A Baross Gábor Társaság állásfoglalása a nemzeti tudásvagyonról

2005. november 30-án a Baross Gábor Nemzeti Gazdaság Pártoló Társaság több mint 100 fő részvételével a nemzeti tudásvagyonról rendezett összejövetelt. Vitaindító előadást tartott Boda Miklós, a Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal elnöke, Fodor István, az Ericsson elnöke és Pálinkás József akadémikus, volt oktatási miniszter.

Társaságunk a vitaesten megerősítette: a nemzet jólétének és biztonságának alapvető kérdése, hogy miként gazdálkodik a tudásvagyonnal, a polgárok egyéni tudásával és a tudást létrehozó, továbbadó és alkalmazó nemzeti intézményrendszerrel. Az Európai Unió támogatja a tudást és a tudományt, de nem törekszik a nemzeti kutatási, fejlesztési és innovációs politikák egységesítésére, sőt minden dokumentumban a sokszínűséget mint értéket hangsúlyozza, ugyanakkor erőfeszítéseket tesz a nemzeti programok összehangolására, elsősorban a felsőoktatás területén.

Társaságunk fontosnak tartja az igazodást az EU progresszív oktatási és tudománypolitikájához, ugyanakkor komoly veszélyt lát abban, hogy a „bolognai folyamat” jelszavával a kormányzat sietősen és a következmények mérlegelése nélkül, átgondolatlanul kényszeríti ki a felsőfokú képzés szerkezetének átalakítását. A bolognai típusú képzés bevezetése ugyanis felgyorsítja a színvonalcsökkenést, amelyet a hallgatói létszám növelése és a normatív finanszírozás már elindított. A felsőoktatási reform részeként elengedhetetlen az „elitképzés” helyzetének szakmai és pénzügyi rendezése.

Gazdasági fejlődésünk mind komolyabb gátja a létszámában és színvonalában elégtelen műszaki és természettudományos képzés. A felsőoktatás átalakítása során különös figyelmet igényel ez a terület. Az Innovációs Alap létrejötte lényeges eleme az innováció támogatásának. Az alaphoz történő állami hozzájárulás 2006. évre történt „megnyirbálása” rossz üzenetet hordoz, és súlyos veszélyt jelent a „tudásalapú társadalom” fontosságát verbálisan hangoztató politika hitelére.

Innovatív gazdaság színvonalas alapkutatás nélkül elképzelhetetlen. Az Országos Tudományos Kutatási Alap (OTKA) csekély forrásának rendszeres megkurtítása nagyban veszélyezteti a jövőt és gyorsítja a kutatók elvándorlását, csökkentve ezzel gazdasági versenyképességünket. A kutatóhelyek ki vannak téve a „pályázati biznisz” szeszélyeinek.

A kormányzat képviselőjének értékelése szerint nem az állami támogatás kevés, hanem az a baj, hogy a vállalati kör fordít aránytalanul keveset kutatásra, fejlesztésre, innovációra. Egy közepesen fejlett országban, bizonytalan adózási, támogatási rendszer mellett ez nehezen kérhető számon a vállalkozási szférán.

A társaság álláspontja szerint a kutatási-oktatási-innovációs terület irányításának koordinációjának szakszerűségével és kellő erejű képviseletével is baj van, ezért ismételten megfogalmazódott a terület miniszteri szintű képviseletének a szüksége. Hazánknak olyan oktatás- és tudománypolitikára van szüksége, amely az elmúlt évszázadokban létrehozott tudásvagyonra és intézményrendszerre alapoz, de nyitva áll az új igények előtt. Sokan azt sugallják, hogy a köztulajdonban maradt kutatási intézmények rosszul működnek, ezért az állami tulajdont minél előbb teljesen le kell építeni, mások éppen a tudományos igényességet és a szellemi szabadságot féltik a piac korlátlan uralmától. A szabályok körültekintő formálásával azonban e veszélyek csökkenthetők. Társaságunk úgy látja: a nemzeti kutatási és fejlesztési intézmények esetleges megszüntetése, a „tudásipar” teljes piacosítása ma Magyarországon nagyobb veszély, mint az állami „tehetetlenség és beavatkozás”.

Összességében a Baross Gábor Társaságnak az a véleménye, hogy a tudásalapú gazdasággal kapcsolatos kijelentésekkel, ígérgetésekkel szemben a valóságban ezzel ellentétes folyamatok zajlanak, a K+F ráfordítások csökkennek, a találmányok száma a mélyponton, az innovációs teljesítmény csökken. Az ország felzárkózása a fejlett európai országokhoz csak a tudomány, a műszaki és természettudományi felsőoktatás, ill. az innováció feltételeinek gyors, ugrásszerű javításával, ill. növelésével érhető el, s ebben a mindenkori kormányzatnak meghatározó szerepet kell vállalnia.