A Baross Gábor Nemzeti Gazdaságpártoló Társaság állásfoglalása a nemzeti vagyon kérdéséről

A BAROSS GÁBOR NEMZETI GAZDASÁGPÁRTOLÓ TÁRSASÁG állásfoglalása a nemzeti vagyon védelméről korábban született, de a Parlament közelmúltban hozott döntésének tükrében a megfogalmazott aggodalmakat változatlanul aktuálisnak kell tekinteni.

A Baross Gábor Nemzeti Gazdaságpártoló Társaság (www.baross.org) folyamatosan figyelemmel kíséri az állami tulajdonban lévő vagyontárgyak, vállalatok helyzetét, sorsát, mivel a nemzet gazdasági érdeke bizonyos stratégiai vagyonelemek, intézmények nemzeti tulajdonban tartása és közösségi hasznosítása.

A Társaság a 2003. júniusi megalakulása óta vitaestjein számos alkalommal, a sajtó által is figyelemmel kísért állásfoglalásaiban fogalmazta meg véleményét, gyakran kritikáját a nemzeti vagyonnal történő állami gazdálkodással, döntésekkel összefüggésben. Többször hívta fel az illetékes állami szervek figyelmét arra, hogy a – szakmai megfontolásokkal, gazdaságossági számításokkal, nemzeti stratégiával – nem kellően alátámasztott döntések mennyire károsak a nemzeti vagyonra, illetve a magyar gazdaságra gyakorolt negatív hatásuk, következményeik miatt. (Egyik korábbi vélemény helyességét a MOL esete épp most igazolja.)

Mindezek ellenére az Országgyűlés (a koalíció többségi döntésével) június 25-én az állami vagyonról szóló olyan törvényt fogadott el, amely az eddigieknél is tágabb körre bővíti a megalapozatlan döntések lehetőségeit. Az új vagyontörvény szerint az állami vagyon feletti tulajdonosi joggyakorlás – meglehetősen egyedülálló módon – a jövőben a kormány direkt irányitásával megy végbe, egy zártkörű részvénytársaság kereteiben. A társaságban a részvényesi, azaz a tulajdonosi jogokat a pénzügyminiszter, mint a központi végrehajtó hatalom egy tagja – s nem a népképviselet – gyakorolja. Mivel az Alkotmány indokolása szerint a nemzet vagyonával csak olyan szervezetek rendelkezhetnek, amelyek az egész népet képviselik, ez a jogintézmény és a jogállam, a képviseleti demokrácia és a népfelség alapelvének teljes megcsúfolása.

A törvény jelentősen szűkíti az ún. kincstári, azaz a kifejezetten védendő, és túlzottan bővíti az ún. üzleti, azaz értékesíthető vagyontárgyak körét. Szabadon értékesíthetővé váltak a forgalomképtelennek nem nyilvánított műemlékeink, kastélyaink, a minisztériumok, egyetemek, kórházak épületei. Üzleti, tehát szabadon értékesíthető vagyonná vált az állami tulajdonban álló erdő és termőföld, tehát az állam teljes földvagyona. Több mint 30, eddig tartósan állami tulajdonban álló gazdasági társaság állami tulajdonú részesedése vált értékesíthetővé, olyan cégeké, mint pl. a Herendi Porcelánmanufaktúra, vagy a Nemzeti Színház Zrt., illetve a regionális vízi közműtársaságok, szinte minden, amit az előző nemzedékek felhalmoztak.

A költségvetési szervezetek (állami szervek, egyetemek, egészségügyi intézmények stb.) ezen túl csak fizetés, azaz bérleti díj ellenében kaphatják használatba saját államuktól az épületeket. Ez a tény minden bizonnyal növeli majd a különböző állami szolgáltatások díjainak nagyságát, áthárítva a fizetési kényszert az állampolgárokra.

Az állami vagyon feletti értékesítési döntéseket 500 millió Ft értékhatár alatt egyetlen személy, a részvénytársaság vezérigazgatója hozza meg.

Az állami vagyon ingyenes tulajdonba adásának a lehetőségét – később meghatározandó összeghatár alatt – a törvény a kormány hatásköréből az rt. „ügyvezető tanácsának” hatáskörébe utalja. A kritikus kérdések (értékesítés, ellenőrzés, vagyonnyilvántartás stb.) rendezését pedig a későbbiekben meghatározandó nyolc kormányrendelet, illetve egyéb jogszabály fogja szabályozni. Mindez olyan bizonytalanságokat jelent, amelyek a nemzeti vagyonnal való gazdálkodást teljesen ellehetetlenítik, és a nemzet tulajdonában lévő vagyon felszámolásához vezethetnek.

Összességében a Társaság sajnálattal értesült a törvény elfogadásáról, és felszólítja a kormányt, hogy még az új szervezet megalakítása, illetve a törvény életbe léptetése előtt vizsgálja felül álláspontját, és törvénymódosítással tegyen megfelelő lépéseket a nemzeti vagyon végleges felélésének megakadályozására és a jövő generáció számára történő megőrzésre.

Budapest, 2007. július 3.

A Baross Gábor Társaság nevében:

Bod Péter Ákos elnök

Halzl József társelnök

Závodszky Péter társelnök

Papanek Gábor társelnök

Pakucs János ügyvezető elnök