Logo

A magyarországi cigányságról

RADULY JÓZSEF politikai szakértő (Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.).
… Nevelni kell e népet. Vegyük fel őt embersorba: győzzük le előítéletét, hogy valaki megvetés tárgya azért, mert czigány. Nyerjük meg bizalmát a jó akarat által: ne csak hallja, de tapasztalja is a felebaráti szeretetet… Ne érezze magát szerencsétlennek, ha felénk közeledik. Érezze, hogy a törvény őt nemcsak sújtani képes, de oltalmazni is. Ne érintsük azt profán kezekkel, ami előtte szent és kedves, ilyen anyanyelve, ilyen főképpen családja. Fokonkint kell vele haladni, mint a kisdeddel, ha járni tanul… Felfelé haladni mindig fárasztóbb, mint lefelé. ő nem lát a világosságtól: mert szemei sötétséghez van szokva.
Zámolyi Varga, 1892

Miért tartom fontosnak, hogy a magyar közvélemény még jobban megismerhesse a magyar néppel közel 700 éve együtt élő cigányságunk életét, gondját, baját, helyét, szerepét, eredményét, történelmét és várható jövőjét?

Gondolkodó, népem ügyéért megszállott cigányemberként nem múlik el az életemben olyan nap, hogy kétszer-háromszor ne gondolkozzak el azon, hogy testvéreim, a magyarországi cigányság életében mikor jön el az az idő – ha egyáltalán megélem –, amikor a társadalom egyenjogú, egyenrangú tagjaként élheti majd életét?

Reménykedem egyrészről, hogy a sokszínű „emancipálásra” váró kultúránkkal még jobban, még hatásosabban és eredményesebben fogjuk színesíteni a magyar és az egyetemes világ kultúráját. Másrészről pedig a személyünkben rejlő „másságunk” és a „más” kultúránk nem szégyent, megvetést, alsóbb osztályba sorolást, kirekesztést, előítéletet fog jelenteni, hanem értéket!

Tudom, és tisztán látom, hogy ez a folyamat nem az egyik napról a másikra fog bekövetkezni. Magán fogja viselni a változás, a fejlődés minden pozitív és negatív jegyét és gyermekkori betegségét.

Sokrétű, összetett feladat az a javából, amely komplex megoldást követel a mindenkori kormányoktól és tőlünk, cigányoktól is.

Eme bevezetés után, a teljesség igénye nélkül rövid, de igen fontos történelmi áttekintést szeretnék adni a magyarországi cigányságról.

Elsőként fontos leszögezni, hogy a cigányságnak sajnos nincs írásos történelme. Ezért a cigányságról készült első írásos dokumentumtól tudjuk konkrétan nyomon követni a cigányság útját, történelmét. Azelőtti időszakra vonatkozóan csak mendemondák, hiedelmek és hipotézisek voltak, amelyek nélkülöztek minden tudományos alapot.

Kik is a cigányok?

A tudomány mai kutatásai szerint Indiából (Pándzsáb államból) származó nép. Nemcsak tudósok, de a cigányok többsége is szívesen vallja ezt. Bár volt idő, amikor érdekeik azt kívánták, hogy ne cáfolják meg azt a feltételezést, hogy ők Fáraó népe. Ma is vándorló népként emlegetik őket, s az igazsághoz hozzátartozik, hogy a vándorlást i. sz. 400–600 körül kezdték meg. A kutatók szerint i. sz. 950–1000 körül egy háború miatt indult el a cigányok nagy csoportja Indiából ugyanúgy, ahogy nem is olyan régen Romániából, később a volt Jugoszlávia területéről is sokan idegen országokban kerestek menedéket.

A menekülés másfajta életmódra adott lehetőséget, amely kényszer is volt egyben, hiszen változtatások nélkül kipusztult volna a közösség! Vándorló kézművességre, kereskedésre, zenélésre rendezkedtek be, ami későbbi életükben – évszázadokon keresztül a mai napig – is meghatározó lett!

Vándorlásuk kezdetekor még egységes nemzetségként keltek útra, majd fokozatosan és folyamatosan elszakadtak egymástól. Nagy létszámuk miatt már csak a családok, jó esetben a törzsek maradtak együtt. A hagyományok és a szokások sokat változtak aszerint, hogy mely országokban mennyi időt töltöttek el.

Tény, hogy a keresztes hadjáratok idején (1099–1200) már a Balkán azon részén tartózkodtak a romák, ahol a keresztesek vonultak, szolgáltatásokat végeztek számukra és a zarándokoknak, megismerve ezáltal a nyugati népek vallási gyakorlatát, szokásait. Olyan ismeretekre tettek szert, amelyek birtokában útnak indulhattak Európa hűbéri társadalma felé.

A 15. században Nyugat-Európában már kifejlődött a céhrendszer, és komoly múltú manufaktúrák működtek. Az odaérkező furcsa és ismeretlen emberek, akik leginkább a kézművességhez, zenéléshez értettek, vándorló életmódot folytattak, a régóta letelepült életet élők számára gyanúsnak és nemkívánatosnak minősültek.

Az első cigányokra vonatkozó feljegyzés, írásos dokumentum 1423-ból származik. Ugyanis Zsigmond király (1387–1437) menlevelet adott a Brassó városában megjelenő mintegy 120 főt számláló cigány kumpániának, akinek vezetője egy Ladislav nevű vajda volt. Így a kumpánia útlevelet, kiváltságlevelet – melyben adózás alóli teljes vagy részbeni mentességet –, illetve szabad költözködést kapott Európa-szerte.

Így jórészt a történelmi Magyarországon keresztül, magyar uralkodók engedélyével jutottak el Európa legtávolabbi pontjaira. Részben ezért, részben mert jelentős hányaduk az országban maradt, s második hazájának tekinti a cigányság Magyarországot. A magyar nép (mint befogadó ország) azért is fogadta barátságosan őket, mert a török veszedelem miatt a leendő katonát, illetve a katolikus keresztény hit terjesztésének lehetőségét látták bennük.

Néhány adat a cigányság kedvező fogadtatásáról:

1476 Mátyás király utasítást adott menlevelében, hogy ne háborgassák a szebeni cigányokat.

1496 II. Ulászló menlevelet adott Bolgár Tamásnak és csapatának.

1581 Az adómentesség fenntartását megerősíti Báthori Zsigmond is.

1616 Thurzó György gróf menlevelet adott Ferenc vajdának és népének.

1661 Ung vármegye főispánja adott menlevelet György vajdának és népének.

1670 Debrecen város engedélyezi a cigányok számára a fémmunkák végzését.

1703–1711 A Rákóczi-szabadságharcban szükség volt a cigányokra, és ezért egy egész ezredet alkottak. A szabadságharc bukása után előtérbe került a cigányok letelepítésének kérdése.

1763–1765–1767 Mária Terézia rendeleteiből:

– Az egyik rendelet kimondta, hogy mától kezdve a cigányt nem cigánynak nevezik, hanem új nevet kaptak, nevesen „újmagyarok” lettek.

– Az eddigi vándorló cigányságot kényszerrel letelepítette, és mezőgazdasági paraszti munkára kötelezte őket, amihez nem volt kedvük, hiszen nem is értettek hozzá. Innen származik egy mai használatos mondás: „Nem szokta a cigány a szántást”.

– 1767. november 27-én megtiltotta a cigányok egymás közti házasságát.

– Tilos lett a lótartás, nem kaphattak útlevelet (így kívánta megakadályozni a vándorlást).

– A hagyományos öltözködéstől is eltiltották a cigányokat.

– Erdélyben is kormányrendelet született arról, hogy a cigányok csak a falvak végén állíthatják fel sátraikat.

– A cigányul beszélőket „megbüntetéssel” sújtotta.

– 1761-ben a Helytartó Tanács elrendeli, hogy a cigányokat fel kell venni céhekbe, valamint a földesurak adjanak nekik kétkezi munkát, jelöljenek ki számukra helyet házépítésre, hasítsanak ki telket művelésre, és késztessék őket mesterségek gyakorlására.

– A cigányokat be lehet sorozni katonának.

– A cigányvajdai hivatalt el kell törölni.

– A cigányokat össze kell írni, úrbéli szolgálatra kell kötelezni.

– Kóborló cigányok kunyhóit le kell rombolni.

– Csak a letelepedett cigányok kaphatnak útlevelet.

– A cigányokat el kell tiltani a döghúsevéstől.

– A hatóságoknak félévente kötelességük jelentést készíteni a cigányokról.

– A letelepedett cigányok foglalkozhatnak kovácsolással és zenéléssel.

– A papok kötelessége a cigány gyerekeket ingyen oktatni.

A cigányok első részletes népszámlálása 1893-ban volt, amikor is 300 ezer cigányt számoltak, és ebből 105 ezer Erdélyben élt. Az összlakosság 90 százaléka teljesen letelepedett életmódot folytatott, 20 ezren minősültek időszakos vándorlónak, és csak 9 ezer fő folytatott teljes nomád életvitelt. A tanköteles kort betöltöttek több mint 90 százaléka nem vett részt az oktatásban. A foglalkozások közül az önálló, független mesterségeket részesítették előnyben.

A 2. világháború után a cigányok többsége számára a látóhatár lezárult az egyes országok határaival együtt, és a továbbiakban a belföldi kormánystratégia határozta meg sorsuk alakulását. Magyarországnak társadalmi nehézségekkel kellett számolnia, mivel a cigányok egyre szembeötlőbb jelenléte a társadalomban (és magasabb születési arányuk) új feszültségeket s ellentéteket teremtett. A cigányzenekarokat, mint a dekadens, dzsentri élet maradványát hosszú időkre elhallgattatták. Majd az 1960-as években előrelépés történt a kötelező munkavállalás, foglalkoztatás terén, hisz bevezették a KMK = közveszélyes munkakerülés intézményét. Időközben elkezdődött a „Cs” (csökkent komfort fokozatú) lakásépítés, amely egy szubkultúrát megtestesítő cigánytelepek agresszív és erőszakos eldózerolása után lépett helyükbe. A szocializmusban a cigány emberek foglalkoztatása elérte a 90 százalékot, de munkahelyeiken „vatta”emberként használták őket. A paternalista, atyáskodó rendszer alamizsnáit minden cigánynak „gumiderékkal” kellett folyamatosan megköszönni. Ekkor terjedt el a cigányságról az a kép, hogy a cigányok mindent megkapnak, amiért nem kell tenniük semmit. Sajnálatos módon ez a társadalmi „kórkép” továbbra is él, hiszen a kormány érdektelen, passzív, sőt romboló magatartása miatt ez a társadalmi érzet fel is erősödik a cigánysággal szemben, akikről azt gondolják, hogy képzetlenek, passzívak, eltartottak, paraziták, élősködők, nincstelenek, dologkerülők, és környezetükkel nem törődő embernek állítják be. Holott a cigány ember be szeretné bizonyítani, hogy ő aktív, cselekvő és formáló ember, akiben működik az aspirációs nívó (becsvágy nívó), s meg akarja mutatni, hogy szűkebb és tágabb környezetét formálni, befolyásolni tudó ember. Nem parazita, hanem dolgozni, alkotni és adót fizetni akaró emberként szeretne élni. Azt látjuk, hogy a rendszerváltás egyik legnagyobb vesztese a cigányság, és a kormány a bűnbakképzési mechanizmus klasszikus példáját gyakorolja a cigányságon.

...a rendszerváltás egyik legnagyobb vesztese a cigányság...

A Magyarországon élő cigányság lélekszáma 800 000–1 000 000 főre tehető.

A magyarországi cigányság rétegtagozódása

1. csoport: ROM UNGRO (magyar cigány)

  • Az első hullámban érkeztek Magyarországra 1416–1423 között.
  • Ezek ma a cigányság 75–78%-át teszik ki.
  • Ezek közé tartozik a zenész cigányok, a munkás és a kereskedő cigányok egy része.
  • Ez a csoport beszélte a cigány nyelvet, mégpedig a kárpáti cigány nyelvjárást, amelyet sajnos el kellett feledniük a kényszerhelyzet miatt, amely a hazai és nemzetközi politikai, katonai, történelmi viszonyokból adódott, s ennek következménye a cigányok világméretű üldözése volt. Lásd például Angliában, Franciaországban, stb.
  • Ez a rom ungro réteg Magyarországon elszórtan, diaszpórában él.
  • A rom ungrok nagy része asszimilálódott, míg a tudatosabb része kellő identitástudattal rendelkezik, és integrálódott a magyar társadalomba.
  • A cigányságnak ez a rétege konszolidálttá vált, hiszen közel 700 éve él együtt a magyar néppel.
  • Kultúrájukra igen nagy hatást gyakorolt a magyar kultúra, s fordítva, hiszen a kultúrák átjárhatóvá váltak.
  • Ez a réteg a magyar népnek a történelem során a bajban, a harcban, a bánatban és örömben mindig is társa volt, és az ma is.

2. csoport: OLÁH CIGÁNY

  • Nevüket onnan kapták, hogy Oláhországból, a Havasalföldről érkeztek hazánkba a második hullámban, mintegy 220–230 évvel ezelőtt.
  • ők beszélik a cigány nyelvet, méghozzá a lovári nyelvjárást (az 1971-es londoni Cigány Világszövetség kongresszusán úgy döntöttek, hogy a cigány irodalmi nyelvvé a lovári nyelvjárást válasszák, és így a világ cigánysága lovári nyelven írhat, olvashat és beszélhet). Ezért van az, hogy Magyarországon lovári nyelvből lehet államvizsgázni, hiszen akkreditált nyelv.
  • A cigányság mintegy 18–20 százalékát teszik ki, akiknek 70–80 százaléka beszéli a cigány nyelvet, és diaszpórában élnek.
  • Ez a kategória a cigányságon belül is más kulturális értékrendszert képvisel, amelyet tiszteletben tartunk.
  • Az oláh cigányok között törzsek és foglalkozások szerint alrétegződések vannak, például: lovári (lókupec, kereskedő), chollár (szőnyeg-, ruha-, csipkekereskedő), khelderas (üstfoltozó cigány), kolompár (kolomp-, harang-, csengőöntő cigány), cheráro (sátoros cigány), gurvár (csordás, kondás, pásztor cigány), csuráró (késes, köszörűs cigány), drizár (rongyos cigány), szinto (mutatványos, ringlispíles cigány), masar (halász).

3. csoport: BEÁS CIGÁNY (teknővájó vagy balajáró cigány)

  • ők a harmadik hullámban érkeztek Magyarországra, mintegy 110–130 évvel ezelőtt a romániai királyi udvarból, ahol udvari szolgák voltak.
  • ők beszélik a nyelvüket, amely igazán nem cigány nyelv, hanem cigányok által beszélt „óromán-archaikus” nyelv.
  • A cigány lakosság mintegy 5–7%-át teszik ki.
  • Foglalkozásukat tekintve famunkások voltak, háztartási eszközöket gyártottak (például sózóteknőt, dagasztóteknőt, fakanalat, lábtörlőt, szakajtót, egyéb konyhai és lakás dísztárgyat).
  • A szocializmusban az erdészetek nélkülözhetetlen munkásai voltak.
  • Elhelyezkedésük az ország egyes területeire jellemző. Például Bács-Kiskun megye déli része, Tolna megye, Somogy megye, Baranya és Zala megye.
  • Ennél a csoportnál élesen szembetűnőek a rasszjegyeik (például ébenszálkás fekete haj, lila száj, lila íny, hamvas barna bőr, olajozott barna szem.

A cigányság markánsan fenntartotta az alcsoportok közötti határokat, egymás közötti házasodás nagyobb tabu volt, mint a cigány-nem cigány házasodás. Például egy kolompár és egy beás házasság elképzelhetetlen. A cigánytársadalom tagozódása igen érdekes, és különleges sajátosságokat hordoz magában. Például oláh cigányok esetében a vajdarendszer 1945-ig élt. Ma már ez az intézményrendszer idejétmúlt, hiszen a modern társadalomban közvetett képviseleti demokrácia van. Az oláh cigányoknál működött a ROMANI KRISZ, ami cigány törvényt jelent, és ennek betartásával ítélkeztek az idős emberekből álló Bölcsek Tanácsa. A vajda és a Bölcsek Tanácsa által hozott döntések csak az oláh cigányokra volt kötelező és jellemző. A rom ungokra (magyar cigányokra) például, s így a cigány muzsikusokra sem vonatkozott soha. A Romani Krisz szintén idejétmúlt rendszer lett, hiszen Magyarországon a három hatalmi ág egyike, az igazságszolgáltatási hatalom kizárólagos intézményrendszere a független bíróságok. Elvétve még mindig hallhatunk az oláh cigány körökben a Romani Krisz működéséről.

Igen fontos megjegyezni, hogy a többségi társadalom a három alcsoportból álló magyarországi cigányságot homogénnek, egyneműnek tekinti. Holott a három alréteg más-más időszakban érkezett Magyarországra, és az alrétegek közötti időintervallumok is olyan tágak és nagyok, amelyek másmás hagyományt, erkölcsi, emberi, értékrendszeri és kulturális jegyeket hordoznak magukban. Például a rom ungrok 700 éve érkeztek az országba, amikor is más politikai, gazdasági, katonai, történelmi és társadalmi viszonyok voltak az országban, mint az utánuk 500 évre érkező oláh cigányok esetében, akik más kulturális, emberi és értékrendbeli jegyeket és hagyományt viseltek, és viselnek a mai napig. Ugyanez vonatkozik a beás cigányokra is.

Megállapítható, hogy a cigányság mindhárom alcsoportjánál a kultúrájuk rendelkezik konstans jegyekkel, de különbözőek is. A 3 alcsoporti kultúra között nincs és nem is szabad minőségi különbséget tenni, vagyis nem vertikálisan alá- és fölérendelt a kultúrák viszonya, hanem horizontálisan más és más, kiegészítik egymást. A cigány kulturális autonómia és ennek intézményrendszerében e három alcsoport kultúrájának és művészetének egyenjogú és egyenrangú szerepet és lehetőséget kell biztosítani!

A cigányság 0,7%-a rendelkezik csak egyetemi, főiskolai végzettséggel.

A fenti különbözőségek ellenére mégis mi az a társadalmi helyzet és megítélés, amely a rom ungrok, oláh cigányok és beás cigányok esetében közös?

a) A cigányság mintegy 80–85%-a támogatásra szorul.

b) Az aktív munkaképes cigányok 85–90%-a munkanélküli.

c) A cigány munkavállalók 85%-a segéd-, illetve betanított munkás, akik nem rendelkeznek konvertálható tudással.

d) Egy cigány családfőre 3,5-szer több „eltartott” jut, mint a többségi társadalom tagjai esetében.

e) A cigányság 72%-a halmozottan hátrányos apró településen, falvakban él, ahol nincs munkalehetőség, nincs infrastruktúra. Ott még a gádzsónak (gádzsó = mindenki más, aki nem cigány) is igen nehéz megélnie a szürke kilátástalan hétköznapjait, hát még a mezőgazdasághoz nem értő munkanélküli, sokgyermekes, vagyontalan cigány családnak.

f) A falu előnyét a cigányság nem tudja a maga javára fordítani, mert nem ért a mezőgazdasághoz, nem ismeri az agrotechnikai módszereket, vagyontalan, ezáltal nem tud befektetéseket eszközölni az állattenyésztésbe, növénytermesztésbe, konyhakertészetbe, hogy a család létfenntartásához nélkülözhetetlen táplálékot saját maga megtermelhesse.

g) Nem tud kis- és középvállalkozóvá válni, mert a vállalkozáshoz az anyagi háttér (hitel) előteremtéséhez olyan biztonsági kritériumrendszert állít fel a mindenkori bank, amivel a cigány sajnos nem rendelkezik, mert ha rendelkezne, akkor a magas kamatok mellett a hitel felvételére nem is kerülne sor.

h) A cigányság átlagéletkora 10–12 évvel kevesebb, mint a többségi társadalom tagjai. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a magyar nép átlagéletkora az Európai Unió fejlett nyugati ország lakosaihoz viszonyítva 8 évvel kevesebb, akkor a magyarországi cigány például egy francia emberhez viszonyítva 20 évvel kevesebb ideig él itt Európa közepén.

i) A cigányság 0,7%-a rendelkezik csak egyetemi, főiskolai végzettséggel. A probléma a felsőfokú tanulmányokat befejezők között az, hogy elvégezvén iskoláikat, jó esetben ki-ki a végzettségének megfelelő munkakörben tevékenykedik, és válik jó szakemberekké, de nagyon sokuk nem vállalja fel cigány származását, és nem tevékenykedik cigány közösségben a cigányokért. Ezáltal a mögöttünk maradt testvéreinknek „nyíltan” nem tudnak életmintát szolgáltatni, és nem lesznek cigány érdekérvényesítők. Sok „végzett” cigány hölgy és úr nem a szakmájában helyezkedik el, mert körükben is él az előítélet, s nem kapnak végzettségüknek megfelelő munkahelyi státust, munkát.

j) Az extenzív ösztönös cigány érdekvédelmi képviseletet, munkát egy intenzív partneri viszonyon alapuló, kellő szaktudású, képzett, szakpolitizálási „stílusra” és érdekvédelmi munkára kell felváltani.

k) A rendszerváltással a cigányság elvesztette a kultúráját. Ez a mostani kormány, vagyis a mostani hatalom részéről tudatos lépések és döntések sorozata, ami ehhez a megállapításhoz vezet. Ha egy nép, egy kisebbség elveszíti a kultúráját, az a nemzet, az a nép vagy kisebbség eltűnik a világegyetemből. A kultúra népeknek, nemzetiségeknek, személyeknek hitet, tartást, karaktert, reményt, méltóságot ad. A kultúra a legnagyobb tudatformáló erő! Nincs a cigányságnak kulturális autonómiája és intézményrendszere (pl. nincs cigány színháza, múzeuma, könyvtára, képtára, dokumentációs központja, különböző műhelyei, egyeteme, kulturális művészegyüttese).

l) A cigánysággal szembeni előítélet legkülönbözőbb megnyilvánulási formáit tapasztalhatjuk hazánkban.

m) Ez a kormány a bűnbakképzési mechanizmus klasszikus példáját gyakorolja megalázó és élhetetlen módon a nincstelen, szociálisan, gazdaságilag, szellemileg alultáplált és kiszolgáltatott népcsoporton, a cigányságon.

n) A cigányságnak van egy legitim Országos Cigány Önkormányzata (OCÖ), amely hazai és nemzetközi színtéren hivatott képviselni a magyarországi cigányságot az 1993. LXXVII. Kisebbségi törvény alapján. Sajnos, az OCÖ a hozzá fűzött reményeket és a jog által biztosított lehetőségeket nem tudja a cigányság előnyére biztosítani az alábbi okok miatt:

  • Hiteltelen cigányvezetők alkotják az 53 fős önkormányzati testületet.
  • Az 53 főből 26 fő tölt be alelnöki státust (ilyen a világon nincs, csak a bohózatokban).
  • Nagyon sok vezető ellen rendőrségi és bírósági eljárás van folyamatban, és akad, aki a törvényes szabadságvesztését tölti.
  • Többségükben iskolázatlanok, politikai, szakmai, vezetési hiátussal rendelkeznek, de semmit nem tesznek ennek megszerzése érdekében.
  • Az OCÖ-t alkotó vezetők többsége oláh és beás cigány rétegből tevődik ki, akik a magyarországi cigányság körülbelül 25%-át teszik ki, a rom ungro (magyar cigány) aránya 75%, és az OCÖ tagjai között megalázóan minimális az arányuk.
  • Az OCÖ testülete csak „ösztönös” politizálást tud kifejteni az előbb említett készségek és képességek hiánya miatt.
  • Az OCÖ a jelenlegi kormány kinyújtott jobb keze, így vezetői a kormány által „lízingelt cigányvezetők”.
  • Az OCÖ-n belüli „belső harc”, amely a hatalom megtartásáért folyik, energiájuk 80 százalékát emészti fel. Így érthető, hogy a cigányság problémáinak orvoslására szinte semmi energia nem marad.
  • Képzetlenségük miatt nem tudnak aktívak, ebből következően proaktívak sem lenni, így nem tudnak koncepciókat, elképzeléseket, terveket elkészíteni és kivitelezni.
  • Az 1993-as LXXVII. Kisebbségi törvény által garantált és biztosított kulturális autonómia ez ideig (14 év!) nem alakult ki, s ebből adódóan a kulturális intézményrendszer sem. Kinek az érdeke ez?
  • Csak a tudatlan, kiszolgáltatott cigánnyal lehet azt tenni, amit tesz ma a cigánysággal a jelenlegi kormány és a lízingelt cigány vezetői.

o) Csak a közös erő, a közös cselekvés ad olyan politikai erőt, amellyel politikai artikulációt tudunk kifejteni, az államot rádöbbenteni arra, hogy az állam uralmát az állam szolgálata kell, hogy felváltsa, s megtanulják végül, hogy semmit a népről a nép nélkül. Ugyanez vonatkozik az OCÖ-re is. Mindent a népért, és mindent a nép által.

p) Végül rá kell döbbennie az államnak, a kormánynak, magának a cigányságnak is, és az egész magyar népnek, hogy a közel 1 millió cigányság ügye már nemcsak a cigányok ügye, hanem össztársadalmi, nemzeti ügy!

Sikeres Magyarország nem létezhet sikeres cigányság nélkül!

Melyek azok a legfontosabb lépések, amelyeket meg kell tenni a cigányság érdekében?

1. Vissza kell adni a kulturális autonómiájukat, mert elveszítette, és ki kell építeni a kulturális autonómia intézményrendszerét. Miért fontos ez? A kulturáltság tudást, világlátást jelent, az érzelmi élet kifinomultságát, képességet a megértésre, az empátiára, a toleranciára és a szeretetre. Egy kultúra a közösségeknek és egyének tartást, hitet, karaktert, méltóságot ad. A kultúra a legnagyobb tudatformáló erő, sokkal hatékonyabb a politikai propaganda és a kereskedelmi reklámok agymosó és manipulációs kapacitásánál! A kultúra hatással van az emberek életviszonyára, hangulatára, érzésvilágára. A kultúra előmozdítja és lendületben tartja a gazdaságot, a termelést. A kultúráknak „átjárhatóaknak” kell lenniük. A kultúrák különleges sajátossága, hogy egymásra is hatnak. A kultúrák a nemzetek és emberek kapcsolatrendszerében hidakat építenek. A kultúrának meg van az a sajátossága, hogy nem lehet osztályba sorolni, ezért nincs másod- és harmadrendű kultúra, ezért nincs alá- és fölérendelt kultúra, mert minden kultúra fontos az adott közösség számára, és a kultúrából nő ki a művészet, amely már mércével és mértékegységgel mérhető. A cigány kultúra azokat a speciális, csak a cigányságra jellemző emberi sajátosságokat és formákat jelenti, amelyek a cigányságra, mint kisebbségi emberre, mint a cigány kisebbséghez tartozó személyre, és mint kisebbségi közösségre vonatkoznak.

2. Van 4 olyan terület, amelyet egyszerre, egy időben parallel kell építeni a cigányság életében. Nem megvárva az egyik terület megvalósítását, s majd csak utána kezdődne el a többi terület megvalósítása, ez nem jöhet szóba, csak együtt a 4 terület.

Melyek ezek a területek?

a) A foglalkoztatás területén a munkaképes cigány férfiakat és nőket minél nagyobb arányban kell foglalkoztatni, ezért új munkahelyek teremtése, képzés, átképzés, közcélú és közhasznú foglalkoztatás megvalósítása. A képzésnél hiányzó és jó szakmunkások kiképzését kell előtérbe helyezni, figyelembe véve a kézművesség történelmi múltját.

b) Az oktatást már óvodáskortól kiemelten kell kezelni az egyetem elvégzéséig. Fő cél, hogy a cigány fiatalok konvertálható tudásra tegyenek szert, s tanulmányaik során a készség-képesség módszer kapjon nagy szerepet. A halmozottan hátrányos helyzetű (hhh) cigány fiatalok esélye 20-szor kevesebb a középiskola és az egyetem elvégzésére, mint a többségi társadalom fiataljai között.

c) Az egészségügyi módszerek, prevenciók kiszélesítése (szűrések és egészségügyi kultúra fejlesztése).

d) Emberhez méltó lakhatás biztosítása (ma még 700 cigány nyomortelep van az országban, és ezek felszámolása hallatlanul fontos. Megalázó és szégyenteljes a hét éve regnáló kormány hozzáállása és eredménye ehhez az ügyhöz).

3. Maguknak a cigányoknak kell kezükbe venni életük, sorsuk irányítását. Nem passzív alamizsnára váró magatartást kell tanúsítani. Hiteles, képzett, korrekt, megbízható cigány embereket és nőket válasszanak meg demokratikus módon vezetőjüknek, akikben bíznak és hisznek.

A cigányság képviseletét az alábbi szervezeti formában látom biztosítottnak:

– A helyi települési önkormányzatokban (itt a cigányok ügye is egyformán van képviselve).

– Helyi cigány kisebbségi önkormányzatok (1993-as LXXVII. törvény értelmében) kulturális autonómiájuk védelmét eszközölhetik.

– Országos Cigány Önkormányzat az egész magyarországi cigányság érdekképviseletét ellátó szervezet.

– Civil szerveződések (az 1989. II-es egyesületi törvény alapján – baráti társaságok, egyesületek, alapítványok, szövetségek, stb).

– Szakmai érdektömörülések (szövetség, kamara stb).

– Azon pártokban is tudják képviselni a cigányság érdekeit, melyeket korrektnek, hitelesnek, konzekvensnek ítélnek meg, mint ahogy erre precedens volt és jelenleg is az, nevezetesen a Fidesz–KDNP. Szerény személyem és az én gondolkodói köröm is ezt a pártot részesíti előnyben, amelytől a cigányság sorsának egyértelmű jobbrafordulását várja.

– Kisebbségi országgyűlési képviselő(k) parlamentben való részvétele, amely a mai napig hiányzik, így 20 éve „mulasztásos alkotmánysértést” követ el a magyar parlament.

– Az Európai Unión belül a cigányság érdekképviseletét ellátó pártban. Ilyen például a Fidesz – Magyar Polgári Szövetség európai parlamenti képviselője, Járóka Lívia, aki a cigányság polgári érdekeit képviseli.

© 2005 – 2024 Polgári Szemle Alapítvány