Kik nyernek, és kik veszítenek?!

DR. VÁRHELYI KRISZTINA egészségügyi szakközgazdász. (Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.)

Eszi, nem eszi?

A napokban a médiában vezető hír az egészségügyi élelmezési normák emelése. Az írott sajtó, a televízió csatornák fő hírekben hosszasan ezzel a témával foglalkoznak. Pl. Az Este című nagy tekintélyű műsor „oknyomozó” riporterei alaposan utánajártak az eseményeknek. Vették a fáradságot, megkérdeztek húsz kórházat, hogyan sikerült felkészülni az élelmezési részlegeknek erre a „nagy horderejű” változásra. Megszólaltak a kórházak képviselői, a betegek több kórházban hosszasan. A szakácsok bemutatták, hogyan főznek, milyen tányérból és mit kapnak a fizető és „nemfizető” betegek. A kórházi dietetikusok, a dietetikai országos szövetség képviselője, és elmondták, hogy sokkal több dietetikus kellene, mert az étkezés a terápia része. Megszólalt a miniszter méltatva a reform, a kórházi napidíj bevezetésének pozitív eredményeit, ami lehetővé tette, hogy a betegek egy napra jutó élelmezési normája immár mintegy 500 Ft legyen. Ez igen!

Ez a normaemelés egy jelentéktelen összeget tesz ki, töredékét a vizitdíjnak, és elenyésző az Egészségbiztosítási Alap 1691,5 milliárd Ft összegéhez képest. Ugyanakkor most folyik „Az egészségbiztosítási pénztárakról és a kötelező egészségbiztosítás természetbeni ellátásai igénybevételének rendjéről” benyújtott T/4221. sz. törvényjavaslat tárgyalása.1 A törvényjavaslat a társadalombiztosítás átalakítását szabályozza, és zárószavazás előtt áll. A minden magyar állampolgárra kiterjedő, a társadalombiztosítás vagyonának részleges privatizálásáról, az állampolgárok által befizetett járulékról, az Egészségbiztosítási Alap, benne az egészségügyi dolgozók fizetésének rendelkezési jogáról szóló törvényjavaslat tartalmáról alig-alig esik szó. Nagyjából annyi, hogy a koalíció a törvényjavaslatot meg fogja szavazni. Ez beláthatatlan következményekkel jár. (A fő mondani valóm előtt néhány megjegyzés:

  • Nem lehet véletlen, hogy ez az élelmezési normaemelést mostanra időzítették. És nem lehet véletlen, hogy ezzel a témával foglalkozik a média, és nem a társadalombiztosítási rendszer átalakításával.
  • Érdemes elgondolkozni a bemutatott főzési technológián (az elavult hatalmas főzőüstök és izzadt szakácsok láttán).
  • Oda kell figyelni, hogy a betegek milyen körülmények között étkeztek (az ágyban ülve, fekve, támaszkodva stb., ki hogyan tudott).
  • A „jobban fizető” beteg nem ugyanazt a kosztot kapja, mint a járulékfizető állampolgár).

Népesedési és egészségügyi helyzet Magyarországon.

Sajnálatos tendencia, hogy a népességfogyás a 80-as évektől folyamatos. 30–40 ezer fő a természetes fogyás, ez évente egy közepes nagyságú város lakosságának felel meg. Az ezer lakosra vetített népességfogyás a KSH 2005. évi nemzetközi összehasonlító statisztikai adatai szerint az EU 25-ök közül csak Bulgáriában, Litvániában, Lettországban magasabb ez a szám.

Az élveszületések száma még mindig alacsony, 99 000 körüli tartós csökkenés után az elmúlt években mérsékelt emelkedés tapasztalható. Az élveszületés mérsékelten növekvő tendenciája összefügg azzal, hogy a 70-es évek közepén bevezetett népesedéspolitikai intézkedések hatására született nagy létszámú női népességcsoport szülőképes korba került. Tehát nem elsősorban a szülési szándék javulásának, hanem a szülőképes korú népesség nagyobb létszámának objektív következménye a több újszülött.

A halálozási szám magas, több mint 130 000 fő, a születésszámot jelentősen meghaladja.

Az elmúlt években a halálozási mutatók kedvezőbb képet mutatnak.

Mind az élveszületés, mind a halálozás kedvezőbb mutatói és tendenciái hosszabb távon értékelhetők. Rövid távon például egy influenzajárvány, vagy annak elmaradása lényeges eltérést okozhat a halálozási mutatókban.

A vándorlás növekvő tendenciájú, ez mérsékli a természetes fogyás mértékét.

1. táblázat: A demográfiai folyamatok alapján 2006–2100 időszakra népességelőreszámítások, demográfiai forgatókönyvek készülnek

1. táblázat: A demográfiai folyamatok alapján 2006–2100 időszakra népességelőreszámítások, demográfiai forgatókönyvek készülnek

1. ábra: A népesség számának alakulása különböző forgatókönyvek szerint

1. ábra: A népesség számának alakulása különböző forgatókönyvek szerint

A forgatókönyvek részletesebb elemzése realitásának megítélése nélkül is megállapítható, hogy a népességszám várható alakulásában a népesség és tendenciájában lényeges különbség van. Tehát a családokat és a gyermekvállalást támogató kormányzati intézkedések lényegesen befolyásolhatják a népesség hosszú távú alakulását. Ezt alátámasztja az is, hogy pl. a terhességmegszakítás tilalma, később a gyes 1967. évi, a népesedési csomag 1973. évi, majd a gyed 1985. évi bevezetése, és a családi pótlék 1990. évi kiterjesztése befolyásolták a születésszám alakulását.

A forgatókönyvekből kiolvasható a népesség várható létszáma, amely 5 557 781 és 9 977 096 fő között változhat.

Ismeretes, hogy az egészségbiztosítási modellváltás napirenden van. Az egészségbiztosítási pénztárakról és a kötelező egészségbiztosítás természetbeni ellátásai igénybevételének rendjéről készített T/4221. sz. törvényjavaslatot dr. Horváth Ágnes egészségügyi miniszter 2007. október 30-án benyújtotta az Országgyűlésnek. A közeli napokban születik meg a döntés. A biztosítási rendszer átalakításáról rengeteg vita zajlik, konszenzus nem született a szereplők között. A veszélyek nagyok.

A veszélyek nagyok.

Az elmúlt években a lakosság születéskor várható élettartama mind a férfiak, mind a nők esetében nőtt, de még jelentősen elmarad az uniós országokétól. Az egészségügyi állapotról megbízhatóbb képet elsősorban a halálozási mutatók adnak, az egyértelmű tartalmi meghatározás miatt. A főbb halálokok, szív- és érrendszeri megbetegedések, daganatos megbetegedések, emésztőrendszeri betegségek, vagy külső okok tekintetében statisztikai adatokból az a következtetés vonható le, hogy a lakosság egészségi állapota az európai országokkal összehasonlítva relatíve romlik, kivéve a fertőző betegségeket. A 70-es években Magyarország és a csatlakozó országok egészségi állapota hasonló volt. Míg az európai országokban az egészségi állapot javuló tendenciát mutatott, Magyarországon az egészségi állapot romlott, az egészségi állapotbeli különbségek nőttek. A halálozási mutatók egyes megbetegedések esetében az európai átlag többszöröse.

Nagyon rossz a lakosság mentális egészsége. Különböző rétegeinek élettartama a társadalmi, foglalkoztatási, jövedelmi viszonyoktól, a földrajzi elhelyezkedéstől, az iskolázottságtól függően jelentős különbségeket mutat. A hátrányok halmozódnak. Különösen kedvezőtlen a roma lakosság egészségi állapota, a várható élettartamuk.

Az egészségi állapotot alapvetően az életmód és a környezeti tényezők, és nem az egészségügyi ellátás és a biztosítási rendszer határozza meg. Az egészségügyi rendszer megváltozásától a lakosság egészségi állapota nem lesz jobb. Sőt, az elmúlt időszak intézkedései inkább rontottak a lakosság helyzetén, semhogy javítottak volna. Az egészségügy fejlesztéséről szóló 2006. évi CXXXII. törvény, amely átgondolatlanul a struktúraátalakítás lépéseit szabályozza (vizitdíj bevezetése, területi ellátási kötelezettség változása) amellett, hogy végrehajthatatlan, ellátatlanságot, hibák sorozatát, a várólisták irreális növekedését vonta maga után, a spirituális és a bizalmi elven alapuló – nemzetközi szinten is elismert – orvosi és szakdolgozói munkát leértékelte, a beteg kiszolgáltatottságát és esélyegyenlőtlenségét növelte.

2. ábra: Az egészségi állapotot befolyásoló tényezők:

2. ábra: Az egészségi állapotot befolyásoló tényezők:

A társadalombiztosítás tervezett átalakítása beláthatatlan következményekkel jár

A benyújtott törvénytervezet áttekinthetetlen, a végrehajtási szabályok hiányoznak, a jogbiztonságot nem szolgálja. A működőképessége nem bizonyított, hatáselemzések nem készültek. A közelmúltban bekövetkezett változások nem javították az egészségügyi rendszer működőképességét. Nem szolgálta a betegek jobb ellátását, hiszen kiszolgáltatottabbá váltak, és kiszolgáltatottak az egészségügyi dolgozók is. Ez a helyzet a biztosítási rendszer privatizálása után rosszabb lesz. A több-biztosítós modell bevezetésének pozitív hatása nem bizonyított a lakosságra, a szolgáltatókra, az államháztartásra nézve.

A döntés súlya

Szükséges hangsúlyozni a döntés horderejét, hiszen a jelenlegi társadalombiztosítási modell megváltoztatása a társadalom minden tagjára hatással van. Több-biztosítós modell működése esetén az állami felelősség nem hárítható át a biztosítókra. A biztosítási piac esetleges zavarai esetén, a zavarok elhárításáról, annak pénzügyi következményeiről az államnak kell gondoskodnia. A döntés a társadalmi szolidaritás és az esélyegyenlőség mértékéről szól. Nem a lakosság gazdagabb kisebbsége számára kell igényeinek megfelelőbb ellátást nyújtani, hiszen ennek a csoportnak az egészsége is jobb. A halmozottan hátrányos helyzetűek az egészségügyi ellátás tekintetében előbb-utóbb diszpreferáltak lesznek, mivel ez a több-biztosítós modellnek egyik következménye.

A rossz népegészségügyi mutatók javítása, és a társadalmi csoportok élet-esélyegyenlősége között megnövekedett különbségek csökkentése az egybiztosítós társadalombiztosítási modell tökéletesítésével biztosítható.

Az egybiztosítós modell működési elve a szolidaritás és a nemzeti kockázatközösség, amelybe minden magyar állampolgár beletartozik. Ez azt jelenti, hogy szolidáris a rendszer a szegényekkel, a súlyos betegekkel, öregekkel. A több-biztosítós rendszer az egyéni kockázaton, az egybiztosítós társadalombiztosítási rendszer a közösségi kockázaton alapul. A kockázati szelekció, illetve az ezen alapuló verseny kérdése nem probléma mindaddig, amíg országos szintű veszélyközösségben szerveződik az ellátás, és a finanszírozó, keresleti oldal egyszereplős. Az országos kockázatközösség felbomlását követően kockázati versenyre lehet számítani a biztosítási alapok, potenciális finanszírozók részéről. Az egészségi állapotot, a kockázati tényezőket az egyén szintjén az életkor, a nem, a már meglévő betegségei határozzák meg, másrészt tágabb értelemben a társadalmi-gazdasági viszonyok (ezen belül a foglalkoztatási, jövedelmi, szociális, lakásviszonyok), az egyes térségek eltérő gazdasági fejlettsége, a hátrányos helyzetű csoportok területi koncentrálódása befolyásolják. Jelentős pozicionális lehetőség (haszon) rejlik a jobb kockázatú csoportok lefölözésében.

A több-biztosítós modell legnagyobb veszélye a kockázati szelekció, a súlyos betegek, idősek háttérbe szorítása.

  • A biztosítók közötti verseny sarkalatos pontja a kockázati szelekció. Ez az egészségi kockázatok természetéből és az egészségügyre fordított kiadások megoszlásából következik.
  • Relatíve alacsony létszámú, különösen költséges kezelésre szoruló beteg használja fel a biztosítási alap forrásainak jelentős részét.
  • Ha a biztosítónak sikerül az ilyen klienst elutasítania, akkor a kockázatfedezeti költségek (kárköltségek) csökkenthetők, és a biztosítás profitábilissá válik.
  • A magánbiztosításban elutasítják az ilyen extrakockázatot.
  • Ez a jelenség nem kiküszöbölhető egy államilag vagy nonprofit elven szervezett több-biztosítós rendszerben sem, legfeljebb az elutasítás burkolt változatai a jellemzőek.

2. táblázat: Az Egészségügyi Minisztérium által közétett jogalkotási koncepcióban foglaltakkal, a biztonságos betegellátással és működőképességgel kapcsolatban felmerülő észrevételek

2. táblázat: Az Egészségügyi Minisztérium által közétett jogalkotási koncepcióban foglaltakkal, a biztonságos betegellátással és működőképességgel kapcsolatban felmerülő észrevételek

Az Országos Egészségbiztosítási Pénztárat számos kritika érte, hogy túlköltekezik, az Egészségbiztosítási Alapnál nagy pénzügyi hiány keletkezik, ami kedvezőtlen a konvergenciaprogram szempontjából. Ez volt az egyik érv a struktúra és biztosítási rendszer átalakítására. A finanszírozási szabályok (főleg a gyógyszerkiadások visszafogása) szigorításának eredményeként az Egészségbiztosítási Alap hiánya megszűnt. Ebből levonható az a következtetés, hogy nem az OEP jó vagy rossz finanszírozási technikájától függ a hiány, hanem a szabályozóktól. Tehát az OEP az alacsony működési költséggel működő biztosító, képes megoldani és közreműködni a hiány megszüntetésében, képes biztosítani az egységes nemzeti kockázatközösséget, a szolidaritást és esélyegyenlőséget.

Tehát van megoldás: az Országos Egészségbiztosítási Pénztár, az egybiztosítós modell újszerű és korszerű átalakítása, amely képes a rendelkezésre álló források, pénzügyi keretek betartására, a finanszírozás gördülékeny működtetésére és a szolgáltatás minőségének garantálására.

Jegyzetek

  • 1. A kézirat nyomdába kerülése idején a törvényjavaslatot a parlament már elfogadta, de a köztársasági elnök még nem írta alá.