Vándormadarak

A vándormadarak a nyári és a téli időjárási viszonyok váltakozásával, a távoli földeken az élelem és túlélés reményében kelnek útra, az emberek és embercsoportok vándorlását a gazdasági változások, a jobb életviszonyok keresése indítja el és tartja fenn. Jól példázza ezt a dél- és kelet-európai, valamint kisázsiai olcsó, képzett munkaerő tömeges átáramlása Németországba az 1950-es évek kezdetétől az 1990-es évek közepéig. Török, jugoszláv és olasz munkavállalók ebben az időszakban tömegesen áramlottak a gazdag és egyre gazdagodó Nyugat-Európa felé, ahol jó ideig, például egészen a német migrációs politika 1992-es szigorításáig, jelentős szociális juttatások és egészségügyi ellátás is megillette őket. E bevándorlási hullám oka a munkavállalás és a jobb megélhetés biztosítása volt, ahogy ezt az itt bemutatott kötet egyik, Windt Szandra által írott tanulmányából megtudhatjuk.

A migráció nem deviáns magatartás, hanem természetes társadalmi folyamat, amelynek eredménye a régiók gazdasági fejlettségének, eltartóképességének és munkaképes lakosságának folyamatos kiegyenlítődése. Ez az interkontinentális, globális nagy körökben, nagy régiós folyamatokban zajló migrációs nagy trendek és a zártabb földrajzi egységekben érvényesülő kis migráció során valósul meg. Póczik Szilveszter tanulmányában bemutatja a KözépÁzsiát Kelet-Európával, valamint Kelet- Európát Észak-, illetve Északnyugat-Európával összekötő migrációs áramlatokban érvényesülő népességvándorlást, annak népesedéstörténeti vonatkozásai mellett a migráció és integráció elméleteit, legfontosabb tendenciáit.

A migrációt természeti erők is serkentik, például a globális felmelegedés, amely a lakosság elvándorlását eredményezi a tengerszint emelkedésétől fenyegetett, illetve a szárazság sújtotta területekről a természeti katasztrófáktól viszonylag védett és a mezőgazdasági termelés számára kedvező közép-európai országokba, amivel a jövőben hazánknak is számolnia kell, ahogy a Jagusztin Tamás–Bodnár Gergely szerzőpáros megállapítja.

A modern migrációs folyamatok okai nem csupán a megélhetés biztosításában keresendőek, ennél sokkal összetettebbek. Vannak a szülőföldjükre érzelmi okokból visszatérők, és vannak végleges letelepedési szándékkal útnak induló migránsok. A végleges letelepedés szándéka mozgatja például a családegyesítési célú migrációt, valamint azokat, akik emberi jogaik védelmében vándorolnak külföldre, hiszen szülőföldjükön embertelen, megalázó körülményekkel kell szembenézniük.

A munkaerő-piaci migrációból nem csak az útra kelő egyén és családja, hanem az egész közösség is hasznot húzhat. Európa öregedő és csökkenő lakosságának pótlását évtizedek óta és még sokáig a fiatal munkaképes bevándorlók jelentik – állapítja meg Póczik Szilveszter. A kibocsátó országokban egész kistelepülések megélhetési stratégiája alapul a fiatalok időleges külföldi munkavállalására, és még nem is szóltunk a fejlett világból a hazatérő migránsok révén a kevésbé fejlett területek felé irányuló tudás- és technológiatranszfer kiemelkedő hasznosságáról.

A célországok azonban gyakran csupán a migráció árnyoldalait érzékelik. Az 1950-es évektől fokozatosan önálló területté váló migrációkutatások rendre kimutatják a célországokban a lakosság, különösen az idősebb és a kevésbé iskolázott rétegek fokozódó félelmeit, vallási és az etnikai ellenérzéseit a bevándorlókkal szemben, ahogy erre Póczik, Dunavölgyi és Windt egyaránt rámutat tanulmányaikban. E resszentimentek jellegzetes példája a betelepülő moszlimokkal kapcsolatos ellenérzés, amelyet a nemzetközi terrorizmustól való félelem is táplál. Bár az iszlám világból érkező képzett munkaerő eddig is jelentős mértékben hozzájárult Európa gazdasági növekedéséhez, az Eurábia-effektus, vagyis Európa moszlimizálódása miatti aggodalom egyre fokozódik. A valóságban ez állt a közelmúltban, Franciaországban zajlott „fejkendővita” hátterében, amely látszólag csupán a vallási jelképek iskolai viselhetőségéről szólt.

A sok tekintetben csupán látszólagos és ideológiai töltetű migrációs konfliktusok részben az európai nemzetállamok felsőbbrendűségi eszméinek termékei, társadalomlélektani eredetű diszkriminációs törekvések, amelyek a – nem mellesleg éles viták kereszttüzében álló – multikulturális társadalom eszméjének térhódításával csak lassan hátrálnak meg. Másrészt azonban a migrációs konfliktusoknak – különösen a gazdasági és szociális aggodalmaknak – nagyon is valóságos okai vannak, hiszen a bevándorlás egyszerre fenyegeti a célországok munkaerőpiacának és ellátórendszereinek egyensúlyát. Ez indokolja a fejlett gazdasággal és intézményrendszerrel rendelkező országokban a bevándorlás feltételeinek szigorítását, amit Windt Szandra tanulmánya Németország, Olaszország és Spanyolország példáján mutat be.

Vélhetőleg az említett problémák országonként eltérő megítélése is akadályozza az egységes elveken nyugvó migrációs politika kialakítását az Európai Unióban, tudhatjuk meg a Jagusztin–Bodnár szerzőpárostól. Az Unióhoz frissen csatlakozott országokban, köztük Magyarországon ugyancsak nincs átfogó bevándorlási koncepció, pedig égető szükség volna rá. A schengeni rendszerhez újonnan csatlakozott, az Unió külső határőreinek szerepét vállaló országok sem a beérkező és átmenő személyforgalom szabályozásában, sem a meglévő szabályok gyakorlati érvényesítésében nem rendelkeznek kellő tapasztalattal, következetes stratégiával, szögezi le Dunavölgyi Szilveszter, és hozzáteszi: hazánkban is komplex stratégiára volna szükség, amely összehangolná a gazdasági szükségleteket a szociális igényekkel és lehetőségekkel, a közés nemzetbiztonsági elvárásokkal, valamint a vonatkozó szabályok hatékony érvényesítésével.

A migrációhoz szinte törvényszerűen kapcsolódnak devianciák, jogellenes magatartások is. A legfontosabbak között említhetjük a kényszermigrációt, népességek vagy társadalmi csoportok céltudatos elűzését, kitelepítését, valamint az olyan élősdi jellegű cselekményeket, mint az embercsempészet és főleg az emberkereskedelem, amelyeket Fehér Lenke mutat be a kötetben közreadott két tanulmányában. Megismerhetjük a prostitúciós célú leánykereskedelem elkövetőit és áldozatait: azokat, akik tudatlanul vágnak neki az ismeretlennek, vállalják, hogy illegális utaztatóik és foglalkoztatóik megfosszák őket személyi okmányaiktól, így saját magukat hozzák kiszolgáltatott helyzetbe, és teremtik meg kényszermunkáltatásuk és kizsákmányolásuk lehetőségét.

Az internetes közösségek kutatójaként párhuzamot látok a konformista bevándorlási attitűd és a virtuális közösségek szerveződése között. A virtuális közösségek szabadon szerveződő online közösségek, amelyekben az emberek életüknek azt a részét valósíthatják meg, amelyre a valós világ (az offline élet) nem ad lehetőséget. Ezek az online közösségek az úgynevezett második valóságban léteznek, amelyekhez új tagok szabadon csatlakozhatnak, ha elfogadják a közösség működési rendjét, játékszabályait. A második valóságokat pszichológiai szinten a kölcsönös megértés pozitív érzése tartja fenn. Az úgynevezett teleimmerzív jelenlét1 ezt a bizalmat alapozza meg. A második valóságok közösségei hasonló érdekű és érdeklődési körű emberekből állnak, akik támogatják egymás törekvéseit.2 A második valóságokban a szabályok elfogadása, a közösségi életben való aktív részvétel feltétele annak, hogy a korábbi tagok befogadják az újonnan belépőt, ha úgy tetszik bevándorlót. Azonban itt is jelentkeznek devianciák, amelyeket a közösség azonnali kizárással szankcionál. Ilyen deviancia lehet a virtuális erőszak, amely a virtuális közösség belső békéjét fenyegeti. A szabályszegő magatartás, de éppígy az integrációs utak szűkössége egyaránt válságos helyzeteket idéz elő az első és a második (virtuális) valóságban.

Az integrációs minták válságát példázza Cassius Clay esete, aki az USA-ban afroamerikaiként ért el átütő ökölvívóeredményeket, majd 1960-ban olimpiai aranyérmet nyert. Mivel megtagadta a katonai szolgálatot, a korabeli amerikai politikai közhangulat nyomására szabadságvesztés- és pénzbüntetésre ítélték, sporteredményeitől megfosztották, ő pedig tiltakozásul felvette a mohamedán vallást és a Muhammad Ali nevet. Így jelezte: nem kíván azonosulni a domináns kultúrával. Tiltakozásul hamarosan több százezer afroamerikai tért át a mohamedán hitre, ami a közösségi szolidaritás és a polgárjogi mozgalom fontos mozzanata volt. Ennek is köszönhető, hogy az észak-amerikai térségben az idegenekkel szembeni félelem ma már nem a fekete lakossággal szemben mutatkozik, újra megjelent viszont a spanyol ajkú bevándorlók távoltartásának igényében (Amexica-félelem).

Ellentmondásos helyzet tanúi vagyunk ma Olaszországban is. Erős ellenérzés mutatkozik a 2003 óta tömegesen érkező, legnagyobb részben román bevándorlókkal szemben, akik azonban többnyire fontos hiányszakmákat gyakorolnak: háztartási alkalmazottak, gyermek- és idősgondozók, kórházi ápolók. A hagyományos olasz többgenerációs családmodell széthullása következtében különösen ezeken a területeken mutatkozik munkaerőhiány. Ennek ellenére az olasz sajtóban rendszeresen látnak napvilágot idegenellenes, a közbiztonság romlását, a lakosság fenyegetettségét bemutató közlemények. Ezzel függött össze a közelmúltban Berlusconi elnök által beterjesztett, majd sebbel-lobbal elfogadott és világszerte éles vitát, sőt botránkozást keltő törvénymódosítás a szexuális erőszakot elkövetők büntetésének szigorításáról. Előzménye az volt, hogy – miközben 2008-ban 10%-kal csökkent az erőszakos közösülések száma Olaszországban – 2009 februárjának első heteiben valószínűleg tunéziai, északafrikai és kelet-európai migránsok három nő ellen követtek el erőszakot. A jogszabály módosítása ellen a pápa is tiltakozott, mondván, bűn volna a jogszerűen Olaszországban tartózkodó bevándorlókat bűnbakká tenni.

A fenti problémacsokrot feldolgozó, hat szerző összesen 12 tanulmányát felvonultató kötetet szerkesztőkként Póczik Szilveszter és Dunavölgyi Szilveszter, az Országos Kriminológiai Intézet két neves kutatója jegyzi. Ahogy korábban az ingatlanbűnözéssel foglalkozó gyűjteményes kötetükben, Póczik ezúttal is a könyv szerkesztését, a szövegek gondozását, míg Dunavölgyi a CD-mellékleten szereplő jogszabálygyűjtemény összeállítását, rendezését vállalta magára, emellett szerzőként jelentős terjedelmű tanulmányokat is közölnek a kötetben. A kötet átfogó képet nyújt a modern migráció ontogeneziséről, jellemzőiről, jövőjéről, kezelésének lehetséges jogi és társadalompolitikai eszközeiről, a migrációhoz kapcsolódó bűnözésről, emellett javaslatokkal szolgál a jogalkotók és jogalkalmazók, a politikai élet és az igazgatási munka résztvevői számára. E szakmailag magas színvonalú, közérthetően megírt és sok szemléltető anyaggal ellátott kötet nemcsak szakembereknek ajánlható jó szívvel, hanem mindenkinek, aki érdeklődik a társadalmi folyamatok, nagy népmozgások, a szociális és népesedéspolitikai változásai, formálódása iránt. Az apróbb, de joggal felróható könyvészeti hibák ellenére köszönet illeti a hagyományosan színvonalas jogi és társadalomtudományi szakkönyveket megjelentő kiadót is, amiért felvállalta a fent bemutatott, már ma is égető társadalmi problémákat és a jövőt érintő halaszthatatlan kérdéseket feszegető mű megjelentetését.

(Nemzetközi migráció – nemzetközi kockázatok. Szerk.: Póczik Szilveszter, Dunavölgyi Szilveszter, HVGORAC Könyvkiadó, Budapest, 2008, 486 p., CD-melléklettel)

Jegyzetek

  • 1. Teleimmerzív jelenlétnek tekintjük, amikor a virtuális valós elemekkel keveredik, például az üzletemberek irodáinak berendezése elevenedik meg online környezetben, ahol a virtuális világ szereplői (valós személyek virtuális alteregói) jelenhetnek meg „személyesen”, megbeszélhetik problémáikat, üzletet köthetnek stb.
  • 2. Katalin Parti: Deviances in the Virtual Reality or the Character-Altering Power of Virtual Communities. In: European Journal of Crime, Criminal Law and Criminal Justice Vol. 16, No. 3, 2008, pp. 325–343 (19)