Mi magyarázhatja a magyar férfiak idő előtti egészségromlását és halálozási arányait?

PROF. DR. KOPP MÁRIA S. Magatartástudományi Intézet, Semmelweis Egyetem, Budapest, SZÉKELY ANDRÁS Magatartástudományi Intézet, Semmelweis Egyetem, Budapest, Dr. SKRABSKI ÁRPÁD Apor Vilmos Katolikus Főiskola, Vác.

Az átalakuló közép-kelet-európai országok és ezen belül is Magyarország megbetegedési és halálozási válsága különleges, a társadalomban lejátszódó kísérlet arra, hogy megértsük, hogyan függnek össze egymással a társadalmi változások és az egészségi állapot, és milyen mechanizmusok magyarázhatják ezt az összefüggést. Az 1960-as években nem különbözött a várható élettartam Ausztriában és Magyarországon. 2005-ben azonban Magyarországon a férfiak várható élettartama 68,5, a nőké 76,9 év, míg a szomszédos Ausztriában a férfiaké 76,4, a nőké 82,1 volt. Az 1980-as évek vége óta Magyarországon a 40–69 év közötti férfiak halálozási arányszáma magasabbra nőtt, mint amilyen az 1930-as években volt, és bár ez a korai halálozási csúcs a 90-es évek közepén volt a legmagasabb, a legutolsó, 2005-ös Demográfiai Évkönyv szerint még mindig nem érte el az 1930-as szintet. A 40–69 év közötti férfiak halálozási aránya 1960-ban 12,2, 2005-ben pedig 16,2 ezrelék volt: azaz 33%-kal emelkedett, miközben a 40–69 éves korú nőké 9,6 ezrelékről 7,8 ezrelékre csökkent. Ezek szerint 2005-ben 11 395-tel több férfi hunyt el ebben a korcsoportban, mint 1960-ban (1960-ban 20 736, 2005-ben pedig 32 131 férfi).

A magyar férfiak korai halálozása igen súlyos gazdasági veszteséget is jelent, inkább hasonlít az ukrán vagy az orosz népegészségügyi mutatókhoz, mint a szomszédos cseh, szlovák vagy lengyel helyzethez, nem is szólva a nyugat-európai életkilátásokról. 70 év felett a magyar mutatók már közelítik a rosszabb nyugat-európai életkilátásokat, ami arra mutat, hogy abban az életkorban, amikor az orvosi beavatkozások szerepe meghatározó, a magyar egészségügyben dolgozók, minden nehézség ellenére, viszonylag igen jól teljesítenek.

Ezzel szemben gyakorlatilag nem működik a megelőzés hálózata, ami elsősorban iskolai, munkahelyi, valamint széles körű közösségi alapú programokat jelentene. Miközben a svéd népegészségügyi program első pontja a társadalmi kohézió erősítése, a második a társadalmi és gazdasági biztonságérzet erősítése, a harmadik a munkahelyi stressz megelőzése, nálunk ezek a szempontok meg sem jelennek az egészségi állapotról szóló vitákban.

Felmerül a kérdés: miért éppen a középkorú férfiak a legsebezhetőbbek a rohamos gazdasági változások jelenlegi időszakában? Mi magyarázhatja az azonos társadalmi és gazdasági körülmények között élő férfiak és nők halálozási arányszámainak eltérését?

Ez a különbség nem magyarázható az egészségügyi ellátás hiányosságaival, hiszen ugyanebben az időszakban jelentősen csökkent a csecsemők és az idősek halálozási aránya, a nők egészségi állapota pedig javult. Szintén nem valószínű, hogy genetikai tényezők magyarázhatják ezeket a gyors változásokat.

Módszerek

A vizsgált népesség

A magyar lakosság körében 1983-ban, 1988-ban, 1995-ben, majd 2002-ben végeztünk országos reprezentatív vizsgálatokat. A minták a 18 év feletti magyar lakosságot nem, kor, megye és a 150 kistérség szerinti megoszlásban képviselték.

2002-ben 12 640 személy vett részt a Hungarostudy 2002 felmérésben. A válaszadást megtagadók aránya 17,7% volt. Minden válaszadást megtagadó helyett ugyanabból a közösségből választottunk ki egy demográfiai szempontból hasonló jegyekkel jellemezhető – hasonló korú, azonos nemű – másik személyt. A felmérést védőnők végezték, akik hozzávetőleg egyegy órát töltöttek el a felkeresettek otthonában a kérdőív kitöltésével.

A védőnők egészségügyi képzettségük, és a beléjük vetett bizalomnak köszönhetően kitűnően oldották meg ezt a feladatot. A kiválasztott védőnőket kéthetes időszak alatt készítettük fel erre a feladatra: három próbakérdezést végeztek, mielőtt megkezdték az adatgyűjtést. A mintavétel módszerét részletesen leírtuk egy korábbi cikkünkben.

A Hungarostudy 2002 mintájából azok közül, akik hozzájárultak, hogy a későbbiekben újra felkereshetjük őket, a 2005-ben és 2006-ban végzett követéses vizsgálatban 4689 személy volt elérhető, 318 pedig meghalt. A Hungarostudy Egészség Panel (HEP) követéses vizsgálat két szakaszból állt. A 2005. évi felmérés első szakaszában közvélemény-kutató szakemberek vették fel a kapcsolatot a válaszadókkal, hogy elvégezzék a követéses vizsgálatot, vagy feljegyezzék az esetleges elhalálozás tényét. A felmérés második szakaszában ismét a védőnőket kerestük meg. 2006-ban a védőnők áttanulmányozták az elhunytak adatait, ezek között a háziorvosok nyilvántartásában szereplő halálokokat. Ezenkívül megkeresték azokat is, akiket az első szakaszban nem találtak meg a közvélemény- kutató cég munkatársai. Több embert találtak meg a Hungarostudy 2002 résztvevői közül, mint ahánnyal azután otthoni interjú készült. Ebben a tanulmányban csupán a Hungarostudy 2002-ben részt vevő és az azóta elhalálozott, illetve az élő személyek adatait hasonlítottuk össze, mivel célunk az idő előtti halálozást előrejelző pszichológiai, szociális és életmód tényezők azonosítása volt. A fenti 5007 személy közül a jelen tanulmányban csak azoknak az adatait vizsgáltuk, akik 2002-ben 40–69 év közöttiek voltak.

Társadalmi-gazdasági, pszichológiai és munkahellyel kapcsolatos változók a Hungarostudy 2002 keretében

Társadalmi, gazdasági és demográfiai változók: végzettség (középfokú vagy annál alacsonyabb), szubjektív társadalmi és gazdasági státus, szubjektív szegénység; „Olyan kevés a jövedelmem, hogy az élethez alapvetően szükséges cikkeket sem tudom megvásárolni”, gépkocsi a családban, személyi számítógép a családban, családi állapot (egyedül élő, élettársi kapcsolatban, házastársával együtt élő házas, házastársa nélkül élő házas, elvált, özvegy). Munkával kapcsolatos változók: Munkahelyi kontroll: „Tudja-e befolyásolni, ami a munkacsoportjában történik?” kérdésre adott, (0–3 fokozatú) Likertskálán értékelt válaszok segítségével mértük.

Munkahelyi biztonság („Örülök, hogy biztos munkám van.”), a munkával kapcsolatos elégedetlenség („Elégedetlen vagyok a munkámmal”), illetve a főnökkel kapcsolatos elégedetlenség („Elégedetlen vagyok a főnökömmel/főnökeimmel”) kérdéseit 0–2 fokozatú Likert-skálán értékeltük.

Feljegyeztük a hét végi és a heti munkaórák számát. A személyes jövedelmet egy 8 fokozatú külön kártyán értékeltük (amelyen a havi 50 000 Ft vagy annál kevesebb = 1, a havi 500 000 Ft vagy annál több = 8), és a legalacsonyabb , illetve a magasabb kategóriákba soroltuk. A családi jövedelemre is a fentiek szerint kérdeztünk rá, de a két legalacsonyabb kategóriát hasonlítottuk össze a többivel.

Társas támogatás: A társas támogatottságot az észlelt támogatással kapcsolatos válaszok alapján értékeltük: „Nehéz élethelyzetben mennyire számíthat az alábbiak segítségére: külön-külön rákérdeztünk a munkatársakra, házastársra, élettársra, szülőkre, gyermekre és barátokra. A válaszokat az egyáltalán nem, keveset/átlagosan, nagyon kategóriák szerint hasonlítottuk össze, kivéve a házastársat, ahol a semennyire/egyéb válaszokat hasonlítottuk össze. Megkérdeztük a személyes kapcsolatokkal összefüggő elégedettséget, illetve a családi problémák miatti aggodalmat.

Az egészségi állapot önértékelése: Az egészségi állapot önértékelését a következő kérdéssel mértük fel: „Összességében hogyan minősíti saját egészségi állapotát?” Erre ötféle válasz született: kiváló, jó, közepes, rossz, nagyon rossz. A válaszokat „rossz” „nagyon rossz”/ egyéb kategóriákba soroltuk.

A munkaképesség önértékelésére hatfokú skálát alkalmaztunk, a nincs munkaképesség csökkenés/munkaképtelenség különböző szintjeit hasonlítottuk össze.

Huszonötféle megbetegedéssel kapcsolatban megkérdeztük, hogy állott-e kezelés alatt élete során az adott betegséggel, kezelték-e az elmúlt év során, illetve hogy volt-e munkaképtelen az elmúlt évben az adott betegség miatt.

Pszichológiai változók: A depressziós tüneteket és a depresszió súlyosságát a Beck-féle depresszióskála rövidített változatának 9 tételével mértük. Ez a skála a depressziós tünetek súlyosságának közösségi felmérésekben alkalmazható megbízható szűrőmódszere. A skála magyar változatát korábban a teljes népességre és klinikai mintán validáltuk, a rövidített skála megbízhatóan alakítható vissza az eredeti Beck-féle depresszió pontértékekre. A Beck-skálán 25 pont a súlyos depresszió küszöbértéke.

Szorongás skála hétfokú skálán méri a szorongást. Ebben az esetben a 7 pont vagy alacsonyabb/magasabb csoportosítást alkalmaztuk. Az életminőséget a WHO Életminőség-mérő kérdőívének (WHO Well-being Questionnaire) rövidített változatával mértük, amelyen a legmagasabb kvartilis/ egyebek csoportosítást használtuk fel az elemzéshez, a jókedv változó hatását külön elemeztük (egyáltalán nem jellemző/egyéb válasz).

Negatív érzelmi beállítódást a D típusú személyiségteszt 8 fokú alskálájával, a D típusú személyiségi kérdőív magyar változata segítségével mértük, a legalacsonyabb kvartilis/egyebek csoportosítást alkalmaztuk az összehasonlításhoz. A személyes hatékonyság skálája (Schwarzer, 1992) egy 4 tételes rövidített skála, amelynek esetében a legmagasabb harmad/egyéb válaszok csoportosítást alkalmaztuk.

Az élet értelmét felmérő skála (R. Rahe, 2002) Richard Rahe Rövid stressz- és megküzdésértékelő tesztjének 8 tételes alskálája, amelynek esetén a legmagasabb kvartilis/egyebek csoportosítást alkalmaztuk.

Egészséges magatartás és életmód: Az egészségkárosító magatartást a dohányzással (jelenleg dohányzik, élete során dohányzott), az elhízással: testtömegindex (BMI) mértük a válaszadók magasság- és súlyadatai alapján. A BMI 30 pont fölött/egyéb kategóriáit hasonlítottuk össze.

Az alkohollal való visszaélést az alkoholabúzust értékelő AUDIT skála segítségével vizsgáltuk. A kérdőív leginformatívabb kérdése: „Az elmúlt év során milyen gyakran fordult elő, hogy reggel kellett igyon egy italt, hogy elkezdhesse a napját? A szeszes ital fogyasztott mennyiségét is feljegyeztük.

Rákérdeztünk a sportolás gyakoriságára is.

Eredmények

Az elemzésben a Hungarostudy Egészség Panel 2006 követéses vizsgálatból 1130 férfi és 1529 nő adatait elemeztük, akik 2002-ben 40–69 életév közötti korúak voltak. 2006-ig 99 férfi (8,8%) és 53 nő (3,6%) hunyt el a 40–69 éves korosztályból.

A társadalmi-gazdasági tényezők szerepe a korai halálozás előrejelzésében

Valamennyi tényező esetében megvizsgáltuk külön a férfiakra és külön a nőkre vonatkozóan, hogy mely tényezők különböznek szignifikánsan a követéses vizsgálat során életben maradottak és a meghaltak között. Logisztikus regressziós elemzés segítségével esélyhányadosokat (odds ratio, OR) számoltunk minden változóra vonatkozóan, ez a módszer alkalmas arra, hogy megmutassa, az adott változó hányszoros valószínűséggel jelzi előre a korai halálozást a férfiak, illetve a nők esetében. Minden változó esetében először a korrekció nélküli esélyhányadost adtuk meg, majd az adatokat a hagyományos kockázati tényezők szerint korrigáltuk életkor, végzettség, dohányzás, alkoholabúzus és testtömegindex szerint.

Érdekes módon a férfiak esetében a saját személyi számítógép igen fontos védő tényező...

A rosszabb társadalmi-gazdasági helyzet szinte minden változója csupán a férfiak esetében járt együtt magasabb korai halálozási arányokkal. Az érettséginél alacsonyabb iskolai végzettség esetében 1,84, a rossznak minősített szociális helyzet 1,92, a szubjektív szegénység 1,79-szeres korai halálozási arányokkal járt együtt a férfiak esetében. A család anyagi helyzetével kapcsolatos társadalmi-gazdasági mutatók, mint az autó és személyi számítógép hiánya a családban a nők és a férfiak esetében egyaránt a halálozás jelentős előrejelző tényezőinek bizonyultak. Az adatok hagyományos kockázati tényezőkkel történő korrekcióját követően ezeknek a család általános anyagi helyzetét, társadalmi beágyazottságát mutató változóknak az előrejelző szerepe még fontosabbá vált. Érdekes módon a férfiak esetében a saját személyi számítógép igen fontos védő tényező, valószínűleg nem csak státusszimbólumként, hanem a társadalmi bizonytalanság, munkahelyi kiszolgáltatottsággal kapcsolatos védő tényezőként jelenik meg.

A munkával kapcsolatos változók és a korai halálozás

A vizsgált mintában a férfiak 26,8%-a, a nőknek pedig 36,3%-a volt nyugdíjas. Mivel ma a hivatalosan nyugdíjas státusban lévők közül is sokan dolgoznak, 2002-ben a megkérdezettek 74,4%-a válaszolt a munkával kapcsolatos kérdésekre. Természetesen a munkával kapcsolatos kérdések elemzése erre a csoportra korlátozódott. Az alacsony munkahelyi kontroll érzése, a segédés betanított munkás státus, az alacsony személyes és családi jövedelem a férfiak között szignifikánsan magasabb halálozási arányokkal járt együtt, a nők esetében nem. A nők esetében a munkával kapcsolatos változók közül egyedül a munkatársaktól kapott alacsony társas támogatás járt együtt magasabb halálozási arányokkal. A férfiak között a biztos munkahely hiánya a korai halálozás legjelentősebb kockázati tényezője volt, 3,33-szor magasabb halálozási arányokkal járt együtt, a hagyományos kockázati tényezők szerinti korrekció után továbbra is háromszoros kockázatot jelentett.

Társas támogatás és idő előtti halálozás

Ebben a tekintetben is igen jelentős nemi különbségeket találtunk. Azok a férfiak, akik feleségükkel éltek 2002-ben, 2,2-szer kisebb valószínűséggel haltak meg 2006-ig, akik nagyon számíthattak házastársuk segítségére, 2,74-szer kisebb valószínűséggel. A hagyományos kockázati tényezők szerinti korrekció után e tényezők előrejelző ereje megnőtt, aki nem élt feleséggel 2002-ben, 3,80-szoros valószínűséggel halt meg, a házastársi támogatás hiányában az esélyhányados 5,45-szörösre emelkedett. Érdekes módon, az élettársi viszony/együttélés, valamint az élettárstól kapott társas támogatás nem voltak jelentős előrejelző tényezők sem a férfiak, sem a nők között. Ebben a csoportban azonban kis számok szerepeltek, mivel Magyarországon ebben a korcsoportban viszonylag alacsony az élettársi kapcsolatok aránya.

A nők között a személyes kapcsolatokkal való elégedetlenség (3,90-es esélyhányados) bizonyult a korai halálozás jelentős előrejelzőjének. A hagyományos tényezők szerinti korrekció után a rossz személyes kapcsolatok fontossága nőtt, a relatív halálozási kockázat 6,81-ra emelkedett. A nők között ez volt a korai halálozás legjelentősebb előrejelzője. A 2002-ben kikérdezett, életben maradt nők 38%-a nem volt elégedett személyes kapcsolataival, az elhalálozottak között pedig ez az arány 57% volt. A nők esetében tehát a tágabb társas kapcsolatok hiánya a legfontosabb egészségi kockázati tényező. Ez azonban védettséget is jelent, mivel az egyik kapcsolat elégtelenségét más kapcsolatok pótolni képesek a nők esetében, míg a férfiak számára a házastársi kapcsolat különösen fontos. A gyerek(ek)től kapott alacsony társas támogatás jelentős kockázati tényező volt mindkét nem esetében, a középkorú népesség számára tehát a korábbi gyermekvállalás már komoly védőfaktor a jobb életkilátások tekintetében. A barátoktól kapott társas támogatás hiánya csak a férfiak esetében volt jelentős veszélyeztető tényező.

Szubjektív egészségi állapot és kezelt betegségek

A szubjektív önértékelés szerinti rossz vagy nagyon rossz egészségi állapot igen gyakori a középkorú népesség körében: az életben maradt férfiak 21,8%-a, a nők 22,5%-a, az elhalálozott férfiaknak viszont 42,4%, az elhunyt nőknek pedig 35,8% minősítette rossznak vagy nagyon rossznak egészségi állapotát 2002-ben. A vizsgált személyek saját értékelése szerinti munkaképtelensége – az enyhétől a súlyosig terjedő skálán – meglepően magas értéket mutatott mind a férfiak (57,7%), mind a nők (58,6%) esetén, és 87,6% volt az elhalálozott férfiak, 73,6% pedig az elhunyt nők esetében.

Az egészségi állapot önbecslése mindkét nemnél fontos előrejelzője volt a korai halálozásnak: a saját értékelés szerinti rossz egészségi állapot esélyhányadosa 2,98 volt a férfiak és 1,98 a nők esetében. Az adatok hagyományos kockázati tényezők szerinti korrigálása után, az egészségi állapot önbecslésének előrejelző ereje még erősebbé vált, a férfiak között 4,45, a nőknél pedig 3,08. A munkaképtelenség esélyhányadosa 5,84 volt a férfiak és 2,02 a nők esetében. Felmerül a kérdés: milyen tényezők magyarázzák ezt a korai egészségromlást? Más tanulmányokkal összhangban, az egészségi állapot önértékelése a férfiak esetében még jobban jelzi előre a halálozás kockázatát, mint a nők esetében. Több követéses vizsgálat eredményei szerint az egészségi állapot önbecslése minden ismert vizsgálati módszernél jobban jelzi előre a halálozás kockázatát. Ennek hátterében a „közérzet” nehezen meghatározható jelensége áll, ami a férfiak esetében pontosabb előrejelzője a szervezet működési zavarának, mint a nők esetében.

Megdöbbentő ugyanakkor, hogy ugyanezek a férfiak, akik egészségi állapotukat már rossznak minősítették 2002-ben, milyen alacsony arányban fordultak orvoshoz. 2002-ben sem a magas vérnyomás, sem a szív- és érrendszeri, sem az agyérbetegségek, sem más megbetegedések miatti kezelés nem jelezte előre a korai halálozást a férfiak esetében. A 2002 óta elhunyt nők 13,7%-át kezelték daganatos betegség miatt (OR=3,19), ez a halálok volt a középkorú nők esetében a leggyakoribb. Ma a rák miatti halálozás, különösen az idő előtti onkológiai halálozás a leggyakoribb Magyarországon. A férfiak esetében csak az ismeretlen eredetű szív- és érrendszeri problémák jelezték előre a korai halálozást.

A négyéves időszak alatt elhunyt férfiak esetében az orvosi kezelés igen alacsony aránya azt jelzi, hogy a magyar férfiak nem fordulnak orvoshoz a krónikus megbetegedések korai szakaszában. Ez különösen a depresszió esetében szembeszökő, mivel a Beck depresszió skála szerint az elhunyt férfiak 24%-a volt súlyosan depressziósnak tekinthető 2002-ben, és csak 5,2%-ukat kezelték.

A korai halálozás pszichológiai előrejelzői

A depresszió, különösen a súlyos depresszió a korai halálozás kockázatát ötszörösére növelte, de csak a férfiaknál. 2002-ben a súlyos depresszió előfordulási aránya 24% volt a mintában szereplő elhunyt, és 5,8% az életben maradt férfiaknál. A WHO életminőség skálája csak a férfiak esetében bizonyult jelentős védő tényezőnek Az élet értelmének a hiánya szintén csak a férfiak között volt jelentős kockázati tényező. A hagyományos kockázati tényezők szerinti korrekció után a súlyos depresszió, a rossz életminőség, valamint az élet értelmének a hiánya jelentős kockázati tényezők maradtak a férfiak esetében. A jókedv és a kompetencia érzése mindkét nem esetében jelentős védő tényező volt, mintegy kétszeresére emelte a túlélés valószínűségét. A negatív érzelmi beállítottság viszont csupán a nők esetében bizonyult a halálozást előrejelző tényezőnek, és a hagyományos tényező szerinti korrekció után is jelentős maradt, csakúgy, mint a boldogtalanság.

Ez az eredmény arra mutat, hogy a környezeti hatások következtében kialakuló, a krónikus stressz lelkiállapotát jelző depressziós tünetegyüttes, más nemzetközi követéses vizsgálatok eredményeivel összhangban, a férfiak számára jelent nagyobb kockázatot, míg a negatív beállítottság, mint személyiségjellemző a nőknél fontosabb veszélyeztető tényező.

Magatartás, életmód és halálozás

...a negatív beállítottság, ...a nőknél fontosabb veszélyeztető tényező.

A hagyományos kockázati tényezők közül a dohányzás (OR: 1,55) és különösen a rendszeres sporttevékenység hiánya (OR: 2,99) a férfiak esetében jelentősen előre jelezte a korai halálozást. A nők esetében a sportolás hiánya (OR: 4,57) volt jelentős halálozást előrejelző tényező. Az életük során dohányzók aránya 2002-ben, a 40–69 éves korcsoportban 68,5% volt a férfiak és 36,1% a nők között, a dohányzók aránya 37,2% volt a férfiak és 23,1% a nők között. A dohányzás viszonylag kevésbé erős hatásának magyarázata az lehet, hogy a magukat betegebbnek érző férfiak és nők közül többen abbahagyták a dohányzást, így a 2002-es felmérés idején már nem voltak dohányosok.

Megbeszélés

Vizsgálataink legmegdöbbentőbb eredménye a középkorú férfiak és nők halálozásának hátterében kimutatott kockázati tényezők jelentős különbsége.

Követéses vizsgálatunk eredményei szerint a 2002-ben 40–69 éves korú nők és férfiak közül 2006-ig a férfiak 8,8%-a, a nőknek pedig 3,6% hunyt el. Felmerül a kérdés: mivel magyarázható a rendkívül magas arányú korai egészségromlás a magyar férfiak körében? A férfiak esetében a halálozás szignifikáns előrejelzője volt számos olyan tényező, ami a nők esetében nem volt kimutatható kapcsolatban a korai halálozás valószínűségével. Ilyenek voltak az alacsony iskolázottság, alacsony szubjektív társadalmi helyzet, alacsony személyes és családi jövedelem, a munkával kapcsolatos tényezők közül a biztos munka hiánya, csekély munkahelyi kontrollérzés, segéd- és betanított munka, depresszió, az élet értelmetlenségének érzete, a házastárstól kapott társas támogatás hiánya.

Nemzetközi követéses vizsgálatok szintén azt az eredményt mutatják, hogy a házastárs hiánya a férfiak számára fontosabb veszélyeztető faktor, mint a nők esetében. Mi a magyarázata, hogy a férfiak mégis jobban félnek ma a házasságkötéstől, mint a nők? Valószínűleg azért, mert a nők, szocializációjuk eredményeként, jobban tudnak tájékozódni a társas kapcsolatokban, így a férfiak kiszolgáltatottabbnak érzik magukat a párválasztáskor. Mivel ma már a válást az esetek többségében a nők indítják, valóban nagy a kockázata annak, hogy egy férfi nem választ megfelelő társat magának. A nők számára a legfontosabb veszélyeztető tényező a személyes kapcsolatokkal való elégedetlenség volt, ebben a tekintetben nem voltak alapvető változások az elmúlt évtizedekben.

Ha a férfiak korai halálozási arányának háttértényezőit vizsgáljuk, számos olyan aspektusa változott meg a társadalomnak, ami a férfiak számára különösen fontos. A legszembetűnőbb változás a társadalmon belül egyre nagyobb társadalmi-gazdasági különbségek kialakulása és az ezzel együtt járó társadalmi-gazdasági leszakadás érzése az alacsonyabb végzettségű és foglalkozású rétegekben. Az 1960-as évekig gyakorlatilag nem volt látható jövedelmi egyenlőtlenség, így hát az egyes társadalmi-gazdasági rétegek nem is tértek el egymástól a halálozási arányszám tekintetében. A társadalmi- gazdasági különbségek növekvő anómiával, demoralizációval és kiszámíthatatlansággal jártak.

1956 után rájött a politika, hogy a legnagyobb veszélyt számára a nemzeti identitástudat, vagyis az a fajta összetartozás-élmény jelenti, amit a forradalomban szinte az egész ország átélt. Ennek kivédésére kinyitottak néhány kiskaput, és valósággal sulykolták a fogyasztói társadalom értékrendjét. Az anyagi helyzet a magyar társadalomban értékmérővé vált, különösen a társadalom alacsonyabb végzettségű rétegeiben, ahol a viszonylagos előnyök megszerzése az önértékelés alapjává vált. A fogyasztói társadalom megkövetelte növekvő erőfeszítések versenyben, rivalizálásban, túlmunkában, hajszoltságban jelentkeztek.

Vizsgálatunk eredményeinek tükrében feltételezhető, hogy a krónikus stressz az a láthatatlan kéz, amely a középkorú magyar férfiak tragikus korai halálozási arányát okozza. A krónikus stressz során felmerülő magatartási és lélektani változások szembetűnően hasonlítanak a depresszió során tapasztalható krónikus változásokhoz. A stresszreakció harmadik, krónikus fázisában halálos következmények jelentkeztek Selye János laboratóriumában: az állatok elpusztultak az immunológiai, szív- és érrendszeri, illetve egyéb élettani összeomlás következtében. Emberek esetében elsősorban azok kerülnek a kontrollálhatatlan, krónikus stressz állapotába, akik nem rendelkeznek megfelelő megbirkózási képességekkel.

A depressziós tünetegyüttes a krónikus stressz állapotának legmegbízhatóbb mutatója. A súlyos depresszió 2,7%-ról 7%-ra növekedett 1988 és 1995 között a teljes magyar felnőtt lakosság körében. 2002 és 2005 között a súlyos depressziós tünetegyüttes aránya 4,3%-ról 9,2%-ra növekedett a felnőtt férfi lakosság körében, az emelkedés nagyobb arányú volt a férfiak, mint a nők esetében. Míg 2002-ben 13,5% volt a kezelésre szoruló, közepesen súlyos és súlyos depressziósok aránya mind a teljes népességet képviselő mintában, mint azok között, akik beleegyeztek az utánkövetésbe, 2005 utolsó hónapjaiban ez az arány azok között, akiket a követéses vizsgálat során újra felkerestünk, 18%-ra, 4,5%-kal emelkedett, a férfiak között nagyobb mértékben, mint a nők esetében.

Az érettséginél alacsonyabb iskolai végzettségű férfiak közül 1,84-szor annyian haltak meg a követéses vizsgálatunk eredményei szerint. Alapvetően fontos megérteni a férfiak alacsony végzettségének lehetséges „toxikus” összetevőit. Megvizsgáltuk, hogy milyen tényezők közvetíthetnek az alacsony iskolai végzettség és a korai halál között. Egy logisztikus regreszsziós modellben, ha a kort, a testtömegindexet, a dohányzást, az alkoholabúzust és a súlyos depressziót vettük be az elemzésbe, a kor, a dohányzás és a súlyos depresszió a korai halálozás szignifikáns előrejelzői maradtak, a végzettség hatása azonban már nem volt szignifikáns. Ez azt jelenti, hogy a középkorú férfiak esetében a fenti változók magyarázzák az alacsony végzettség veszélyeztető hatását. Egyedül a súlyos depresszió volt az a változó, amely teljesen magyarázta az alacsony iskolai végzettség férfiakra gyakorolt hatását. Több más tényező, mint a munkahely bizonytalansága, a feleségtől kapott társas támogatás hiánya és az élet értelmének hiánya csökkentették az alacsony iskolai végzettség hatását az idő előtti halálozásra, de nem magyarázták teljes mértékben. Természetesen ezek a tényezők szoros kapcsolatban állnak a súlyos depresszió kialakulásával.

Önpusztító kör alakul ki a hátrányos társadalmi-gazdasági helyzet és a krónikus stressz, depressziós tünetek ördögi köréből. A gyors társadalmigazdasági változások során a hátrányos helyzetűek folyamatosan magukat okolják az életkörülményeik, reménytelen jövőjük miatt, és tartós kontrollvesztést, reménytelenséget éreznek, amiért nem engedhetnek meg maguknak autót, jobb életkörülményeket, magasabb jövedelmet, miközben a körülöttük élők képesek ezek elérésére. Folyamatosan negatívan ítélik meg saját helyzetüket, tanult tehetetlenséget és kontrollvesztést élnek át. Ez az élmény akkor terjed el széles körben, amikor a társadalom polarizációja gyors, továbbá a társadalmi kohézió, bizalom, reciprocitás és társas támogatás drasztikusan csökken.

Az élet értelmének hiánya fontos stresszforrás a férfiak körében, míg ez a tényező nem volt kapcsolatban a nők korai halálozásával. Vizsgálataink eredményei alapján úgy tűnik, a férfiak sebezhetőbbek a kiszámíthatatlanság, a társadalom demoralizációja, a munkával kapcsolatos bizonytalanság, a társadalmi-gazdasági lemaradás kihívásaival szemben, mivel önmagukat tartják felelősnek a család társadalmi-gazdasági helyzetének javításáért.

A férfiak korai megbetegedésének és halálának ezek a drámai jellemzői speciális kísérleti modellként is értelmezhetők, amelyekből jobban megérthetjük a krónikus stressz emberi következményeit és azokat a folyamatokat, amelyek során a pszichológia a fiziológiához kapcsolódik. A probléma társadalmi, gazdasági jelentőségét figyelembe véve érthetetlen, hogy a magyar férfilakosság idő előtti egészségromlásának és halálozásának nem szentel nagyobb figyelmet a politika, az egészségpolitika, de akár a gazdaságpolitika is. Ha madárinfluenza vagy más vírusfertőzés miatt halna meg évente nem 10 ezer, de 100 középkorú férfi, ez minden újság címoldalán szerepelne. Megdöbbentő, hogy Magyarországon alig beszélünk erről a népegészségügyi krízisről, és főleg semmilyen lépés nem történik a negatív tendenciák javítása érdekében.

Irodalomjegyzék

Black, D.; Morris, J. N.; Smith, C.; Townsend, P.; Whitehead, M. Inequalities in Health: The Black Report. Health Divide. London: Penguin; 1992.
Bobak, M.; Marmot, M. East-est mortality divide: Proposed research agenda. British Medical Journal. 312: 421–425; 1996.
Demográfiai Évkönyv, KSH, Budapest, 2005.
Idler E. L., Benyamini Y. Self-Rated Health and Mortality: A Review of Twenty Seven Community Studies, J Health and Social Behavior, 1997, 38, 21–37.
Kopp M. S., Skrabski Á., Kawachi I., Adler N. E. (2005): Low socioeconomic status of the opposite gender is a risk factor for middle aged mortality. Journal of Epidemiology & Community Health, 59, 675–678.
Kopp M. S., Réthelyi J (2004): Where psychology meets physiology: chronic stress and premature mortality – the Central-Eastern-European health paradox. Brain Research Bulletin, 62, 351–367.
Kopp M. S. (interview) (2000) Stress: The invisible Hand in Eastern Europe s Death Rates, Science, 288, 9. June 2000, 1732–1733.
Kopp M. S., Skrabski, Á., Lőke, J., Szedmák, S. The Hungarian state of Mind in a Transforming society. In: Spéder, Zs., ed. Hungary in Flux, Society, Politics and Transformation. Hamburg: Verlag Dr. Reinhold Kramer. 1999: 117–134.
Kopp M. S. Cultural transition. In: Fink, E. G., ed. Encyclopedia of Stress, volume 1. San Diego: Academic Press; 2000: 611–615.
Kopp M. S., Kovács M. (szerk.) (2006) A magyar népesség életminősége az ezredfordulón, Semmelweis Kiadó, Budapest.
Kopp M. S., Pikó B. (2004) A kultúra és az életminőség kapcsolata, In: Civilizáció és egészség, MTA Stratégiai kutatások (Szerk. Bácsy E, Mikola I.) pp. 139–158.
Marmot M. (2004) Status syndrome, Times Books, London.
Marmot, M. G. The Social Pattern of Health and Disease. In: Blane, D., Brunner, E., Wilkinson, R., eds. Health and Social Organization Rutledge; 1996: 42–70.
Marmot, M.; Wilkinson, R. Social Determinants of Health. Oxford Univ. Press; 1999.
Rózsa S., Réthelyi J., Stauder A., Susánszky É., Mészáros E., Skrabski Á., Kopp M. S. (2003) A Hungarostudy 2002 országos reprezentatív felmérés általános módszertana és a felhasznált tesztbattéria pszichometriai jellemzői, Pszichiátria Hungarica 18, 2, 83–94.
Selye H. (1976) Stress in health and disease, Boston: Butterworth.
Siegrist J. Effort-reward imbalance at work and health. In: Perrewe P, Gater D, eds. Historical and Current Perspectives on Stress and Health. Oxford, Elsevier; 2002: 261–291.
Skrabski Á., Kopp M. S., Kawachi I. (2003) Social capital in a changing society: cross sectional associations with middle aged female and male mortality rates, J Epidemiology and Community Health, 57, 2, 114–119.
Skrabski Á., Kopp M. S., Rózsa S., Réthelyi J., Rahe R. H. (2005): Life meaning: an important correlate of health in the Hungarian population. International Journal of Behavioral Medicine, 12, 2, 78–85.
Skrabski Á., Kopp M. S., Kawachi I. (2004): Social capital and collective efficacy in Hungary: Cross sectional associations with middle aged female and male mortality rates, J Epidemiology and Community Health, 58, 340–345.
Skrabski Á (2003) Társadalmi tőke és egészségi állapot az átalakuló társadalomban, Hét Szabad Művészet Könyvtára, Budapest.
Spéder Zs., Paksi B., Elekes Zs. Anomie and stratification at the beginning of the nineties. In: Kolosi T., Tóth I. Gy., Vukovich Gy., eds. Social Report 1998. Budapest, Social Research informatics Center; 1999: 483–505.
Wilkinson, R. G. Health, civic society in Eastern Europe before 1989. In: Hertzman, C., ed. Environmental and non-environmental determinants of the East-West life expectancy gap. Amsterdam: Cluwer; 1996.