminiszter, az EBESZ akkori parlamenti közgyűlési elnöke vett részt a rendezvényen. „Ilyen körülmények között nem lehet párbeszédet folytatni: a magyar társadalom kétpólusúvá válása az erdélyi magyar társadalomba is begyűrűzött. A polgári értékek hívei Bálványoson, a baloldali eszmék követői Nyárádszentmártonban, a románok Marosfőn beszélgetnek. Elvbarátaikkal, és csakis velük. Párbeszéd így nem létezik, csupán a diskurzusok párhuzamossága észlelhető, tapasztalható.”20 Ugyanakkor a szabadegyetem román–magyar párbeszédben betöltött szerepét Gabriel Andreescu21 a rendezvény gyakori résztvevője fogalmazta meg. Szerinte a 90-es évek elején minden előfeltétele megvolt annak, hogy Románia is Jugoszlávia sorsára jusson, s a román és a magyar értelmiség mellett a Bálványosi folyamat érdeme is, hogy nem ez történt.22

A politikai hangsúly egy új oldala is megjelent ebben az időszakban, mégpedig a gazdaságpolitika irányából, a politikusok és értelmiségi holdudvaruk mellett a gazdasági élet szereplői is jelentős számban képviseltették magukat a szabadegyetemen. Évek óta rendszeresen jelen van az eseményen Hernádi Zsolt, a MOL elnök-vezérigazgatója, Gansperger Gyula, az ÁPV ZRt. volt vezérigazgatója, Világi Oszkár, a Slovnaft vezérigazgatója, az OTP vezérkara is képviselteti magát regionális vagy romániai igazgatói által, és sokan mások. Ezzel párhuzamosan a tábor szervezői stábjában is egy vállalkozói réteg kezdett kialakulni: Bencze Tibor, a Tusnádfürdőre való költözés időszakának „szállásmestere” ma csíkszeredai vállalkozó, Illyés Szabolcs, a KMDSZ-hez kapcsolódó csoport vezéralakja, a tábor egykori főszervezője pályázati tanácsadó céget működtet, akárcsak többen abból a csapatból. Arról sem szabad megfeledkezni, hogy Tusványos gyakran adott helyet magas szintű politikai találkozóknak is, amelynek egyik csúcsa a 2009-es szabadegyetemen megvalósult az Orbán– Băsescu-találkozó és közös fórum. Előtte több alkalommal is került sor magas szintű kormányzati találkozóra, azonban ezek minden esetben nem tusnádfürdői helyszínen jöttek létre.

A Magyar Ifjúsági Tanácsnak mint főszervezőnek a megjelenése 2007-ben azt eredményezte, hogy a rendezvény újabb impulzust kapott a kulturális és szabadidős tevékenység irányából, aminek egyik hozadéka a diákság növekvő érdeklődése. Ennek bizonyítéka a jubileumi rendezvény, amelyen a résztvevők létszáma jelentősen megnövekedett, így már első nap megtelt a tábor.

A szabadegyetem médiafogadtatása is változott az évek folyamán: az első időszakban irredenta–soviniszta, a románság Sorosbérenc(!) árulóinak találkozóhelyeként írtak róla, majd amikor a román partner kormányra került, a román–magyar kapcsolatok ápolásának, a megbékélésnek lett a színtere a Bálványosi Szabadegyetem.

Szervezői szemmel pedig elmondható, hogy a kis létszámú baráti kikapcsolódás és politikai „önképzés” folyamatából a kormányzati szerepvállalás és ennek kapcsán való megjelenésen át a tömegrendezvénnyé alakulás folyamata volt ez a húsz év.

Jegyzetek

  • 1. Lásd: Toró T. Tibor: A Bálványosi Szabadegyetem: a közép-kelet-európai átmenet legstabilabb intézménye. Pro Minoritate, 2009. nyár, 5–6. o.
  • 2. A megnyitó alkalmával Albert Tibor, Tusnádfürdő polgármestere ajándékot adott át annak a táborlakónak, aki 2009 júliusában töltötte be 20. életévét (forrás: itthon.transindex.ro/?cikk=9850, letöltve: 2009. 07. 03.). Toró T. Tibor a bálványosi emléknap alkalmával jelentette be: egyrészt a szervezők keresik azt, aki 1991 tavaszán született, vagyis fogantatása az első Bálványosi Nyári Szabadegyetem idejére tehető (forrás: itthon.transindex.ro/?cikk=9850, letöltve: 2009. 07. 03.). Ugyanakkor a szabadegyetem beharangozó sajtótájékoztatóján került sor arra a bejelentésre, mely szerint Tusványos Intézet alakul, vagyis egy egész évben működő think-thank jellegű intézmény kerül kialakításra (forrás: kitekinto.hu/karpat-medence/2009/05/29/intezmenyesul_a_szekely_woodstock/, letöltve 2009. 07. 03.).
  • 3. Magyar Ifjúsági Szervezetek Szövetsége, amely a települési, illetve megyei szinten az 1989. decemberi eseményeket követően létrejött ifjúsági tömegszervezeteket tömörítette. A MISZSZ 1993. decemberi félixfürdői kongresszusán megállapodtak abban, hogy „a szervezet politizáló része megalakítja a Reform Tömörülést, amely a »nemzeti értékek iránt elkötelezett szabadelvű eszmerendszer értékeit« kívánja megjelentetni, a másik rész a mozgalmi, társadalomszervező csoport, a depolitizált MISZSZ. A két szárny egységét bizonyítja, hogy közös tiszteletbeli elnökké választották Szőcs Gézát.” (Lásd: Udvardy Frigyes: A romániai magyar kisebbség történelmi kronológiája 1990–2003, udvardy.adatbank.transindex.ro, letöltve: 2009. 04. 10.).
  • 4. Magyarul kiválóan beszélő marosvásárhelyi román értelmiségi, sokáig a szervezők között is jegyzett civil szervezet, a Pro Európa Liga társelnöke. Bár a Liga ma már nem vesz részt a szabadegyetem szervezésében, de Smaranda Enache azóta is rendszeres résztvevője, előadója a rendezvénynek.
  • 5. Alianţa Civică, az 1990-es bukaresti antikommunista megmozdulások kapcsán létrejött civil kezdeményezés, melynek alapítói között megtalálható: Ana Blandiana, Petre Mihai Băcanu, Mihai Şora. 1991-ben a mozgalom első kongresszusán megalapították a hasonló nevű pártot, amely később a Demokratikus Konvenció alapítójaként 1996-ban megnyerte a választásokat.
  • 6. Interjú Szilágyi Zsolttal, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács alelnökével, a tábor alapítójával, volt parlamenti képviselővel.
  • 7. A Fekete Márciust követő napokban, 1990. március 26-án jött létre a Román Hírszerző Szolgálat (Serviciul Roman de Informatii – SRI).
  • 8. Lásd: Brassói Lapok, 1992. augusztus 14.
  • 9. Autóbalesetben elhunyt fiatal politikus, a romániai Liberális Párt ’93 ügyvezető elnöke, később elnöke, parlamenti képviselő, akiről minden évben megemlékeznek a szabadegyetem keretében (1952–2001).
  • 10. Geológus, közismert emberjogi aktivista. Édesapja ismert parasztpárti aktivista volt, ő pedig 1989 után Kolozs megye első demokratikusan megválasztott vezetője, akit a nacionalisták lemondásra kényszerítettek. A kolozsvári Interetnikai Párbeszéd Szövetségnek, az Erdélyben élő többségi nemzet és a kisebbségi népcsoportok közötti megbékélést szolgáló civil szervezetnek az alapítója és elnöke volt (1932–1995).
  • 11. Nyári szabadegyetem Kovásznán. Pesti Hírlap, 1993. július 21.
  • 12. Lásd: Tőkés László: Próbára tettem a Konvenciót?, Romániai Magyar Szó, 1993. július 24–25.
  • 13. A Demokratikus Konvenció akkori elnöke, 1996–2000-ban Románia köztársasági elnöke, a szabadegyetem rendszeres előadója.
  • 14. Irodalomkritikus, a román politikai élet ismert liberális szereplője, a Polgári Szövetség Párt első elnöke.
  • 15. Politológus, a Traian Băsescu, román elnök által felállított Elnöki Bizottság a Román Kommunista Diktatúra elemzésére, közismert nevén a Tismăneanu-bizottság vezetője.
  • 16. „Részünk lehet abban, hogy változott a helyzet a két országban”. Interjú Toró T. Tiborral, a Bálványosi Nyári Szabadegyetem „ősszervezőjével”; Lásd: Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor, Az Örök folyamat. Partitipatio Alapítvány, Nagyvárad, 2003.
  • 17. Tényleges megbékélés nélkül nem kell alapszerződés. Beszélgetés Németh Zsolttal, a Fidesz-MPP alelnökével. Háromszék, 1995. július 21.
  • 18. A Kolozsvári Magyar Diákszövetség, amely 1995-ig a Homoródi Diáktalálkozó egyik szervezője is volt.
  • 19. A dilemma az volt, hogy egy diákszervezet részt vegyen-e egy olyan rendezvény szervezésében, amely a nyilvánosság által politikai rendezvényként van elkönyvelve, ezáltal vajon magukat is kompromittálják-e. (Lásd ezzel kapcsolatban a www.disputa. ro oldalon folytatott vitát). Később a leköszönt KMDSZ-vezetők Erdélyi Gondolat (ErGo) néven folytatták a tábor szervezésében való részvételt, miközben a KMDSZ „átigazolt” a Félszigethez. 2008- ban már az ErGo sem volt szervező, helyét a Magyar Ifjúsági Tanács vette át.
  • 20. Sarány István: Polarizált táborok. Hargita Népe, 2002. július 30.
  • 21. A romániai Emberi Jogokért Központ vezetője.
  • 22. Lásd Gazda Árpád: Sárban tocsogva várják Orbán Viktort. Krónika, 2002. július 27.