Kötcse 2006

Harmadik alkalommal került sor szeptember 9-én Kötcsén, a Dobozy-kúrián, a jobboldali értelmiségiek találkozójára. A rendezők, a Polgári Magyarországért Alapítvány, a Hermina Szalon és a Belvárosi Polgári Szalon „1956 jövője” címet adták a találkozónak, megszabva ezzel a vezérfonalat a kerekasztal-beszélgetések résztvevői számára. Balog Zoltán, a délelőtti beszélgetés moderátora bevezetőjében hangsúlyozta, hogy komoly érték az együttlét, az együttgondolkodás és a közös út kereséséhez pedig 1956 lámpásul szolgál.

Schmidt Mária vitaindító előadásában méltatta az 1956-os hősök érdemeit s azt, hogy azokban a napokban a magyar nép világtörténelmet írt. Majd feltette a kérdést, hogy akik akkor harcoltak, életüket vesztették vagy börtönben töltöttek hosszú éveket: vajon elégedettek lennének-e azzal, amit ma Magyarországon látnak. A válasz az előadó szerint felemás lenne, hiszen a kétségtelen pozitív változások ellenére az ország ma válságban van, s ez a válság egyszerre gazdasági, vezetési és bizalmi. Közös érdekek mentén közös erőfeszítések kellenek (mint például a 30-as években Angliában), s alakuljon meg egy valóban szakértőinek tekinthető kormány.

Martonyi János hozzászólásában kiemelte, hogy a jelenlegi állapotok legjobb jellemzője a vértelen, sorvadó demokrácia. Óriási veszély a törvényhozás hiteltelensége és a közigazgatás szétverése. A legfontosabb üzenet azonban ma az, hogy – szemben korábbi nehéz korszakokkal – igenis van alternatíva. Matolcsy György határozott igennel felelt arra a kérdésre, hogy van-e 1956-nak jövője. Van, mégpedig több is. A forradalmak kontra nemzeti összefogás közötti választásban az utóbbi mellett tette le voksát, javasolva egy ellenzéki kormányprogram és szakértői kormány felállítását. Lánczi András a közösségi morál 1956-os értékeit és mai hiányát emelte ki. Ami ma jellemzi az országot – mondta –, az a „cselédmorál”. Engedelmeskedünk, mert érdekeink azt szolgálják, s ha pofonokat kapunk, nem lázadunk, hiszen „gazdánk” adta. A hazugság pedig lassan mindenen úrrá lesz. Navracsics Tibor is azzal folytatta, hogy 1956 öröksége két kultúra, az őszinteség és a hazugság kultúrája. A jobboldal morális fölényét azonban csak az biztosíthatja, ha nem veszi át a másik oldal logikáját, a hazugság kultúráját, a „cél szentesíti az eszközt” elvet. Semjén Zsolt a jelenleg kormányzó erők történelmi gyökereit bemutatva beszélt a jakobinus-bolsevik vonal mai folytatásáról. Hiányolta egyben, hogy a mai értelmiség még nem alkotta meg 1956 mítoszát, úgy ahogy létezik például 1848 mítosza.

A beszélgetés összefoglalóját Orbán Viktor tartotta, aki azzal kezdte mondanivalóját, hogy a mai politikai életben a legnagyobb érték a polgári oldal egysége. Ez az egység nem egyszínűséget, hanem összetartozást jelent, amit nem szabad felesleges önvádakkal gyengíteni. Utalt továbbá arra, hogy az 1956-os nemzeti összefogás eszméjét óvatosan kell a mának szóló üzenetként értékelni. Ma is válság van, mint 56-ban, de ma nem harcolni kell, hanem meg kell oldani a kialakult politikai válságot, amit a jelenlegi felhatalmazás nélküli kormányzás jelent. Az árnyékkormány felállításával kapcsolatban azt hangsúlyozta, hogy ehhez a jobboldalnak meg van a szellemi háttere, de meg kell várni, hogy a társadalom többsége is támogassa azt a véleményt, hogy a jelenlegi kormány illegitim. Erre esetleg már október 1-jén is sor kerülhet, tehát a mostani önkormányzati választás többről szól, mint döntések polgármesterekről.

A délutáni ifjúsági kerekasztal vezetője, Ablonczy Bálint és résztvevői, Mráz Ágoston, Varga Csaba és ifj. Bertényi Iván arról beszélgettek, hogy azok a fiatalok, akiknek koruk miatt nincsenek személyes élményeik 1956-ról, mit tudnak ezekről az eseményekről, honnan származnak és hitelesek-e információik, mit tekintenek 1956 legfontosabb örökségének. A diktátorok bocsánatkérései, az egyes családokon belüli beszélgetések, az épülő 56-os emlékmű és sok más kérdés kapcsán fejtették ki – sokszor egymással is vitázva – véleményüket a fiatalok, hitet téve amellett, hogy 1956-nak van jövője.