Archívum

2009. június - 5. évfolyam, 3. szám

  • Parti Katalin

Vándormadarak

Vándormadarak

Nemzetközi migráció – nemzetközi kockázatok. Szerk.: Póczik Szilveszter, Dunavölgyi Szilveszter, HVGORAC Könyvkiadó, Budapest, 2008. Az integrációs minták válságát példázza Cassius Clay esete, aki az USA-ban afroamerikaiként ért el átütő ökölvívóeredményeket, majd 1960-ban olimpiai aranyérmet nyert. Mivel megtagadta a katonai szolgálatot, a korabeli amerikai politikai közhangulat nyomására szabadságvesztés- és pénzbüntetésre ítélték, sporteredményeitől megfosztották, ő pedig tiltakozásul felvette a mohamedán vallást és a Muhammad Ali nevet. Így jelezte: nem kíván azonosulni a domináns kultúrával. Tiltakozásul hamarosan több százezer afroamerikai tért át a mohamedán hitre, ami a közösségi szolidaritás és a polgárjogi mozgalom fontos mozzanata volt.

Bővebben

  • Bod Péter Ákos

A közgazdaságtan válsága?

A közgazdaságtan válsága?

Csaba László: Crisis in Economics? Studies in European Political Economy. Akadémiai Kiadó, Budapest, 2009. Csaba László az utóbbi években egyfajta intézménnyé vált. Megőrizte társadalomtudósi igényességét és szakmai tájékozottságát, de mint tiszteletreméltóan rendszeres médiaszereplő. A magyar akadémiai tudományosság talán gyanakodva nézi a sok nyilvános szereplést, holott aki ismeri a magyar nagyközönség gazdasági és pénzügyi ismeretszintjét, közügyekben való jártasságát, az nem sokallaná, hanem éppenséggel sürgetné a képernyőképes szakemberek médiaszerepeltetését. Ráadásul Csaba László finom, fanyar humorba csomagolja gyakran kemény üzeneteit.

Bővebben

  • Alvincz József

Államcsőd

http://www.flickr.com/photos/kallu/

A nagy bolsevista forradalmár Az állam és forradalom című, 1907-ben megjelent munkájában kifejtette az államelhalás elméletét. Az ugyanis, mint az uralkodó osztályok erőszakszervezete, víziója szerint az osztálytársadalmak felszámolódásával meg fog szűnni. Jelenleg azonban a helyzet az, hogy az uralkodó osztály – a balliberális vezető elit – és annak erőszakszervezete is létezik. Olyannyira, hogy tárgyszerűen kijelenthetjük, ma Magyarországon egy alig leplezett diktatúra biztosítja a kormányon lévők és vazallusaik hatalmát. És amely diktatúrának a legfőbb, de nem kizárólagos megjelenési formája volt a 2006. október 23-i rendőri akció. De a diktatúra megnyilvánulási formáinak tekinthetjük az olyan modernkori hatalmi ág, mint a média – és azon belül is szóra érdemlően a köztelevízió – területén tapasztalható állapotokat.

Bővebben

  • Botond Gyula

Válság és lélek

http://www.flickr.com/photos/spali/

Bármilyen furcsán hangzik is, Magyarországon a magyar identitású embereknek magyar érdekcsoportokat kell alkotniuk, melyek a nagy társadalmi alrendszerekben nem nyilvánosan, nem hivatalosan, nem harsányan képviselik és védik a magyar nemzeti érdekeket és értékeket. A szabályok, törvények írott formája és gyakorlati megvalósítása között világnyi a távolság, úgyhogy a mozgástér adott, mindenkinek csak egy kicsit kell ellenállni, és a rendszer arra fog kanyarodni, amerre mi akarjuk. Ha arra várunk, hogy majd csak jön egy kormány, amelyik a mi érdekeinket fogja képviselni központilag, és majd megoldja a problémáinkat, akkor garantált az álság és a válság prolongálódása, mert ebbe a passzív attitűdbe bele van kódolva a sikertelenség. Ha mégis jön ilyen kormány, az segítség lehet, de segíteni csak annak lehet, aki maga is igyekszik. Hasonló a helyzet a pszichiátriai panaszokkal, betegségekkel, meggyógyítani csak azt lehet, aki maga is tesz valamit a gyógyulása érdekében.

Bővebben

  • Zentai László

Mi lesz veled, magyar nyugdíjrendszer?

http://www.flickr.com/photos/pedrosimoes7/

A tőkefedezeti rendszer nem vált be, nem tette alkalmassá az állami nyugdíj kiegészítését egy tisztességes hozamú rendszerrel, sőt az állami nyugdíjrendszer fenntarthatóságának gátjává vált. Ezért fontos teljesen új alapokra helyezni az elkövetkezendő generációk majdani nyugellátásának feltételeit.

Bővebben

  • Pakucs János

A jövőt csak a tudásalapú teljesítmények alapozhatják meg

http://en.wikipedia.org/wiki/File:Gomboc2.jpg

A gazdasági válság leküzdésének, a kibontakozásnak egyetlen útja a tudásalapú tevékenységeket előtérbe helyező, az innováció prioritására építő gazdaságpolitika. Most nem egyszerűen az eddigi folyamatokat kell javítani, foltozgatni, hanem az eddigi, lefelé irányuló trendeket ténylegesen megfordítani. Ehhez az innováció rendszerszemléletű áttekintésére, az innovációs rendszer célirányos megújítására, új innovációs stratégiára lenne szükség.

Bővebben

  • Egedy Gergely

A kormányzás parancsa

http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/c/ca/Failed-states-index-2008.png

A konzervatívoknak fel kell készülniük arra az eshetőségre is, hogy ha tovább folytatódik a tehetetlenség vezérelte sodródás, akkor, mire kormányzati pozícióba kerülnek, az országban szinte már „szociális szükségállapot” lesz. Ez pedig nyilvánvalóan akár kivételes kormányzati intézkedéseket is igényelhet. A kormányzás parancsa elől, bármilyen terhes is lehet, nem térhet majd ki az ország új vezetése, s ellenfeleinek várható fellépésére a neves német jogfilozófus, Carl Schmitt érvelésével válaszolhat: a normák csupán a szokásos helyzetekre érvényesek, a helyzetek előfeltételezett normalitása pedig érvényességük pozitív jogi alkotórésze… A magyarországi helyzet pedig egyre kevésbé írható le a normalitás fogalmaival.

Bővebben

  • Rózsás Tamás

Térképvázlat az ideológiai útvesztőhöz

http://www.flickr.com/photos/lamenta3/

A gazdaság újraélesztéséhez tehát vissza kell térnünk a gyökerekhez, vállalni kell konzervatív értékrendünket, és nem szabad engedni, hogy ezeket a hozzájuk kapcsolódó fogalmak, a szabad piac, a valódi igazságosság és szolidaritás átértelmezésével, kisajátításával és elferdítésével a liberális baloldal, ahogy azt a liberalizmus eredeti jelentésével is tette, beszennyezze, elértéktelenítse.

Bővebben

  • Szatmári Péter

Az osztrák nemzet és nemzettudat kérdései az 1920–30-as években

http://www.flickr.com/photos/perger

A Monarchia felbomlásának tudathasadásos pillanatában a „lenni vagy nem lenni?” kérdésfeltevés után vált önálló, független nemzetté, és nyerte el megkésve a nemzetállami kereteket. Az előzőekből következően az önállóság „zászlóvivői” nyomán az osztrák történelem érlelte egységes, büszke nációval az „osztrákságot”, de egyben felruházta és felvértezte a hagyomány, a múlt tiszteletének fegyverzetével a nemzetek közötti ellentétek elsimításának és feloldásának érdekében. „Ausztria – Európa szívében – minden konfliktustól a leginkább érintve minden más országnál nagyobb érzékenységgel rendelkezik a világbéke problémája iránt.” „Európa Ausztria nélkül halott lenne”.

Bővebben

  • Szájer József

Kitekintés – Európa 2030

www.szajer.hu

Mindezen változások középpontjába azonban az európai polgárt kell helyeznünk. A polgár közeli divatos fogalmat meg kell töltenünk tartalommal, hiszen csak így biztosítható az Unió legitimitása hosszú távon. Az európai projekt szétrobbanásának veszélye akkor kísértene, ha a politikai elit teljesen elszakadna a társadalomtól, és hiányozna a támogatottsága. A politikai vezetőknek megvan az a különleges feladata, hogy mindennapi politizálásuk során a közös értékeket kell, hogy érvényre juttassák. A közös értékeinknek ellentmondó politizálás azzal a veszéllyel jár, hogy elveszti a nyilvánosság támogatását, ráadásul ennek következményeként az egész „európai projekt” veszélybe kerülhet. A demokrácia elképzelhetetlen a démosz, a nép nélkül. A Lisszaboni Szerződés ezért is növelte meg jelentősen az európai polgárok által közvetlenül választott – „Brüsszel” demokratikus elszámoltathatóságát biztosítani hivatott – Európai Parlament hatáskörét, és erősítette meg az intézmény ellenőrző szerepét.

Bővebben