Mit várok 2007-től

GORKA SEBESTYÉN, biztonságpolitikai szakértő, a Fejlődő Demokrácia és Nemzetközi Biztonsági Intézet ügyvezető igazgatója. (Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.)

Veszélyes dolognak tartják a jövendőmondást, mert a jövővel kapcsolatban csak egyvalami biztos: bármi megtörténhet. Ugyanakkor e merész kiadvány szerkesztőbizottságának tagjaként felkértek, osszam meg hűséges olvasóinkkal, mit várok a 2007-es évtől. A következő területeken vállalkozom erre: nemzetközi politika és gazdaság, valamint hazai politika és gazdaság.

Alig néhány nap telt el az új esztendőből, máris rengeteg esemény történt a nagyvilágban. Tanúi lehettünk a 20. század egyik legrosszabb diktátora, Szaddam Husszein kivégzésének, és egy másik gonosz vezér, Etiópia egykori marxista diktátora, Mengistu Haile Mariam elítélésének népirtás vádjáért, valamint annak, hogyan zsarolja az olajjal a Putyin vezette Kreml Fehéroroszországot. 2007 valószínűleg nem lesz nyugodt év. Bush elnök újévi döntése további 21 ezer katona Irakba küldéséről nem fogja számottevően csökkenteni az iraki polgárháború intenzitását. Bár morális szempontból üdvözölnünk kellene a kommunista diktátorok elmozdítását és elítélését bárhol a világon, inkább kevesebb, mint több stabilitást várhatunk az elkövetkező 12 hónapban.

Az iraki helyzet tovább fog romlani. A Fehér Ház valószínűleg katonai akcióval fog fellépni Irán atomfegyverprogramja ellen. Totális invázió nem várható, sokkal inkább légi- és rakétacsapások, különösen Bush második és egyben utolsó elnöki ciklusának vége felé. Ez nem annyira a Közel-Keletre, mint inkább a világ többi részére lesz számottevő hatással, a szalafita terrorizmus továbbra is valós fenyegetést jelent majd Európa és Amerika számára. Valószínűek tartom, hogy jelentős támadás vagy támadássorozat éri majd az Egyesült Államokat is, melynek 2001 szeptembere óta eddig sikerült megelőznie a területét érő csapásokat.

Ugyanakkor a gazdasági és politikai globalizáció általános tendenciái az előző évekhez hasonló módon fognak terjedni. Kína és India tovább erősödik majd, köszönhetően annak, hogy környezetszennyező energiaforrásokat – pl. szén- és olajenergia – használnak, úgy, ahogy azt a Nyugat is tette a 20. században. Minden követelés, hogy változtassanak ezen, nem meglepő módon süket fülekre fog találni. Az olaj nagyon drága marad. A fejlett világban az atomenergia egyre népszerűbb és szükségesebb lesz, számos európai ország megvalósíthatósági tanulmányt sürget új reaktorokról.

A következő probléma nem annyira előrejelzés, mint inkább remény. Európa remélhetőleg komolyabban fogja venni a bevándorlás és az integráció kérdését. Nagy-Britanniának, Franciaországnak és Németországnak radikálisan újra kellene gondolnia évtizedek óta meghatározó politikáját, mely azt eredményezte, hogy arabok és muzulmánok milliói kirekesztődtek az európai integráció sikeréből. Bolgár és román munkavállalók nagy számának Nyugatra vándorlása a gazdagabb uniós államokba, fel fogja erősíteni az antiföderalista hangokat ezekben az országokban, jelentősen csökkentve ezzel Brüsszel hatalmát.

Itthon a politikai, gazdasági és morális válság nem fog megszűnni. Abban nem vagyok biztos, hogy a Gyurcsány-kormány megbukik 2007-ben, de abban annál inkább, hogy az egykori KISZ-vezér nem marad hatalmon a következő választásokig. Lemondását két forgatókönyv eredményezheti. Az első szerint a miniszterelnök és Kóka János minisztériumának sorozatos rossz döntései, valamint az egyre növekvő büntetőjellegű adórendszer olyan súlyos helyzetbe hozza a magyar gazdaságot, hogy az MSZP kénytelen lesz lecserélni Gyurcsányt egy másik vezetőjére (aki egyelőre nem ismert). Önmagában az a tény, hogy az APEH most januárban bejelentette, a magyar munkavállalók fele „hivatalosan” minimálbérért dolgozik, elég jól jelzi, hogy a jelenlegi abszurd helyzet nem tartható sokáig. A második forgatókönyv, mely kevésbé valószínű, de a párt eredeti identitását tekintve a legörvendetesebb lenne, hogy az SZDSZ, felfedezvén végre hivatalosan antikommunista meghatározását, nem támogatja tovább a morálisan korrupt emberek csoportját, akiknek csak két dolog számít: a hatalom és a pénz.

Részben a jelenlegi kormány teremtette helyzetnek köszönhetően arra is számítok, hogy ebben az évben végre megalakul egy új jobboldali párt, vagy formális párttá alakul egy jelenlegi csoport vagy egyesület. Ez azért fog bekövetkezni, mert az emberek egy jelentős része a legnagyobb ellenzéki pártot nem tartja a modern konzervativizmus alkalmas és hiteles képviselőjének a harmadik évezredben. Remélhetőleg a Fidesz megérti, saját érdeke, hogy nagyobb legyen a választék, több alternatíva legyen a mi politikai oldalunkon, és így szélesítvén a potenciális választók körét, képes lesz megbuktatni a kormányt 2010-ben.