A Baross Gábor Nemzeti Gazdaságpártoló Társaság állásfoglalása „A bankrendszer és a magyar társadalom” témakörben

A Baross Gábor Nemzeti Gazdaságpártoló Társaság a magyar pénzügyi rendszer, a bankvilág kérdéseinek szentelte 2008. május 27-i vitaestjét, melynek előadója volt Czirják Sándor, a Magyar Fejlesztési Bank vezérigazgatója, Erdei Tamás, a Magyar Külkereskedelmi Bank elnök-vezérigazgatója és dr. Bod Péter Ákos egyetemi tanár, volt MNB-elnök.

A vitaindító előadásokat és a hozzászólásokat követően a Társaság megállapította, hogy a magyar pénzintézeti rendszert meghatározó bankok, brókercégek, biztosítóintézetek döntő többsége külföldi tulajdonban áll, és így az érdemi döntések máshol születnek. Ez a tulajdonosi szerkezet eredményezte – többek között, hogy az elmúlt másfél évtizedben a fejlett világban megszokott pénzügyi termékek, szolgáltatások hazánkban is megjelentek és gyorsan elterjedtek. A bankárok véleménye szerint ennyire nemzetközi jellegű gazdasági ágban különösen a jelenlegi összeolvadási, felvásárlási, tőkekoncentrációs időszakban – már nehezen lehet értelmezni a nemzeti tulajdont.

Hazánk esetében jól látható, hogy az ügyfélért folyó verseny csak lassan alakul ki, különösen a lakossági szolgáltatások, a kisebb méretű vállalkozások terén. A hazai tulajdonú kis- és közepes méretű vállalkozások tőkehiányának mérséklésében a kereskedelmi bankok lényegében nem vállalnak szerepet, a tőkehiány pótlását nem is tekintik feladatuknak (ugyanakkor a rendszerváltozás menetében a tőzsde és a tőkepiac több más intézménye sem nyújtott ennek a körnek jelentős segítséget). A még állami tulajdonban lévő speciális pénzintézetek ugyan rendelkezésre állnak vállalkozásfejlesztési, exportösztönző célú pénzügyi konstrukciókkal, de a hazai tulajdonú kisebb vállalkozások fejlődése útjában álló súlyos akadályok jórészt fennmaradtak.

A vitaest előadói és a hozzászólók komoly gondként említették a magyar társadalom pénzügyi járatlanságát, ismerethiányát. A már aggasztó méreteket öltő családi eladósodás, a túlzott törlesztési kockázatvállalás, másfelől a részvényektől való idegenkedés mind jele annak, hogy széles társadalmi rétegeknek hiányos a pénzügyi kultúrája. Az oktatási rendszer sokat javíthatna azzal, ha a közoktatás keretein belül felkészítenék a fiatalokat a felelős pénzgazdálkodásra (valamint megismertetnék őket alkotmányos ismeretekkel, a társadalmi együttélés szabályaival).

A mai ismerethiány alapvetően társadalomszerkezeti okokra vezethető vissza: a középrétegek meggyengültek, viszont megnőtt az állami támogatásból élő, eltartotti életfelfogású, valamint a konzummentalitású rétegek aránya. A középosztályra nehezedő terhek miatt a lehetségesnél és kívánatosnál szűkebb a tényleges vállalkozók (és egyben munkaadók, hitelképes ügyfelek) köre. Sokan a szürke- vagy a feketegazdaságba szorulnak, és ezzel kizárják magukat a hitelkapcsolatokból, a pénzügyi rendszerbe való bekapcsolódás lehetőségétől és az ebből származó legális növekedési módozatokból.

A Baross Gábor Társaság ezen okok miatt is sürgeti az állami elvonások mai mértékének érezhető csökkentését, a vállalkozók életét megnehezítő bürokrácia radikális csökkentését és a még állami tulajdonban lévő pénzintézeti pozíciók politikamentességét.

Budapest, 2008. június 3.