A Baross Gábor Nemzeti Gazdaságpártoló Társaság állásfoglalása az állam feladatáról

A Baross Gábor Társaság a 2009. február 5-i vitaestjén – Csillag István és Stumpf István volt miniszterek, valamint Navracsics Tibor frakcióvezető bevezető előadásait követően – élénk eszmecserét folytatott az állam feladatairól, szerepéről.

A vita alapján a Társaság véleménye, hogy a magyar társadalom rossz hangulatának egyik okozója az állam gyenge működése és alacsony hatékonysága. Az előző korszakból örökölt bürokrácia és hivatali nehézkesség alig változott. Egyre több ember meggyőződése, hogy a politikusok és az állami tisztviselők csak önérdeküket követik és korruptak.

A rendszerváltozás idején elvált a politika és a közigazgatás, de mára meggyengült a közigazgatás autonómiája, és a politika fokozatosan újból rátelepedik a közhivatalokra. Az elmúlt évek „reformjai” keretében a pártkinevezés gyakorlata kiterjedt a közigazgatás felső és középső szintjeire, lehúzva ezzel az igazgatás szakmai szintjét. Államapparátusunk indokolatlanul kiterjedtté, költségessé és áttekinthetetlenné vált. Nincs jogbiztonság, mert a jogszabályok állandóan változnak, így kiismerhetetlenek, és az emberek nem tudják követni, mik a jogaik és kötelességeik.

Nem történt meg annak higgadt és pártatlan áttekintése, hogy viszonyaink és adottságaink között – melyek is az állam szükséges feladatai – milyen teendőket kellene inkább a magánkezdeményezésnek ellátnia, és milyen ellátatlan területekre kellene kiterjednie a közjót szolgáló államnak.

A nagy költséggel elindított „államreform-bizottság” munkájáról nem tudni sokat, eredményét nem látni. A kormányzat meghirdette az üzleti technikák, piaci megoldások felhasználását azzal a céllal, hogy javuljon az államapparátus működése, de a következmények kiábrándítóak. Úgy látjuk, hogy túlzott mérete ellenére az állam egy sor fontos feladatot nem lát el: rendszeresen sérül az esélyegyenlőséghez fűződő társadalmi igény és az emberek jogos igényeinek védelme.

Az elhibázott gazdaságpolitika következményei miatt a világgazdasági megrázkódtatások különösen súlyosan érintik a magyar társadalmat, amely azonban mai gondjai közepette nem számíthat az állami védelemre, ellenkezőleg: a hatóságokban inkább a gondok okozóját látja.

A túlzott adózás és állami elvonások mostani viszonyai közepette leszűkül az egyéni kezdeményezések tere, így a magyar társadalom hátránnyal indul a válság utáni új pozíciókért folyó nemzetközi vetélkedésben.

Elengedhetetlenül fontos, hogy nyílt társadalmi vita keretében tisztázzuk magunk számára, hogy mit kell és mit nem szabad elvárni az államtól a mai kor viszonyai között. A sokszor hallható állításokkal szemben az uniós tagság nem akadálya annak, hogy a számunkra – a társadalom igényeit is figyelembe vevő – megfelelő modellt megalkossuk. A nemzeti szuverenitás ezen a téren változatlan, és a cselekvés vagy éppen a halogatás felelősségétől nem mentenek fel a külső befolyásoló tényezők.

Budapest, 2009. február 16.