Városi civil szervezetek 2006 tavaszán

MEZEI ISTVÁN, a KÉSZ Miskolci Csoportjának tagja. (Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.)

Bevezetés

A civil szervezetek jellemzőinek megragadása nehéz dolog, mert ahogyan a társadalom egésze is folyamatos mozgásban van, úgy a civil szervezetek is alkalmazkodnak az új jelenségekhez. Ez az oka annak, hogy a róluk szóló vélemények folyamatosan változnak. Kiindulópontnak Beke Pál klasszikusnak minősíthető meghatározását tekinthetjük, aki szerint a civil szervezetek fő jellemzői hagyományosan (1) a szabad időben történő, (2) fizetés nélküli (3) önkéntes tevékenység (Beke 2001, 249–266).

Természetesen vannak még olyan szervezetek nagy számban, amelyek így működnek, sőt, talán minden szervezet így kezdi tevékenységét, de azt is be kell látnunk, hogy ez a három fő elem ma már nem elegendő a civil tevékenységek leírásához. A civil tevékenységek napjainkra kikényszerítették annak elfogadását, hogy létezésük nem képzelhető el pénzügyi háttér nélkül. Ennek az oka nem valamely mohó pénz utáni sóvárgás, hanem az az egyszerű tény, hogy a civil tevékenységek fokozott mértékben igényelnek (1) állandó jelenlétet, azaz munkaidőt és (2) szakmai tudást. A civil élet alapjának számító szervezés, ügyintézés, azaz a működtetés egyre inkább teljes embert kíván, ami azt jelenti, hogy foglalkozásszerűen kell végezni ezt a feladatot. Másrészt a végzett munka kikényszeríti szakértő(k) alkalmazását. Ma már a környezetvédő tevékenység, a kulturális események szervezése egyre inkább elképzelhetetlen szakember (és egyre inkább diplomás szakember) alkalmazása nélkül. A szakismeret célirányos végzettséget jelent, amit – sok kezdeti önkéntes munka után – valamilyen módon meg kell fizetni.

A civil szervezetek meghatározásának egy másik módja az, amikor a kutatók azt a viszonyt írják le, ahogyan a civil szervezetek viszonyulnak – elsősorban a helyi – társadalomhoz. Ezt a viszonyt Bőhm Antal két dolgozatának felhasználásával fogalmazom meg.

Ha a helyi társadalom egésze felől indulunk ki, akkor az egyéni és közösségi cselekvések (család-háztartás, munka-megélhetés, közösségi-társadalmi tevékenységek) sorozatából a részvételt kell központi fogalomnak tekintenünk, ahogyan az egyén, ahogyan az egyén által létrehozott alkalmi vagy állandó közösségek részt vesznek a helyi társadalom alakításában.

A civil szervezetek életében a legfontosabb mozzanat természetesen a saját tevékenységük, amit a saját maguk teremtette közösség érdekében fejtenek ki, amit ezért közcselekvésnek mondhatunk. A közcselekvés fogalma elsősorban a saját közösségben végzett munka, az érdeklődési körnek megfelelő tevékenység, a vele kapcsolatos érdekérvényesítés. Az egyén és a civil szervezetek tevékenysége valamilyen társadalmi részvételt valósít meg, ami együttműködést von maga után, és az együttműködés különféle formáiból megvalósul a (helyi) társadalmi integráció, az egyének és a különféle társadalmi csoportok, szervezetek összecsiszolódása. Az integráció tág fogalma jelentheti a kölcsönös érdekek alapján történő együttműködést (Bőhm 1996, 21–24).

A fenti meghatározás a hangsúlyt a helyi társadalom szerveződésére helyezi, de már erősen közelít ahhoz a jelenséghez, hogy a helyi társadalmakban élők befolyást gyakorolnak a hatalom gyakorlására is. Ez már a helyi politikát érinti.

Ezen a ponton azonban Bőhm Antal egy éles fordulattal kiszakítja a civil szervezeteket a társadalmi részvétel folyondárszerű, tehát a hatalom csúcsáig is felérő szerves tevékenységláncolatából és azt mondja, hogy a civil szervezetek közéleti szerepvállalása az, hogy az elitek hatalmi döntéseit ellenőrzik és befolyásolják. Ennek az elgondolásnak az adja az alapját, hogy önálló, különálló egységnek tekinti a gazdaságot (ez a profitért folyó harc terepe), a politika világát (ez a hatalomért folyó verseny nagy színpada) és ezektől elkülöníti a civil társadalom világát, ahol profitot nem teremtő és hatalmat nem szerző közcselekvés folyik (Bőhm 1999).

Ennél elfogadhatóbb Kende Péter párizsi politológus véleménye, aki pont az egymásba láncolódó közcselekvésekre helyezi a hangsúlyt. Igaz, hogy nem minden civil tevékenység politikai, de minden civil mozgás részügy, amely részügyek halmaza egésszé állhat össze, ha ezeket valami integrálja. Ez az integráló erő pedig a demokratikus politika (Kende 1999).

Az elméleti vita állításait a valóságban akartuk megvizsgálni. 2006 tavaszán Borsod-Abaúj-Zemplén megye városaiban hosszú beszélgetéseket folytattunk jelentős tevékenységet felmutató civil szervezetek vezetőivel. Az itt szerzett tapasztalatokat foglalják össze az egyes városokról készült arcképek, amelyek mintegy jellegzetes típusait mutatják meg a helyi társadalmak, a helyi politika és a helyi civil világ összekapcsolódásának. Mivel valószínűsíthető, hogy az ország többi városában is hasonló mintázatokkal találkozhattunk volna, a címben szándékosan nem jelöltük meg külön a vizsgálat terepéül szolgáló megyét.

Ha már a bevezetőben össze kívánjuk foglalni az általunk tapasztaltakat, akkor arra kell felhívni a figyelmet, hogy egyik elméleti álláspont megvalósulásával sem találkoztunk a maga teljességében. A Kende Péter által megfogalmazott szerves egybenövésre találtunk példákat, ezekkel kezdődik a városok bemutatása (Mezőkövesd, Sárospatak). A városok egy jellegzetes csoportjában más helyzettel találkoztunk. A politika kiszemelte magának a civil szervezetekben rejlő lehetőséget. Konkrétan és tényszerűen: a szocialista párt a civil világ szervezeteit politikai hatalmának megszerzésére vagy megtartására használja, vagy akarja felhasználni (Sátoraljaújhely, Szerencs). Van arra is példa, hogy fel sem merül semmilyen politizáló igény, mert a szocialista demokráciából a szocialista demokráciába történt meg az átmenet (Tiszaújváros). A Bőhm Antal által megfogalmazott ellenőrző szerepre nem találtunk példát.

Az egyes városokat bemutató elemzések arra törekednek, hogy érzékeltessék a civil szervezetek fontosságát az illető város életében. Ezen belül figyelhető meg a politikai szándékok megjelenése, amely bonyolult személyi és hatalmi játszmák eredőjeként alakul.

Mezőkövesd

Mezőkövesden valósult meg a legteljesebben a lakosság, a szervezett civil társadalom és az önkormányzat együttműködése, amely együttműködés szerencsésen ötvöződik a város gazdasági tevékenységével is.

A városban a Mezőkövesdi Művelődési Közalapítvány jelenti a civil együttműködés új középponti szervezetét. Az alapítványt a város hozta létre a művelődési ház működtetésére 2003-ban. A megalapításnak szakmai és pénzügyi okai egyaránt voltak. A szakmai háttérhez hozzátartozik, hogy a városnak volt egy művelődési háza, mint minden más hasonló nagyságú városnak. Ebben az intézményben dolgozott 18 fő alkalmazott, élükön az igazgatóval. A ház kiadásai magasak voltak, évi 70–80 millió forintot emésztett fel. Ennyi pénzt viszont csak más fontos tevékenységek rovására tudott a város kigazdálkodni. Változtatni kellett.

...a közalapítvány ... fele összegért, 40 millió forintért vállalta a működtetést...

Az eltervezett új közművelődési szervezetrendszer működtetésére – hosszas előkészítő munka után – létrehozták a közalapítványt. A bejegyzés 2003 decemberében történt meg, és 2004. január 1-jétől ez a közalapítvány működteti a „Közművelődési megállapodás” keretében a Közösségi Házat (azaz a régi művelődési házat), a Városi Galériát és a Kisjankó Bori Emlékházat. Az első különbség szakmai, mert nem művelődési ház most már, hanem közösségi ház, azaz a város civil szervezetei kapták meg a házat, az ő felelősségük a működtetése. A másik különbség pénzügyi, mert a közalapítvány a megegyezés értelmében fele összegért, 40 millió forintért vállalta a működtetést, de erre az összegre sem volt eddig szükség. A közalapítvány megpályáztatja a városi nagy rendezvényeket, és a pályázati rendszer útján maguk a civil szervezetek valósítják meg a műsorokat.

A hatás nem maradt el. Megerősödtek a meglévő civil szervezetek, illetve újak alakultak. A legrégebbi és legerősebb közülük a mintaadó, ötletadó Matyó Népművészeti Egyesület, amely szervezet 1991-ben vált ki a művelődési házból és azóta éli önálló életét a pályázati piacon. Kivonultak a népművészeti helyszínre, a fokozatosan megújuló Hadasba1 és a Táncpajtába, majd idővel, ahogy a pénzügyi lehetőségeik engedték, egy megvásárolt épületben alapfokú művészeti iskolát hoztak létre. Azért volt minta ez a kivonulás, ez az önálló életvitel, mert bizonyította, hogy önállóan is lehet sikeresen működni, nem muszáj bent lenni a művelődési házban. Ehhez a bátorságon kívül magas művészi teljesítményre, jó szervezőkészségre és más hasonló jó tulajdonságokra volt szükség.

Volt egy harmadik szempont is, ami sürgette a beavatkozást. A régi művelődési házba nem mehetett be mindenki, a ház vezetői megválogatták a bemenőket. Példa rá a hét éve létező két színészeti egyesület. Az egyik édestestvér volt, bent volt a házban, a másik nem. De ilyen volt a Jatari Egyesület is, amely egyesület dél-amerikai zenét játszik népviseletben. Évente kiutaznak frissíteni a ruhatárukat és a zenéjüket. Kutatják a dél-amerikai zenét. ők sem kaptak arra lehetőséget, hogy a házban legyen a székhelyük.

Ezek az ellentmondások mind azt sürgették, hogy a civilek vegyék át a terepet a házban, sőt egyre erősebben arra törekedtek, hogy rájuk kellene bízni az egész házat. A beszélgetések folyamán ötlötték ki, hogy egy városi közalapítványt hoznak létre, aminek a kuratóriumába meghívják a mértékadó egyesületek vezetőit. Gyakorlatilag a döntés a kezükbe kerül, viszont a működtetés felelőssége mégis az önkormányzatnál marad. A támogatást is az önkormányzat biztosítja, szerződést köt a közalapítvánnyal.

Jelenleg a közösségi házban a vezetővel együtt 3 művelődési munkatárs van és 3 műszaki munkatárs. A hangosítást megbízási szerződéssel egy külsősre bízták. Emellett van két takarítónő, és felvettek egy napi 4 órás adminisztrátort, aki a napi papírmunkát elintézi. A személyi kifizetés a felére csökkent. Van olyan munkanélküli alkalmazott, aki a munkaügyi központtól a bére 90%-os támogatását kapja egy éven át, ez is takarékoskodás. Egy „hefopos” pályázaton nyertek, erre a pénzre felvettek egy projektmenedzsert napi 6 órában. Amíg a szerződést nem írták alá, az önkormányzat hitelezte a kifizetéseket, mert a munkát el kellett kezdeni.

A kuratóriumot 3 önkormányzati képviselő és 4 civil szervezeti vezető alkotja. A 3 képviselőből egy az alpolgármester, kettő a pártok küldötte. Az alapszabály és a szervezeti és működési szabályzat elkészítésében az okozta a nehézséget, hogy nem találtak mintát. A közalapítványok többsége pénzosztással foglalkozik, itt viszont embereket kell alkalmazni, házat üzemeltetni, felújítani.

Az egyesületekkel a tényleges együttműködés megteremtése az igazgató felelőssége, ő köti meg a szerződést az egyes szervezetekkel. Ezek teljesen egyedi szerződések, mert minden egyesületnek más igénye van. Kinek raktárra van szüksége, kinek nagy teremre, kinek műszaki segítségre. Emiatt a szerződések nagyon eltérőek. Nyilvánvalóvá tette a város, hogy ez civil ház, ide mindenki bejöhet. A hatása megvolt, mert akik korábban elhagyták az épületet, azok is visszajöttek, illetve új egyesületek alakultak. Új szerveződés az egészségmegőrzők egyesülete, a nagymama klub, az egyik színészeti egyesület is, mert addig nem voltak bejegyezve, csoportként működtek. Alakult egy énekes egyesület is. A régi szervezetek átformálódtak. Berendeztek a házban egy szobát az egyesületek számára, ahol az irataikat tárolhatják lezárható szekrényekben. Ebben az irodában van telefon, számítógép, rákötve a világhálóra, drótposta, fénymásoló. A helyiség ügyintézésre, megbeszélésre alkalmas. A fúvósok és a majorett csoport használja a legtöbbet, de a többiek is oda járnak, keresgélnek a világhálón, ide futnak be a telefonok.

A civilek győztek, átvették a közművelődés irányítását a városban.

A város győzött, közös érdek lett az egyesületek megtartása.

A közalapítványon túl megalakították a Civil Szövetséget, aminek 19 tagja van a mezőkövesdi 80 szervezetből. Hírlapot/értesítőt adtak ki a megalakulás után, amely a megalakulás tényéről, az alapszabályról és más hasznos dologról tudósított. Azóta is megjelenik alkalmanként ez a hírlevél. A szövetség nevében (amely nem bejegyzett szervezet) egy civil szervezet pályázatot adott be. Ennek segítségével az egyesületi vezetők képzésen vettek részt, amibe beletartozott az ingyenes számítógépes képzés is.

A polgármesteri hivatalban 3 szakalkalmazottnak van szoros kapcsolata a civilekkel. Az egyik a pénzügyes, mert az önkormányzat minden évben pályázatot ír ki, hogy működési költséghez jussanak a civil szervezetek. A pénzügyesnél futnak össze a pályázati kérelmek, a megítélt támogatásokat is ő kezeli és tisztázza az adminisztrációs kötelességeket. A másik illetékes az idegenforgalmi referens, aki nagyon sok rendezvényt szervez, emiatt sok kapcsolata van a civilekkel. Segítséget kér tőlük, illetve a civilek mondják meg neki, milyen segítséget igényelnek. A harmadik személy az ifjúsági, közművelődési és sportreferens, aki segíti a rendezvényeket, figyeli a pályázatokat. Ez a feladata kiterjed a sportra is, a sportegyesületek is tőle kapnak segítséget. Tanácsot ad, segít a pályázatok megírásában, ha kell, telefonon keresi az illetékest.

A civil szervezetek működése, tevékenysége és programjai átszövik az önkormányzat életét is, mert a város egyik megélhetési forrása a turizmus, azon belül is a gyógyturizmus. A Zsóry-fürdő önmagában rendkívül fontos gyógyító-üdítő szolgáltatás, de a vendégeknek a város további szabadidő- eltöltési lehetőségeket biztosít a rendezvényeivel. Ezzel behozza, bevonja a városba a vendégeket, akik a szolgáltatások igénybevételével hozzájárulnak a városlakók megélhetéséhez. Mindez tehát azt bizonyítja, hogy a civil élet, a civil szervezetek tevékenysége, a hagyományőrző és kulturális rendezvények nem puszta díszt, reprezentációt jelentenek, hanem a város megélhetésének fontos alapját is képezik. Az önkormányzat támogatása tehát nem egyszerűen mecénási tevékenység, hanem gazdasági érdek is.

A civil szervezetek szempontjából nehézséget jelent, hogy viszonylag kevés forrással rendelkezik az önkormányzat. A viták során élesen felvetődik a testületi üléseken is, hogy a rendezvényekre jut-e elegendő összeg. A város új közművelődési szerkezete miatt már úgy gondolkodnak a civilek, hogy van mit megvédeniük. Komolyan felmerült az a kérdés, hogy szabad- e a városi kulturális alapot egyáltalán működtetni, mert emiatt pénzt vonnak el a város többi intézményétől. Mennyit lehet elvonni a városi intézményektől, hogy azok működőképessége se kerüljön veszélybe? Érdemes- e, szabad-e egyes rendezvényeket összevonni, mert akkor nyilván szegényesebb lesz az eredmény. Az sem jó megoldás, hogy egyes rendezvényeket kihúznak a listáról, vagy egyenként adnak nekik kevesebbet. Érdemes- e kevesebb pénzből, gyengécske lábakon álló közepes szintű rendezvényeket megtartani?

A mezőkövesdi modell lényege, hogy a város és az önkormányzat életének, mindennapjainak szerves részévé vált a civil szervezetek világa.

Sárospatak

Sárospatakon kibontakozóban van a civil szervezetek és az önkormányzat szerves együttműködése, kötődve a város évszázados hagyományaihoz.

A civil szervezetek száma Sárospatakon is bizonytalan. 60–70 bejegyzett egyesület van a városban, aminek fele-fele alapítvány és egyesület. Az önkormányzat nyilvántartásában 76 szervezet szerepel, ebből 34 alapítványként van bejegyezve, 26 egyesületként, a többi besorolása bizonytalan. A szervezetek jelentős része mindenféle infrastruktúra nélkül létezik, egy-egy lelkes társaság tenniakarása fűti őket. Viszont sok az alvó szervezet is, amit valaha létrehoztak, de aztán nem volt alkalmas személy, aki felvállalta volna a működtetést, és most Csipkerózsika-álomba szenderültek.

Sárospatak városként kulturális gyöngyszem, a reformátusság kultúrája hosszú évszázadok óta meghatározza szellemiségét. Megjelenik ez a hagyomány a szervezetek tevékenységében is, mert 16 olyan szervezet van, amely nevében is hordozza ennek a kultúrának a tiszteletét (pl.: Magyar Comenius Társaság, Sárospataki Népfőiskolai Egyesület, Árpád-házi Szent Erzsébet Történelmi Társaság, Sárospataki Hagyománytisztelet Alapítvány, Officium Rákóczianum Alapítvány). Még a szintén 16 sportegyesület közül is van, amelyik kötődik valamely korabeli sportkultúrához (Sárospataki Református Kollégium, MTTSZ – Magyar Technikai Tömegsportok Szövetsége –, Lövészklub).

Az önkormányzat azonban nem vonta be a szervezeteket egy összefüggő civil szolgáltató rendszerbe. Kapcsolata a civil szervezetekhez hagyományos abban az értelemben, hogy mint intézményt fenntartja a művelődési házat, amely művelődési ház sok csoportnak kitalálója, „bábája”, szervezője, fenntartója. Jelenleg 14 kiscsoport van a Művelődés Házában. Kamarakórus, néptáncegyüttes, színház, kézművesek és nyugdíjasok klubja, babamama klub stb. A Művelődés Háza már nagyon korán megragadta a lehetőséget, hogy kinyissa kapuit a szerveződések, a polgári, állampolgári igények előtt, de a folyamat itt megállt. Az önkormányzat korábban szervezett és megnyitott egy civil házat, de mint tipikusan fölülről indult kezdeményezés, elhalt. A Művelődés Háza olyan nyitott a szervezetek felé, hogy ha valamely szervezetnek helyiségre, szaktanácsadásra van szüksége, az a Művelődési Házba jön, segítséget kap fenntartások nélkül.

A tömegkommunikációs alapítvány esete a példa a lehetőségek nyitottságára. A helyi tévé is ide van bejegyezve, de csak képújságírásban merül ki a tevékenységük, nincs emberük az élő műsorok készítésére. A lehetőség megvan, hogy kifejezetten helyi, azaz pataki témákról készítsenek felvételeket. Az elmúlt 16 évben 10–15 alkalommal volt is ilyen műsoruk, egyenes adásban közvetítettek beszélgetést. Ehhez kialakítottak a Művelődés Házának egyik helyiségéből egy stúdiót, beállítottak két kamerát, és helyi ügyekről beszélgettek a kábeltévében, de ezt a munkát nem tudták eddig folyamatossá tenni.

Nagy szerepük van a város hírnevének a megőrzésében...

Az önkormányzatnak volt még egy törekvése, hogy a civil szervezeteken segítsen. Amikor pénzügyi értelemben egy viszonylag kedvező időszak köszöntött a városra 1998 után, pályázati alapot hoztak létre. Éveken át 2 millió forintot osztottak ki az oktatási, közművelődési, kulturális intézmények és civil szervezetek között. Ez az összeg 2001-től 3 millió Ft-ra emelkedett, de a költségvetési források szűkülésével a pályáztatás megszűnt 2004 márciusában.

A városban működő civil szervezeteket nem csak az említett pályázati alapból támogatta a város, hanem közvetlenül a városi költségvetésből is. Ezeket a kiadásokat évről évre megtervezik a költségvetésben a különböző szakfeladatoknál, így különösen a kulturális és a sporttevékenységeknél. Ily módon a Sárospataki Torna Club, a Rákóczi Diák Sportegyesület és a Sárospataki Elektromos Sportegyesület rendszeres támogatásban részesül. Gyakorlatilag erre a támogatásra alapoznak, ez adja működésük fedezetének nagy részét. Így – bár igyekeznek a pályázati lehetőségekkel élni – nem válnak önjáróvá, hiszen a legnagyobb támogató kivonulásával azonnal működésképtelenné válnának. A kulturális területen fesztiválok megrendezését támogatja az önkormányzat évről évre, bár ezek nem mindegyikét civil szervezet rendezi. A támogatás mértéke a többszázezres támogatástól kezdve a 2-3 milliósig terjed. Ez azt jelenti, hogy egyedi elbírálás alapján támogatnak néhány, a város szempontjából fontosnak ítélt programot.

Összességében tehát a városban egy kultúramegőrző, a magas kultúrát népszerűsíteni akaró civil szervezeti rendszer épült ki egy erős református, a pataki értelmiségi és diákszellemiséget hordozó tartalommal. Nagy szerepük van a város hírnevének a megőrzésében, a Sárospatakra irányuló turizmus fenntartásában.

Ha a civil szervezetek tevékenységét a hagyományokhoz való kötődés miatt merevnek tarthatja a külső szemlélő, mégis ebből a körből sarjadt ki egy rendkívül figyelemre méltó új kezdeményezés, ami viszont ötvözi a hagyományt a ma oly fontos hasznossággal, a piacképességgel. Az 1996-ban alapított kulturális egyesületről, az Árpád-házi Szent Erzsébet Történelmi Társaságról van szó. Az egyesület alakulásakor a város valláshoz is kötődő értelmisége karolta fel az ügyet, olyanok, akiknek volt szakmai-intézményi háttere. Az egyesület terveiben újdonságnak számít, hogy célkitűzései között tudományos és karitatív tevékenységek mellett jól átgondolt idegenforgalmi tervek vannak.

Új mozzanat viszont a nyitottság, a különféle szervezetek fokozatos bekapcsolódása az eseménysorba. Szent Erzsébet és maga a zarándoklat is katolikus esemény, de már az első alkalommal sikerült a Református Kollégium Tudományos Gyűjteményének igazgatóját megnyerni az ügynek. Teológiailag jelentős különbség van a két vallás között, de a reformátusok tudják, hogy 1517-ig egy vallás volt Magyarországon, amiből ők kiváltak, de ez nem teszi semmissé, hogy előtte egy vallás volt az országban, ami miatt ez az ő kultuszuk is.

A legmozgékonyabb, a napi hasznosságot is hozó elem fokozatosan erősödik, ez pedig a turizmus. Olyan kétnapos ünnepet szoktak rendezni, ahol sok ezer ember megfordul. Mivel a Zemplén Tévé többször megismétli tudósítását az eseményekről, mindenki tud róla. Rossz idő esetén is háromezer fő a résztvevő, jó idő esetén ötezer. Sárospatakot Szent Erzsébet zarándokhellyé fejlesztik az egyházak együttműködésével, mert ez nem egy civil szervezet dolga, de a maga eszközeivel segítheti, segíti.

A következő fontos mozzanat, hogy az önkormányzat is bekapcsolódott a cselekvéssorba. Jellegzetesen csak óvatosan, szélről, de az idő haladtával egyre nagyobb aktivitással. Éveken át üres kasszával kezdték el az ünnepi rendezvényeket, de végre a város is segít, mert ez lett a város legnagyobb rendezvénye. Most már a polgármester az elnöke a következő évben rendezendő 800 éves évforduló megünneplésének. A pünkösdi zarándoklat mellett november 19. lesz a következő nagy ünnep. Ekkor közgyűlést tartanak, aminek keretében ünnepi műsorral megemlékeznek Szent Erzsébet névnapjáról.

Befolyásolta a múzeum terveit is a megjelenő egyesületi tevékenység, mert a múzeumi kiállításokat ehhez a témához igazítja. A zeneiskola igazgatója a kórusok, zeneművek gyűjtésében, megszólaltatásában segít. A város egészére is hat, mert a várostervezés figyelembe vette a társaság ötleteit. Eredendően is célul tűzték ki a Szent Erzsébet-negyed kialakítását rózsakerttel, ami valósággá is válik. A kulturális útvonal kialakítása miatt szükséges, hogy a vendégek találkozzanak Erzsébet-emlékekkel. Ezért egy állandó kiállítást kell létrehozni majd, ami a vendégjárás egyik célpontja lesz. A várnegyedben, az egykori katolikus plébánia mellett alakítják ki a visszakért és visszakapott épületben a múzeumot, amit 99 évre a katolikus egyház kezelésébe adtak.

Újabb jellemző a tevékenység hálózatosodása. Megteremtődött a kapcsolat egyrészt a szentté avatás helyszínét adó Peruggiával, másrészt a nevét viselő templomokkal. Szent Erzsébet-templom szinte minden európai országban van, Kassától Párizsig. Ezekből a helységekből azóta rendszeresen érkeznek látogatók. Kapcsolódnak emellett a hazai országos rendezvényekhez. Például ebben az évben megrendezik a Kézművesség ezer éve a Kárpát-medencében című kiállítást, versenyt, bemutatót, amit az országos iparkamara soros megyei szervezete szervez. Ebben a város szállodát üzemeltető tulajdonosa fog segíteni. A szombat a kézműveseké, a vasárnap a pünkösdi vigalomé, a hétfő pedig egyházi ünnep.

A rendezvény megtartását országos pályázatok segítik, köztük a kulturális minisztérium, a Nemzeti Kulturális Alap. A tervezéstől kezdve a megrendezésig, a pénzügyi fedezet megteremtéséig már annyi munka halmozódott fel, hogy szükség lenne főállású szervező alkalmazására. Az egyesületnek 60–70 tagja van, egy szűkebb vezető testülettel. Ma már olyan nagy a rendezvény, hogy a művelődési ház összes dolgozója sem lenne elegendő, hogy kielégítsen minden feladatot. A többi városi intézmény is bekapcsolódik, köztük a múzeum, a tudományos gyűjtemény, az iskolák. Az egyesület éves költségvetése 4-5 millió forint között van. Ha sikerülne magasan képzett, nyelvet tudó főállású munkatársat találni, akkor a Szent Erzsébet útvonalat meg lehetne tervezni, ami európai hálózatot jelentene. Ez beleillene az Európai Parlament kulturális útvonalak tervébe, ahová kidolgozott programmal lehet felvételt nyerni. A kiinduló pont Sárospatak lenne, és ide csatlakozna a többi helyszín, ahol Erzsébet megfordult, illetve ahol vannak tiszteletét ápoló templomok, intézmények. Ez nyitott rendszert jelentene, amihez csatlakozhatnának mások is.

Sátoraljaújhely

Az előző két város arra volt példa, hogy a civil szervezetek milyen módon tudnak bekapcsolódni a város életébe, milyen módon tudnak a „pénzt vivő” kulturális tevékenységtől kezdve a „pénzt hozó” gazdasági tevékenységig mindenben jelen lenni.

Sátoraljaújhely azonban már más mintázatot mutat. Le lehet írni egyszerűen is a város viszonyait, mert röviden arról van szó, hogy a szocialista párt a civil szervezeteket is törekszik felhasználni a helyi hatalom megszerzésére. Ez természetesen megosztottságot hoz létre körükben, mert bizonyos szervezetek nem akarnak a politika közvetlen kiszolgálóivá vagy támogatóivá válni. A közhangulat azonban ezeket a szervezeteket félresodorja, „prérifarkasokat” csinál belőlük.

Az előzményekhez hozzátartozik, hogy a civil szervezetek 1998-ban összefogtak, hogy a nevükben egy személyt bejuttassanak a képviselőtestületbe. Erre azért volt szükség, mert úgy látták, a civil szervezetek érdekeit meg kell jeleníteni a testületi döntésekben. Az ötletet úgy valósították meg, hogy a választókerületekben indult egy-egy civil jelölt, akik a valóságban nem is akartak bekerülni a testületbe, de az általuk összegyűjtött szavazatok alapján a listavezető képviselő lett. Az önkormányzatban pedig külön bizottság alakult a civil ügyek intézésére. 2002-ben azonban a civilek listáján bejutott személy váltott, és a szocialista párt színeiben lett képviselő. A dilemma úgy fogalmazható meg az ő szemszögéből, hogy a civilek együttműködése az önkormányzattal kevésbé hatékony, mint ha egy párt felvállalja a támogatásukat. A párttámogatás a civil ügyekkel foglalkozó bizottság elnökévé tette.

...az ügyek eldöntésében a pártszempont türemkedett elő...

A meggondolás mögött valós konfliktus áll. A város két nagy pártja a testületi ülések előtt rendszeresen összeült tanácskozni, természetesen külön-külön, ott kialakították a saját egyeztetett álláspontjukat és azt képviselték a testületi üléseken. Vagyis az ügyek eldöntésében a pártszempont türemkedett elő, és nem az ügyek érdemi, a viták során formálódó megoldása. Emiatt gondolhatja egy politikai szerepvállalásra készülő jelölt, hogy eredményesebb munkát végezhet, ha ő maga is pártot választ. A civil szervezetek viszont csalódtak, mert ők jelölt nélkül maradtak 2002-ben. Nem is akartak ezek után újabb jelöltet állítani, nehogy az is valamelyik párt zászlaja alatt kössön ki.

Az eset másik következménye az lett, hogy a civil szervezetek eltávolodtak a politikától, illetve a bizalmatlanság költözött közéjük, vélelmezve, hogy titokban valamelyik párt érdekében munkálkodik a másik. A megosztottság kifejeződik abban is, hogy elterjedt, az önkormányzati testület civil ügyekkel foglalkozó bizottsága előnyben részesíti a politikailag hozzá húzó szervezeteket. A szocialista párt arra törekszik, minél több szervezetet vonjon be a civilek közös munkájába, hogy terepet kapjon saját népszerűsítésére, illetve hogy a legkülönfélébb világnézetű és a legkülönfélébb tevékenységet folytató szervezetek összefogó szerve legyen a bizottság. A hajdani népfrontos együttműködés továbbélését láthatjuk ebben a magatartásban, amelytől nem áll messze a lazább-szorosabb felügyelet sem. Ezt tudja ösztönözni a bizottság város nevében kiírt pályázata, amin a jelentkezők néhány ezer forintos támogatást kapnak. A hálás szervezetek elmennek a fórumokra, nehogy kimaradjanak az önkormányzati pénzosztásból.

Kialakult tehát egy olyan közvélekedés, hogy aki a város egésze nevében meghirdetett pályázati lehetőséggel él, az nem tisztán civil tevékenységet folytató szervezet, hanem valamilyen módon kötődik a szocialista párthoz. Amikor viszont egy civil szervezetek közti baráti beszélgetésen felmerült, hogy létrehoznának egy civil házat a polgármester segítségét kérve, akkor azzal az érvvel álltak el a tervtől, hogy ilyen esetben a polgármester pártján állókhoz sorolnák a kérelmezőket.

Ha most nem a civilek, hanem az önkormányzat szemszögéből nézzük a város civil szervezeteinek ügyét, akkor tényszerűen a következőket írhatjuk.

A város két ciklus óta működteti a Civil Ifjúsági és Sportügyi Bizottságot. Az önkormányzat négy éve pályázati rendszerben nyújt támogatást a civil szervezeteknek, amihez a bizottság éves kerettel rendelkezik. Ezt több kategóriában meghirdetik, amire minden bejegyzett szervezet pályázatot nyújthat be. Bírálati szempontok segítségével próbálnak igazságos elosztást kialakítani. A bizottság hétfős. Minden párt képviselteti magát (ez négy fő), és van három külső szakértő. Addig tárgyalnak minden egyes témát, amíg nem értenek egyet. A legtöbb esetben egyhangú döntések születnek emiatt.

A civil kerekasztalt a polgármester szervezi, mert egyéb városi témákban is meghallgatja a civilek véleményét. A második ciklus óta viseli ezt a tisztséget, ő kezdte működtetni a civil bizottságot. Nincs olyan civil rendezvény, amit ne ő nyitna meg. Tudja, hogy civilek nélkül nem lehet a várost irányítani. A város jövőjére vonatkozóan olyan feladatsort állított össze, ami a civilek véleményét is tükrözi. Ez a politikai háttér (szociális bizottság és polgármester) biztosítja, hogy nem kell rábeszélni sem a testületet, sem a hivatalt, hogy vegyék figyelembe a civilek véleményét.

Ennek a politikai keretnek az lett az eredménye, hogy a civilek belekerültek egy politikai burokba, amit a különböző pártállású helyi politikusok húztak köréjük. Elvileg természetesen szabadok, civil állampolgárként kötődhetnek bármelyik párthoz, a szervezet tagjaként pedig végzik a városért a munkájukat. A politikusok közben azt hirdetik, hogy egy ilyen kis városban egyfelé kell húzni a szekeret, függetlenül a pártállástól, pártoskodni nem kell. Erre rácáfol az, hogy a sátoraljaújhelyi kistérség civil szervezeteinek összefogása is szocialista pártellenőrzéssel valósult meg.

A Sátoraljaújhely központú kistérség civil szervezeteinek együttműködését a szocialista párt egy helyi önkormányzati képviselője szervezte meg, aki tagja volt a megyei közgyűlésnek is. A kezdeti lépést az jelentette, hogy észrevették, a többcélú társulások munkájában civil delegáltként részt lehet venni. Ebből a kistérségből 5-6 szervezet érdeklődött, köztük a CERTA nevű sátoraljaújhelyi ifjúsági egyesület. Meg is választották elnökét, az említett szocialista párttagot, hogy képviselje őket a többcélú kistérségi társulásban. Kezdetben 21, ma már több mint 30 szervezet képviseletében van jelen a képviselő. Ez a civil együttlét nem hozott létre újabb bejegyzett egyesületet, de létrehozták a kistérségi kerekasztalt. Jellemző a tekintélyükre, hogy olyan rendezvényeket tudnak szervezni, amelyen 120 civil szervezet vesz részt. Ilyen volt a Zempléni Civil Napok, a civil pályázati tájékoztató, amit az önkormányzattal közösen évente rendeznek.

Ez a kistérségi civilekből álló társaság határozta el, hogy a Nemzeti Civil Alap regionális kuratóriumának tagösszetétele ne Miskolc-centrikus legyen. A civil szervezetek nagy létszámát kihasználva elérték, hogy közülük kerüljön ki egy kuratóriumi tag. A megválasztott személy azonos a szociális bizottság elnökével. Egyúttal az ifjúsági szervezet elnöke lett a miniszteri megbízott a regionális kuratóriumban, aki tehát mind a város, mind a megye testületének szocialista tagja, illetve a kistérség szervezeteinek képviselője.

Szerencs

Szerencsen a néhány beszélgetés alapján az sejlik fel, hogy a kezdeti civil politikai szerepvállalást váltotta fel a pártpolitika, amely pártpolitika megkezdte a civil szervezetek bekebelezését.

Az egyre több kétséggel emlegetett rendszerváltás körüli években Szerencsen megalakult a Bocskai Társaság azzal a céllal, hogy mint művelődési egyesület ápolja a Bocskai kultuszt. Nem alakultak párttá, de benne vannak a közéletben. Ilyen értelemben ez a civil szervezet politikai szerepvállalásra váltotta a közösségi munkát, politikai síkra terelte a városban felmerülő érdekeket. Jelöltjei kezdettől fogva függetlenként vesznek részt a város közéletében. Mivel az egyesület vezetősége és aktív tagjainak többsége a Bocskai Gimnázium tanári karából toborzódott, felvállalták a szélesebb értelemben vett kulturális hagyományok őrzését, ami maga után vonta, hogy beleszólást kértek a város kultúrpolitikájába, a közművelődés és az oktatás szakkérdéseibe. 1990-ben a 17 fős testületből 9 képviselőt adott az egyesület. Törekvésük az kezdettől fogva, hogy a város ügyeit szem előtt tartva politizáljanak, és ne essenek egyik párt bűvkörébe se.

A pártosodás azonban a várost is elérte, amit jelképesen azzal mutathatunk be, hogy a város képviselő-testületében a Bocskai Társaság kezdeti 9 képviselőjének száma 1998-ra lecsökkent 6 főre, 2002-ben 4 főre. Ezzel párhuzamosan előbb a szocialista párt képviselői kerültek nagyobb számban a testületbe. Számuk öt főről a későbbi választásokon hatra emelkedett. A kezdeti szétforgácsolt, azaz több párt színeiben megjelenő ún. jobboldal fokozatosan egységesült és idővel szintén hat helyet foglalt el a város képviselő-testületében. A Bocskai Társaság a mérleg nyelvét próbálta eljátszani, de csökkenő ereje egyre gyengébb érdekérvényesítést tett lehetővé.

Közben a civil szervezetek világa is kezdett átalakulni.

A civil szervezetek megjelenésének, számuk gyarapodásának időszaka az 1990-es évek voltak. Ekkor jött létre a legtöbb alapítvány, amelyek többsége a bölcsődéhez, az óvodákhoz, a város iskoláihoz, köztük a zenei neveléshez kapcsolódik, de a tehetséges gyermekek, a beteg gyermekek támogatására is szerveződtek alapítványok, ahogy a természet védelme is figyelmet kapott. Az egyesületi élet elsősorban a sport és a művelődés szervezését jelentette ebben a városban is, de megtalálhatjuk a polgárőrséget, a városszépítést is.

A város önkormányzata civil referenst alkalmaz 2003 óta.

1998-ban a későbbi szocialista polgármesterasszony felhívására szervezték meg a városi nyugdíjas klubot. Az ötlet telitalálat volt. A pedagógusok még nyugdíjasan is aktívak, tettrekészek, ők az eszmeileg legelkötelezettebb hívei az elmúlt rendszernek a korabeli kontraszelekció és szocializáció miatt. A volt iskolai párttitkár maga köré tudta gyűjteni jó szervezőkészségű kollégáit. Az ismert, a nyugdíjasokat érdeklő tevékenységek vonzották a tagokat és az érdeklődőket. Az egészségmegőrzés, az idősek gondozása, a kulturális és klubtevékenység, a kirándulások népszerűek az idősek körében. Tevékenységük azonban ennél is tágabb, kiterjed a szocialista párt támogatására is. A havi rendszerességgel megtartott találkozásaik helyszíne az MSZP tanácsterme. A választási kampányok során igyekeznek minden tőlük telhető segítséget megadni a szocialista párti jelölteknek. Titkáruk egyúttal a párt egyik kampányfelelőse is volt. Az együttműködés a személyi átfedések következménye, mert ha maga az egyesület nem is vesz részt a kampányban, tagjai igen, mert az MSZP nőtagozatának is tagjai többségükben.

A civil szervezetek fontosságát tehát felismerte a szocialista polgármesterasszony, akinek a vezetése alatt jelentős személyi változás ment végbe a sportegyesületek körében is. Ez is fontos terület, mert a városban a sportegyesületek a legerősebbek, a legnépszerűbbek, ezek vonzzák rendezvényeikre a legnagyobb tömeget. A sportintézményeket (uszoda, sportcsarnok, futballpálya) fenntartó Városüzemeltetési Kft.-nek lett az igazgatója a testület egy szocialista képviselője, akit egyúttal megválasztottak a városi sportegyesület ügyvezetőjének is. Összekapcsolódik személyében a civil sportélet szervezése, az önkormányzati intézményi és a képviselő-testületi hatalom. Az illető egyúttal a Testvérvárosi Egyesület elnöke is. Ez a reprezentatív szervezet rendszeres kapcsolatot tart elsősorban egy német kisvárossal, de ezenkívül is más európai városokkal. Sikerült a diákcserékkel, kórustalálkozókkal, vállalkozók kölcsönös látogatásával népszerűvé tenni ezt az egyesületet.

A város önkormányzata civil referenst alkalmaz 2003 óta. Feladata az volt, hogy készítsen a civilekről egy adatbázist, legyenek benne a címek, nevek, valamint olyan jellemzést készítsen, hogy meg lehessen belőle tudni, milyen a pályázati aktivitásuk, miben számítanak segítségre. A kapott adatok fokozatosan a város honlapjára kerülnek, illetve a városi újságban rövid ismertetők jelentek meg róluk. A munka eredményeként kiderült, hogy Szerencsen 30 aktív helyi szervezet van. A lista elkészítése mellett a referens dolga lett a pályázatfigyelés, illetve a civilek értesítése a pályázati lehetőségekről. Az önkormányzat által a referens számára biztosított irodát a civilek szabadon használhatták. Ebbe beletartozott a fénymásolás, a telefon, az iratok gondozása stb. A személyes megkeresés jó hatással volt a szervezetekre, mert a többség alvó szervezet volt, és azóta új erőre kaptak.

Korábban nem volt együttműködés az önkormányzat és az egyes szervezetek között, csak a városi sportegyesületet támogatta a város. Nincs pályázati rendszer, amivel a város a civileket támogathatná, de lehetőségük van részt venni a fontosabb döntések meghozatalában. Így például a város kitüntetettjeiről hoztak közös döntést, részt vesznek a városünnepség megrendezésében. A Bocskai-emlékévben létrehoztak egy bizottságot a városnap tervezésére.

Tiszaújváros

A megye, de mondható az ország azon kevés városai közé tartozik Tiszaújváros, ahol zökkenőmentes, szinte észrevétlen volt az átmenet az egypárti diktatúrából a többpárti demokráciába. Ezt a puha átváltást így fogalmazza meg a város honlapja: „A városi fejlődés újabb szakaszának lezárása során a város neve Tiszaújvárosra változott 1990-ben.” Az állami tulajdonlást felváltó külföldi magántulajdonosok, a multinacionális cégek megjelenése nem okozott válságot, mert a vegyipar jelentősége miatt újabb gyárak épültek és maradt a korábbi vezető garnitúra is állásában. A város lakosai – az üzemek vezetőivel együtt – ugyanúgy alkalmazottak maradtak az új körülmények között is, mint korábban, sőt, kedvezőbb helyzetbe kerültek, előnyökhöz jutottak. Ilyen előny, hogy a világversenyben részt vevő ipari üzemek jobb fizetést adnak, mint ami a régióban szokásos, az önkormányzatnak juttatott iparűzési adó pedig a város kasszáját gyarapítja. A városi szolgáltatások a magas bevételek miatt kiemelkedően jók. Érvényes ez az oktatásra, a szociálpolitikára, a sportra.

A város társadalmának legjellemzőbb vonása az intézményesítettség. Amit csak lehet, azt intézményesíti az önkormányzat. A kötelező feladatellátáson túl is bőségesen vállal feladatokat, amelyek megvalósításához kiépítették a megfelelő intézményi struktúrát. Ennek részesei a civil szervezetek, illetve az önkormányzat által létrehozott közhasznú alapítványok.

A város legbőkezűbben a sportot támogatja, de támogatásban részesülnek az egyéb szervezetek is. Ez a civil pályázati alap egy évtizedes múltra tekinthet vissza. Egy 1996-os önkormányzati határozat tartalmazza azon irányelveket, melyek meghatározzák, milyen tevékenységek támogathatók ebből az alapból. A támogatás bevált módszer alapján történik. A sajtóban közzéteszik a pályázati felhívást, ki kell tölteni egy formanyomtatványt és eljuttatni a polgármesteri hivatalhoz. Aszerint, hogy milyen tárgyú a pályázat, szakirodákhoz kerül: a Szociális és Egészségügyi Irodához, vagy az Oktatási, Közművelődési és Sport Irodához. ők, illetve a szakbizottságok, valamint a Tiszaújvárosi Civil Tanácsadó Testület véleményezése után kerül a javaslatuk a képviselő-testület elé, ahol határozatot hoznak.

A támogatások odaítélésénél leginkább a céloknak való megfelelés dönt, és főként azoknak a szervezeteknek juttatnak ebből az alapból, melyek másfajta támogatásra, például normatív támogatásra egyáltalán nem számíthatnak. Nem tévedés, a nyugdíjas egyesületek normatív támogatásban részesülnek, de a rendezvényszervezésre a civil alapból is kapnak támogatást. Ennek a rendszernek megvan a hatása, ugyanis évről évre nő a pályázó szervezetek száma. Probléma viszont, hogy a pályázati alap kb. 5 évre visszamenőleg nem változott, ma is 3 millió forint. A támogatást biztosító önkormányzat inkább az egyenlőségre törekszik, tehát majd’ mindenkinek megítélnek valamilyen összeget. Ennek az eljárási módnak az a hátránya, hogy érdemi támogatást senki sem kap, jóval az igényelt összegek alatt folyósítanak. 2005-ben 30 témában 26 pályázó nyújtott be pályázatot. Az Oktatási, Közművelődési és Sport Irodához 25 pályázat érkezett, több mint 8,3 millió forintot igényelve, de a Szociális és Egészségügyi Irodához beérkezett 5 pályázat támogatási igénye is meghaladta az 1,5 millió forintot.

A 2004 februárjában megalakult a Tiszaújvárosi Civil Fórum, az önkormányzat mellett működő harmadik konzultatív testület. A másik kettő néhány hónappal korábbra datálódik, ezek a Városi Idősügyi Tanács és a Városi Ifjúsági Tanácsadó Testület. A Civil Fórum nem korosztályos csoport, hanem heterogén, több funkciót ellátó, méreteiben is igen változatos, a tiszaújvárosi civil szervezetek alkotta társaság.

Eredetileg 14 szervezet képviselője kapott felkérést a fórumban való részvételre, amely nem valamiféle civil csúcsszervként, hanem a szuverén tagok véleményező, konzultatív testületeként működik. A fórum összetétele sokrétű. Kulturális egyesület, vállalkozói klub, gyermek-, illetve nyugdíjas szervezet egyaránt képviselteti magát. Helyet kaptak a nagycsaládosok, a mozgáskorlátozottak és a történelmi egyházak csakúgy, mint a polgárőrök, vagy a lakástulajdonosok, a horgászok. A Zabos Géza Horgász Egyesület elnöke látja el a titkári teendőket, az elnöki tisztet – csakúgy, mint a másik két testületnél – a szocialista alpolgármester tölti be. A civilekkel fenntartott erős kapcsolata arra is jó, hogy hozzásegítse régi vágyához, a szabaddemokrata polgármester legyőzéséhez az őszi helyhatósági választásokon. A tiszaújvárosi rendszerváltás puhaságának jele, hogy itt csak a két kormányzó koalíciós pártnak van domináns szerepe a helyi politikában a polgári erők gyengesége miatt. Pártpolitikai versengés is csak közöttük létezik tulajdonképpen.

A 2005. év végén a Civil Fórum névváltozáson esett át, Tiszaújvárosi Civil Tanácsadó Testület lett. A testület elnöke működésük megújítására törekszik. Törekedniük kell arra, hogy sokkal erőteljesebben jelenítsék meg a civil emberek, civil csoportok véleményét, és önállóan jelöljenek meg témákat és tennivalókat. 2006-ban újabb tagok léptek be a tanácskozó testületbe, ma már 21 tag ül össze.

Egyes vélemények szerint a tanács is elhibázott gondolat, mert felülről indult kezdeményezés révén jött létre. Egy ilyen civil tanács gondolatának alulról kellett volna indulnia, és a civil szervezetek által delegált személyeknek kellene adnia tagságát. Ezzel szemben személyre szóló volt a felkérés az alpolgármester részéről. A tiszaújvárosi Civil Szalon az a szervezet, amelyik ha ilyen szelíden is, de hangot ad eltérő szervezési elveknek.

A város kiemelkedően jó anyagi körülményeivel magyarázható, hogy több életmóddal kapcsolatos szervezet alakult. Ilyen életesélyt javító kezdeményezés a lélekgyógyászat, az iszákosmentő szolgálat, a jóga. Vannak olyan szervezetek is, amelyek korábbi aktivitása csökkent, mint pl. a mozgáskorlátozottak egyesülete, a cukorbetegek egyesülete, a nagycsaládosok egyesülete.

Epilógus

A dolgozat megírására csak jóval a kutatás befejezése után került sor. Eredendően egy NCA-tól megnyert pályázat teljesítésére kaptunk tavasszal interjúkészítő munkatársammal megbízást a nyertes alapítványtól. A munka elvégzése azt jelentette, hogy júniusra a megrendelő NCA szempontjait figyelembe vevő dolgozatot készítettünk, ugyanis az NCA – megszakítva a korábbi demokratikus hagyományokat – elkerült a parlament többpárti ellenőrző felügyeletétől egy minisztérium, azaz egy párt ellenőrzése alá. Emiatt nem hozhattuk lehetetlen helyzetbe a megnyert pályázat „gyanútlan” felelősét azzal, hogy azt írjuk le, amit látunk, amit gondolunk, hanem azzal segítjük a „jóhiszemű” megbízó sikerét, hogy az elemzés nem ront neki a pályázat kiírójának ideológiai elvárásainak. Ez az alaphelyzet önmagában jelzi, hogy a civil világon túl a társadalom többi alrendszerében is, illetve a más alrendszerekhez tartozó személyek magatartásában is lényegi változások zajlottak le a szocialista kormányzat demokráciát sorvasztó tevékenysége miatt. Ma már meg kell fontolni egy közlemény tartalmát, vajon illeszkedik-e a „fősodorhoz”. A publikálás kényszere is ebből származik, mert valakinek el kell mondani azt, amit láttunk, amit a hallottakról gondoltunk addig, amíg van erre alkalmas felület.

Amit láttunk, az abban foglalható össze, hogy a valóság a szocialista demokrácia visszatértét jelzi. Ennek lényege az, hogy az egypárt, jelesül a szocialista párt ellenőrzi a társadalom minden mozgását. A párt tagjai, megbízottai, bizalmasai, hírvivői ott vannak minden fontos vagy kevésbé fontos érdekérvényesítő helyen, bárhol, ahol közcselekvés van.

Mivel kisvárosokról van szó, elmondható, hogy ez a helyzet egzisztenciális értelemben is a múlt visszatértét jelzi, mert a kinyilvánított pártszimpátia dönti el, ki lesz a helyi önkormányzati intézmény új vezetője, ki lesz a megüresedett álláshely új betöltője.

A véleménynyilvánítás szabadsága is csak egy fellobbanás volt, mert ma már a különvélemény, pontosabban a nem szocialistákat támogató vélemény elfogadhatatlan, sőt elítélendő. Példa erre a mottóban idézett vezető zavart gondolatmenete arról, hogy ő most tulajdonképpen milyen álláspontot is képviseljen, a kérdezőnek milyen választ is adjon, egyáltalán hogyan is fogalmazzon. Ha egy jelentős civil szervezet vezetője keresi a szavakat, méregeti a beszélgetőtárs hozzállását, az elégséges jele a visszatért szocialista demokráciának.

A politizáló közvélemény a szocialista párt beágyazottságát szokta emlegetni, mint sikerének biztos okát. A fentiekből láthatjuk, ez a beágyazottság azt jelenti, hogy minden véleményformáló szervezetbe beépülnek, lehetőleg vezető posztot ragadnak magukhoz, és következetesen csak a híveiknek kedveznek. Ezért sikertelen velük szemben minden „hagyományos”, csak a parlamenti módszerekre korlátozódó eszköz. Más szempont szerint fogalmazva: a magyar társadalom éretlen a demokráciára, nincs benne polgári bátorság a véleménye megfogalmazására sem. Ezt kihasználja a hatalomba visszatért kommunista uralkodó osztály.

Felhasznált irodalom

Beke Pál (2001) Méltóságkereső. Editio plurilingua. Budapest–Kaposvár.
Bőhm Antal (1996) A helyi társadalom. Csokonai Vitéz Mihály Tanítóképző Főiskola Társadalomtudományi és Közművelődési Tanszéke. Kaposvár.
Bőhm Antal (1999) Civil szervezetek a helyi társadalomban. COMITATUS. 3. szám.
Kende Péter (1999) Megjegyzések a civil társadalomról. COMITATUS. 3. szám.