Logo

Ipari parkok az Észak-alföldi régióban, avagy a váltás anatómiája

Dr. Mező Ferenc igazgatóhelyettes, ÉARFÜ, Debrecen, tanszékvezető, egyetemi docens, EKTF (Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.).

A mai Magyarországon változások álltak be, ezek a változások jól megfoghatóak a politika világában, de érzékelhetőek a szakmai nézőpontok változásában is. Az európai pénzek eddigi felhasználási gyakorlatát egyre több kritika érte! Több szakértő úgy gondolta, már-már elherdáltuk az értékes pénzeket, felesleges dolgokra sokat költöttünk, a szükséges, égető problémákra pedig alig-alig. Ez a kritika különösen vonatkozik a gazdaságra fordított összegekre. Ezen belül én speciálisan egy régiót, egy OP-t (operatív program) vizsgálok: elsősorban az ipari parkok tekintetében! S hogy mi teszi szükségessé e számadást? Egyrészt hazánknak új kormánya van már egy éve (II. Orbán-kormány), kijött az Új Széchenyi Terv! Meg kell nézni, mik jellemezték a régióban a forrásallokációt, a főbb számokhoz rendelni kell indikátort, és ne kerteljünk, azt is számba kell venni, mi változott, milyen irányba mozdult el a gazdaságfejlesztési prioritás. E tanulmány egy sorozat része, hiszen már e folyóirat hasábjain vizsgáltuk a régiók tíz évét1, a kkv-k helyzetét és a válság hatásait2, valamint az egészségturizmust.3

Az eddig eltelt időszak a területfejlesztési törvény megalkotása óta eltelt lassan másfél évtized hazai és uniós fejlesztési tevékenységsorozata. Az elmúlt és a jelenlegi fejlesztések egymás mellett, sokszor egymással párhuzamosan, de elszigetelve, egymásnak versenyhelyzetet teremtve zajlottak, ezáltal nem érvényesült a fejlesztések szinergikus hatása, és – többek között – nem járulnak hozzá a 2007–2013-ra megfogalmazott regionális stratégiai célok megvalósulásához, a világgazdaságban egyre erősebben jelentkező versenyhátrányunk ledolgozásában sem segített (gazdasági prosperitás, munkahelyek teremtése, beszállító hálózat kiépítése, kkv-k erősítése). Az Észak-alföldi régió ipari parkjainak és inkubátorházainak felmérése során, az eddigieknek megfelelően kérdőívet állítottunk össze, melyeket az ipari parkok 88%-a (29 db), míg az inkubátorházak 100%-a (9 db) küldte vissza postai úton. A tanulmány megvizsgálja a régió 33 darab ipari parkját és 9 inkubátorházát, az eddigi fejlesztéseiket és jövőbeni fejlesztési elképzeléseiket. A kitöltött, visszaküldött kérdőívek alapján további vizsgálatokat, összehasonlításokat és megállapításokat teszünk. Összehasonlítjuk az eddig elköltött ROP-os (Regionális Operatív Program) pénzeket a többi régióval, illetve pillantást vetünk a GOP-s (Gazdaságfejlesztés Operatív Program)forrásokra is. Alapkérdéseket feszegetünk, amelyek fontosak lehetnek a területfejlesztésben, illetve szándékunk szerint a támogatási politika átalakítására is hatással lehetnek. Valamint ne feledjük, lassan meg kell alapozni a következő tervezési időszakot is (tervezés tervezése zajlik 2014–20-ra). És természetesen értékeljük az Új Széchenyi Terv prioritásait is, bár ehhez még elég rövid időszak áll rendelkezésünkre.

A régió ipari parkjainak általános jellemzése és a válság hatásai

Az Észak-alföldi régió fekvését tekintve speciális helyzetben van, miközben egy része az ország legkeletibb fekvésű területe, addig más részei benyúlnak egészen az ország középső területeibe is. A régiónak van egy 207,4 km európai uniós (szlovákiai és romániai), valamint egy 136,6 km EU-n kívüli (ukrajnai) határszakasza. A régió a GDP/fő mutatót tekintve 2007-ben az országos átlag kétharmadát sem érte el, ezzel a magyar régiók között az utolsó helyet foglalta el. Ez a mutató az Európai Unió (EU–27) átlagának pedig mindössze 39,4%-a volt, mellyel az EU–27 régiójának legszegényebb 20 régiója közzé került. Az Észak-alföldi régió elmaradottságát jól tükrözi az a tény is, hogy a 311/2007. (XI. 17.) kormányrendelet alapján a 28 kistérségéből 24 tartozik a területfejlesztés szempontjából kedvezményezett kistérségek közé (a kivételt a debreceni, a szolnoki, a nyíregyházi és a hajdúszoboszlói jelentik), melyek közül 9 hátrányos helyzetű, 7 leghátrányosabb helyzetű, 8 pedig komplex programmal segítendő leghátrányosabb helyzetű kistérség.

A 2008 őszén kezdődő gazdasági világválság negatív hatása 2009. I. negyedévében már érezhető volt a régió munkaerőpiacán. A régiók közül az Észak-alföldi régióban volt arányaiban a legsúlyosabb a visszaesés a foglalkoztatottak számát tekintve4. A foglalkoztatottak száma a régióban a válság kezdetétől a régió mindhárom megyéjében jelentős, összesen majdnem 32 ezer fős csökkenést mutat. A legnagyobb arányú csökkenés a régión belül Jász-Nagykun-Szolnok megyében következett be, ahol több mint 14 ezer fővel kevesebb személyt foglalkoztattak a munkaerőpiacon a munkahelyek megszűnése, illetve a munkaerő-kereslet visszaesése miatt. A foglalkoztatottak számának csökkenésével párhuzamosan növekedett a régió munkanélkülijeinek a száma. A legnagyobb arányú növekedést az egyébként is rendkívül magas munkanélküli számmal jellemezhető SzabolcsSzatmár-Bereg megye szenvedte el. Minden válságnak van elrugaszkodási pontja, a szerző szerint ehhez most érkeztünk el, éppen ezért nagyon fontos, hogy irányított, gyors ipartelepítés és hatékony iparipark-fejlesztés, valamint minél több kkv számára könnyű, egyszerű vállalkozásbarát pályázati forma váljon elérhetővé.

1. ábra: Az Észak-alföldi régió ipari parkkal rendelkező települései 2009-ben

1. ábra: Az Észak-alföldi régió ipari parkkal rendelkező települései 2009-ben

2. ábra: Az ipari parkok területe az Észak-Alföldön

2. ábra: Az ipari parkok területe az Észak-Alföldön

Magát az elemzést a jogszabály szerint definiált ipari parkokra végeztük el, azaz a minimálisan 10 hektár nagyságú és legalább 20 hektárra bővíthető, infrastruktúrával ellátott, termelő-és szolgáltatótevékenységek végzésére kialakított területekről van szó, amely pályázati úton „Ipari park” címet nyert. Az ipar fejlődése szempontjából országos szinten igen fontos szerepet töltenek be az ipari parkok, amelyek száma 2009-ben 206 volt. Ezek közül (2008-ban 31) mára 33 működik az Észak-alföldi régióban (16%), ezek alacsony kihasználtságát ugyanakkor jól jelzi, hogy a megindult fejlesztések (például Nyíregyházi Ipari Park, Debreceni Regionális és Innovációs Ipari Park, Szolnoki Ipari Park) ellenére több mutató (például beépítettség, betelepült vállalkozások száma) szempontjából a régió a 6. helyet foglalja el. Az 1. és a 2. ábrákon láthatóak az Észak-alföldi régió ipari parkokkal rendelkező települései 2009-ben, valamint az ipari parkok összterületének növekedése 1997 és 2008 között.5 2009-ben a 33 ipari park nettó területe 1715,8 ha-ra, a betelepített terület pedig 948,8 ha-ra növekedett, mely 55,3%-os betelepítettséget jelent nettó területre. Kialakulásuk szerint a parkok közel fele alapvetően zöldmezős beruházásként jött létre. Harmaduk korábban már a területen működő vállalkozások integrációjaként alakult meg, melyek jellemzően zöldmezős beruházásokkal is bővítik területüket. Rekonstrukciós céllal 3 Hajdú-Bihar megyei ipari park valósult meg, melyek régebben ipari, illetve egyéb célokra hasznosított területeket tettek a korszerű ipar számára vonzóvá.

... betelepült vállalkozások ... száma fokozatosan nőtt az elmúlt tíz év során ...

A régióban található egy logisztikai központból alakult, valamint egy agrárjellegű ipari park, utóbbi egyúttal technológiai és innovációs parkként is definiálja magát. Az észak-alföldi ipari parkokba betelepült vállalkozások és azok foglalkoztatottainak száma fokozatosan nőtt az elmúlt tíz év során, így 2007 végén összesen 462 foglalkoztató több mint 22 000 főt alkalmazott ipari parki telephelyein, a statisztika 2009-re összesen 1 foglalkoztatóval és 1500 fő alkalmazottal bővült. Egy vállalkozásra 50 dolgozó jutott, egy park pedig átlagosan 713 főt alkalmazott. A régió ipari parkjai 2007-ben 840 milliárd forint árbevételt értek el, amely 2008-ban már 1084 milliárd forintra emelkedett. A nagyságrend megítélését segíti, hogy a régió ipari termelési értéke a 4 fő feletti vállalkozások telephelyi adatai szerint közel 2000 milliárd forintot tett ki. Az ipari parkok többségében ipari vállalkozások vannak jelen, emellett azonban szállítmányozó, kereskedő, egyéb szolgáltatást végző cégek is megtalálhatók. Az ipari vállalkozások értékesítési szerkezetében már a kezdetektől az export játssza a főszerepet, 2008-ban az eladások közel 70%-a, 2009-ben pedig már több mint 77%-a külpiacon realizálódott.

3. ábra: Ipari parkok méret szerinti megoszlása (ha)

3. ábra: Ipari parkok méret szerinti megoszlása (ha)

Az ipari parkok – a 29 válaszadót tekintve – üzemeltetői tulajdonosi szerkezetéről elmondható, hogy többségük (52%-uk) 100%-os önkormányzati tulajdonban van, emellett különösen jellemző még (25%-os mértékben) a gazdasági társaság tulajdonában lévő ipari parkok előfordulása a régióban. Az inkubátorházak pedig jellemzően alapítványok (44%) és gazdasági társaságok (33%) üzemeltetésében működnek.

Az országos trendeknek megfelelően, az Észak-alföldi régióban is az 1997-es első „Ipari park” cím elnyerésére irányuló program megjelenését követő években nőtt leginkább az ipari parkok száma, amely ezt követően bár kisebb mértékben, de napjainkig is folyamatosan tovább bővül. A 29 vizsgált ipari park közül 17 (59%) még a 2000. év előtt nyerte el az „Ipari park” címet, 6 (20,5%) 2000 és 2006 között, újabb 6 pedig 2007 és 2009 között. A régiók közötti összehasonlítást megvizsgálva, a parkok számát tekintve az elmúlt években legdinamikusabban a Közép-magyarországi, a Nyugat-dunántúli és Észak-alföldi régiók fejlődtek. A régiók között az ipari parkokba betelepült vállalkozásokat tekintve örvendetes módon 2007-ben az Észak-alföldi régió nagy ugrást tudott elérni (107 db-bal nőtt, míg a többi régióban átlagosan 49-cel), de az egy ipari parkban működő vállalkozások számát vizsgálva már messze elmarad az országos átlagtól (2007-ben a régiók közt Észak-Alföldön van a legkisebb érték, átlagosan 14 db, szemben az országos 18-cal). Az Észak-alföldi régió (28 válaszadó) ipari parkjainak átlagos nagysága közel 58 hektár, összes területe 1816,2991 hektár, melynek méret szerinti megoszlása a 3. ábrán látható. Az ipari parkok eredményesség szempontjából elég változatos képet mutatnak. A válaszadók közel fele eredményes és majdnem ugyanennyi veszteséges. Csupán egyetlen ipari park volt nullszaldós a pénzügyi eredményesség tekintetében. A veszteséges működés legfőbb okai: a bevételek hiánya, üzemeltetési és befektetési tőkehiány, kihasználatlanság és szervezeti problémák.

Ipari park/inkubátorház-fejlesztéshez igényelt támogatások elemzése

Az elmúlt években többféle (Területfejlesztési Regionális Célelőirányzat – TRFC, Baross Gábor Program – BGP, Észak-alföldi Operatív Program – ÉAOP) fejlesztési forrás állt rendelkezésre az Észak-alföldi régióban ipari parkok, inkubátorházak fejlesztésére, melyből összesen több mint 5,5 Mrd Ft értékben kötöttek le forrásokat. A 21 nyertes pályázat több mint 60%-ánál a fejlesztések összköltségét vizsgálva megállapítható, hogy az magasabb, mint 500 M Ft. Ez szoros összefüggésben áll azzal, hogy a nyertes pályázatok 80%-a a magasabb támogatási összeget biztosító ROP-pályázatok (maximum támogatás 500 M Ft) valamelyikéből nyert, és így annak összköltsége a legtöbb esetben meghaladta az 500 M Ft-ot. Ebből és korábbi tapasztalatokból kiindulva a legtöbb pályázat esetében elmondható, hogy a pályázók nagyon sok esetben a pályázható maximum összeget célozzák meg, és sokszor nem a valós szükséglet alapján határozzák meg a fejlesztések nagyságát, mely a támogatásintenzitás emelkedésével fokozottabban jelentkezik.

A beadott pályázatok megvalósítási helyét (kistérség) vizsgálva megállapítható, hogy az Észak-alföldi régió 28 kistérségének 25%ából (6 Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei és 1 Jász-Nagykun-Szolnok megyei kistérségből) egyáltalán nem érkezett pályázat, míg a 3 megyeszékhely kistérségéből érkezett a pályázatok fele. A fennmaradó 18 kistérségből egy kivételtől eltekintve 1–4 db pályázat érkezett. A megvalósítás helyét nézve tehát megállapítható, hogy a pályázatok döntő része a gazdaságilag fejlettebb kistérségekben koncentrálódik, melyek támogatása esetén a régióban lévő különbségek tovább nőnek. Mára már bebizonyosodott, hogy maga a támogatás nem garancia arra a jelenségre, hogy a kistérségek közötti fejlettségi különbség az EU-források ellenére tovább nő.

A pályázati kiírások közül a TRFC a már meglévő ipari parkok fejlesztését, az inkubátorházak létesítése esetén pedig a tárgyi eszközök, szabadalmak, know-how-k bekerülési értékét támogatta. A Baross Gábor Program az inkubált vállalkozások fejlődését, versenyképességük megerősítését szolgáló alapfunkciók színvonalemelését, bővítését, speciális inkubációs szolgáltatási csomagok kialakítását, továbbá az inkubációt nyújtó szervezet kutatás-fejlesztési infrastruktúrájának létrehozását támogatta. A ROP-os pályázatokból pedig alapvetően az alap-infrastrukturális beruházásokat, építést, átalakítást, felújítást, bővítést, fejlesztést, barnamezős területek kármentesítését, eszközbeszerzést, előkészítést, projektmenedzsmentet, valamint a projekt megvalósításához szorosan kapcsolódó szolgáltatások igénybevételét lehetett támogatni. A 2008-as ROP-os kiírások már tartalmazzák a minőség-, környezet-és egyéb irányítási rendszerek, szabványok bevezetésének támogatását és a szolgáltatásaik nyújtásához a saját alkalmazottainak általános képzését is.

... arra ösztönözte a pályázókat, hogy több szolgáltatást alakítsanak ki.

A ROP 1.1.1.A 2007 ipari parkok és területek fejlesztése kiírás forrásai esetén a költségek több mint 90%-a építés, átalakítás, felújítás, bővítés, fejlesztésre fordítódott, a ROP 1.1.1.A 2008 kiírás esetén a költségek 60%-a alap-infrastrukturális beruházásokhoz kapcsolódó költségek és közel 34%-a építés, átalakítás, bővítés, fejlesztés költségei. Az inkubáció elősegítését szolgáló ROP 1.1.1.B 2008 kiírás esetén a költségek 67%-át építés, átalakítás, bővítés, fejlesztés, továbbá 26%-át eszközbeszerzés teszi ki. Összességében megállapítható, hogy a nyertes projektek igen jelentős hányada építésre, átalakításra, felújításra irányul, ezen belül is döntően az alapinfrastruktúra fejlesztéséhez kérnek támogatást. Kármentesítésre, minőség-, környezet-és egyéb irányítási rendszerek, szabványok bevezetésének támogatására, kapcsolódó szolgáltatásra, befektetésösztönző marketingtevékenységre és a projektek előkészítésére összességében nagyon kismértékű forrást fordítottak, még a pályázatban megengedett költségarány maximális mértékét sem használták ki a pályázók. A ROP-os kiírásokat összevetve megállapítható, hogy a 2007-es kiírás nyerteseinek vállalásaihoz (átlagosan: 5,75) képest a 2008-as kiírásokban (átlagosan: 7,5, valamint 11,3) a kialakított szolgáltatások számára tett vállalások átlagos száma jelentősen növekedett. Ennek oka elsősorban az, hogy az újabb pályázati kiírásokban részben kötelezővé vált a szolgáltatások vállalása, részben előnyt jelentő szempont lett, mely egyértelműen arra ösztönözte a pályázókat, hogy több szolgáltatást alakítsanak ki.

Az ipari parkok fejlesztéséhez – a kérdőíves megkeresésre érkezett 29 válasz alapján – korábbi működésüket is figyelembe véve, több mint kétharmadának (19-nek) már ítéltek meg valamilyen fejlesztési forrásból támogatást, mely közül csupán egy ipari parkot fenntartó nem használta fel azt, ellenben a 19 nyertesből 6 db többféle forrásból is kapott már valamilyen mértékű támogatást. A támogatások leginkább a hazai forrású Területfejlesztési Célelőirányzat és Széchenyi Terv, valamint az EU-s társfinanszírozású Phare, NFT I., valamint ÚMFT programokból történtek. Az inkubátorházak felmérése esetén ez az arány még kedvezőbb, hiszen a 9 megkérdezett közül csupán egy nem kapott korábban már támogatást, illetve volt egy inkubátorház, amely több forrásból is támogatott volt. A fejlesztéseket szintén a hazai forrású Területfejlesztési Célelőirányzat, valamint az EU-s társfinanszírozású Phare, Phare CBC és az NFT I. programokból, valamint a GKM és az NKTH forrásaiból támogatták. Mind az ipari parkok, mind az inkubátorházak működését vizsgálva elmondható, hogy jelentősebb állami támogatás segítségével épültek ki vagy fejlődtek tovább, tisztán gazdasági szervezeti vagy önkormányzati finanszírozásról csak néhány esetben beszélhetünk. Mindezek után megvizsgálva – az NFGM adatai alapján – a korábbi években ipari parki fejlesztésekre fordított támogatásokat, azt látjuk, hogy a Gazdasági Minisztérium által nyújtottak (1998 és 2000 között), valamint a Területfejlesztési Célelőirányzat (TFC) 1998 és 2001 között, szintén jóval kisebb mértékűek (13–115 M Ft/év/Észak-alföldi régió) voltak. A 2001–2002-ben meghirdetett Széchenyi Terv Regionális Gazdaságépítő Program által nyújtott támogatások (300–400 M Ft/év/Észak-alföldi régió) már jelentősebb összeget jelentettek az ipari parkok fejlesztésében, de még mindig nagyságrendekkel elmaradt a ROP által ipari park fejlesztésére nyújtott támogatások mellett (kb. 2 Mrd Ft/kiírás).

4. ábra: Az Észak-alföldi régióba érkező források (2007–2010)

4. ábra: Az Észak-alföldi régióba érkező források (2007–2010)

Az Észak-alföldi régióban elérhető források tekintetében számolni kell az ÉAOP-n kívül a többi operatív program támogatási lehetőségeivel is. Milyen az arány az ÉAOP-nak a többi OP-val összehasonlítva? A 2007–2013-as időszakban az első 4 évben (2007–2010) az Új Magyarország Fejlesztési Terv keretében az Észak-alföldi régióba érkező források 80%-a az ágazati operatív programok keretében érkezett (különösen KÖZOP: 43%, KEOP: 17%), az ÉAOP-források az összes forrás 20%-át adták.

5. ábra: Az ÉAOP gazdaságfejlesztési források felhasználása, az új kormányzat egyik első döntése volt a kifizetések felgyorsítása (az összehasonlítás miatt a diagram tartalmazza a turizmusfejlesztést is)

5. ábra: Az ÉAOP gazdaságfejlesztési források felhasználása, az új kormányzat egyik első döntése volt a kifizetések felgyorsítása (az összehasonlítás miatt a diagram tartalmazza a turizmusfejlesztést is)

2011–2013-ban az Új Széchenyi Terven belül számos pályázati kiírás nyílik meg, ezek egy része már megjelent (pl. KEOP-ban energiahatékonyság, megújuló energia, hulladékrekultiváció, GOP-ban vállalkozások komplex technológiai támogatása, hitel-és garanciaprogramok, innováció, KÖZOP-ban közlekedési projektek előkészítése), nagyobb része az év hátralévő részében fog megjelenni, illetve 2012-ben is várhatók bizonyos tématerületeken pályázatok.

Ezen ágazati programokban rendelkezésre álló forráskeret jelentős, viszont ezek országos programok, így a régióban lévő pályázókon, a jól előkészített projekteken, azok sikerességén múlhat, hogy a rendelkezésre álló keretek mekkora része fog az Észak-alföldi régióba érkezni, vagy más régiók lesznek-e sikeresebbek. Gazdaságfejlesztésre összesen több mint 110 milliárd forint érkezett. Ugyancsak sikeresen szerepelt a régió az Új Magyarország Vidékfejlesztési Programban is, pl. a vidékfejlesztést támogató III. tengely esetében a jóváhagyott támogatási összegek közel ötöde (19%) került a régiónkba. Ezek hasznosulása már más kérdés!

Ipari parkok telepítő tényezői, versenytársak helyzete

A vállalkozások betelepülése több tényezőtől függ egyszerre. A betelepülni szándékozó vállalkozások számára alapvetően fontos a park területi elhelyezkedése, az elérhetősége (közúti, vasúti, légi), a rendelkezésre álló humán erőforrás képzettségi színvonala, a nagyvároshoz való közelsége, a kapott adókedvezmények, valamint az, hogy a területen milyen az alap-infrastruktúra kiépítettsége és a park üzemeltetője által nyújtott szolgáltatások színvonala, hiszen ezek működésük elengedhetetlen tényezői. Az Észak-alföldi régióban a főbb közlekedési vonalak csomópontjában települtek az ipari parkok, tehát valóban igaz, hogy az elhelyezkedés, elérhetőség és megközelíthetőség az egyik legfontosabb telepítő tényezőként jelenik meg az ipari parkok esetében.

6. ábra: Az Észak-alföldi régióba érkező gazdaságfejlesztési források – megítélt támogatások (2007–2010)

6. ábra: Az Észak-alföldi régióba érkező gazdaságfejlesztési források – megítélt támogatások (2007–2010)

Elsősorban a megyeszékhelyek és azok körében mondható el, hogy az ipari park pénzügyileg eredményesen működik. Emellett persze találunk olyan parkokat a megyeszékhelyeken kívül is, amelyek szintén eredményesen működnek, ilyen például Timár, Tuzsér, Mátészalka település, valamint a jászsági települések ipari parkjai. Szintén jellemző, hogy az ipari parkok legtöbb esetben alapszolgáltatásokat nyújtanak, melynek mértékét egyetlen ipari park esetében előzi meg az emelt szintű, illetve a K+F-szolgáltatások száma.

Az egy főre eső bruttó hozzáadott érték a gazdaságilag fejlettebb megyeszékhellyel rendelkező kistérségekben és azok közelében, valamint a Budapesthez közel eső Jászságban magas, és ezen kistérségek esetében az 1000 főre jutó nyilvántartott álláskeresők száma a legalacsonyabb. Szintén a megyeszékhelyek kistérségeiben és a Hajdúszoboszlói kistérségben a legtöbb a regisztrált vállalkozások 100 állandó lakosra jutó száma. A skála másik végén találhatóak a legkedvezőtlenebb helyzetben lévő kistérségek, melyek a régió északkeleti részében helyezkednek el. Szabolcs-Szatmár-Bereg megye nagy része a legkedvezőtlenebb helyzetű kistérségek közé tartozik.

A 100 állandó lakosra jutó regisztrált vállalkozások számát tekintve legalacsonyabb értékkel Hajdú-Bihar megye kistérségei rendelkeznek. Az ipari parkok nagyobb sűrűségben találhatók meg a kedvezőbb gazdasági helyzetben lévő megyeszékhelyek kistérségeiben vagy azokhoz közeli kistérségekben és a Budapesthez közel eső Jászságban. Az összes szakiskolai, speciális szakiskolai és szakközépiskolai tanulók száma a régió megyeszékhelyeinek kistérségeiben a legmagasabb. Az egy regisztrált vállalkozásra jutó bruttó hozzáadott érték a Jászságban, a Hajdúszoboszlói és a Debreceni kistérségben a legnagyobb. Ezek közül csak a Debreceni kistérségben van inkubátor/szolgáltatóház, igaz ott található azok több mint 50%-a (9ből 5 inkubátor/szolgáltatóház). Kettő a közepes értéket mutató másik két megyeszékhely kistérségben, és kettő az alacsonyabb értéket mutató Mátészalkai és Záhonyi kistérségben található.

A megkérdezett ipari parkok – elemezve versenytársaikat – az alábbi előnyöket találták saját ipari parkjuk esetében, melynek nagy része egyben telepítő tényezőként is értelmezhető. A felsorolt előnyök csoportosítva az alábbiak voltak:

– Elhelyezkedés (a megyeszékhelyektől, pólusvárostól, országhatártól, autópályától, főútvonaltól, repülőtértől való távolság, illetve a jó megközelíthetőség szempontjai);

– Településnagyság (nagyvárossal együtt járó előnyök);

– Infrastrukturális ellátottság;

– Nyújtott szolgáltatások fajtája, mennyisége, minősége;

– Rendelkezésre álló (megfelelő végzettségű) munkaerő, magasabb a térségben a foglalkoztatottság;

– Ipari park mérete és bővítési lehetőségei;

– Olcsóbb a terület és rendelkezik szabad területtel;

– Tulajdonosi szerkezet (pl. az önkormányzati tulajdonú helyi adókedvezményt tud nyújtani);

– Nagyszámú betelepült vállalkozás, befektetők közötti könnyű kapcsolatteremtés, valamint együttműködés;

– Egyebek: területükön inkubátorház található, jó PR-tevékenység, a terület barnamezős, science park.

A régióban lévő ipari parkok, illetve inkubátorházak megkérdezése során jól látszik, hogy a szűkebb környezetükön túl a határon átnyúló, vagy jövőben tervezendő ipari parkokról már kevésbé rendelkeznek ismeretekkel. Ugyanakkor előremutató kezdeményezés Jász-NagykunSzolnok megyében, hogy a Jászberény–Szolnok tengely gazdasági együttműködésének élénkítésére együttműködési megállapodást készítenek elő az érintett két város, a megyei önkormányzat és a kistérségi társulások részvételével. Ez a tervezett együttműködés többek között az ipari területek, parkok kínálatának összehangolását is tartalmazza a versenyhelyzet helyett az összehangolt és együttműködésen alapuló kínálat megteremtése érdekében.

Ipari park/inkubátorház kihasználtsága és a végbement fluktuáció

A kihasználatlanság okára adott válaszokat két nagy csoportra bonthatjuk, az egyik a külső tényezők, úgymint az ország gazdasági helyzete, a gazdasági válság hatásai, az országos gazdasági és adminisztratív környezeti problémák (központi gazdasági szabályozók és feltételek, lassú ügyintézés, rossz pályázati struktúra), a befektetői tőkeés bizalomhiány, a korszerű (gyorsforgalmi út, vasút) megközelíthetőség hiánya, az ipari szerkezetátalakulási folyamatok hatása. A másik nagy csoportba az ipari park adottságából eredő okok sorolhatóak, úgymint az ipari park infrastrukturális hiányosságai, korlátozott bővítési lehetőség, tulajdonviszonyok rendezetlensége, elégtelen marketingtevékenység és az ipari szakmunkaképzés hiánya, illetve a valós élettel való hiányos kapcsolata (a TISZK-ek sem töltik be a hozzájuk fűzött vérmes reményeket)!

Az ipari parkok kihasználtságának növelése érdekében nem éppen a legkedvezőbben ítélték meg az ITD Hungaryt, ugyancsak negatívan ítélik meg a Fényeslitke–Komoró Intermodális Ipari Parkot, mely közel 160 ha-on terül el, és 2,5 milliárd forintba került, műszaki átadása bő egy hónapja volt, és sajnos az ukrán befektető még nem költözött be, vagyis az ipari park teljesen üres, az előző kormányzat kiemelten és vehemensen kezelte és védelmezte. Érdekes, hogy a válaszadók jelentős, 70%-a szerint van szerepe az önkormányzatnak az ipartelepítésben, nem mindegy, milyen munka folyik az önkormányzatban és milyen agilis, eltökélt a polgármester.

Egyre jobban előtérbe kerülnek a vállalkozásokat támogatásokkal és szolgáltatásokkal segítő telepek, a vállalkozói inkubátorházak, melyeket a kezdő vállalkozások speciális szükségleteihez alakítanak6. A K+F, innovációs szolgáltatásokat biztosító ipari parkok száma rendkívül alacsony, összesen 4 db.

Az ipari parkok és inkubátorházak, valamint a gazdaságfejlesztés jövője

Az ipari parkok esetén a legtöbbet említett belső probléma a forráshiány. Ez megjelenik egyrészt az ipari parkot és inkubátorházat üzemeltető szervezet oldaláról, és mivel az üzemeltetés és a tervezett beruházások nagy része az üzemeltető által kigazdálkodott önerőből történik, így ezek hiánya miatt a szolgáltatásért hozzájuk forduló vállalkozások számára több esetben információnyújtás, marketing-és tanácsadási szolgáltatásra szűkült, és a szolgáltatást nem versenyképes áron tudják nyújtani, a tervezett fejlesztéseket nem tudják megkezdeni, így a beruházások elhúzódnak. Gyakori emellett az egyébként is fizetési nehézségekkel küzdő betelepülő vállalkozások esetében jelentkező tőkehiány is, hiszen gyakran az elnyert támogatás mellé nem tudják biztosítani a szükséges sajáterőt, amelyek hiányában nem tudják megkezdeni a beruházásokat, így a termelést sem, illetve az ingatlanvásárlások és csarnoképítések üteme is lelassulhat. Több ipari park említette válaszában problémaként a tulajdonosi struktúra és üzemeltetés gondjait, melyek miatt nehéz a fejlesztések érdekeltségét összehangolni, vagy akár a forrást biztosítani hozzá, illetve azt, hogy nincs működtető és szolgáltató szervezet vagy önálló menedzsment, mely szükséges és indokolt lenne az ipari park esetében.

A megfelelő infrastruktúra hiánya is problémaként jelentkezik (esetenként akár a megközelíthetőséget biztosító út), hiszen egy infrastruktúrával kellően ellátott ipari park vagy inkubátorház konkurenciahatása egyértelmű.

Emellett problémaként említették még azt, hogy nincs az ipari parknak további fejlesztési, bővítési területe, vagy a tervezett projektek késnek, illetve megvalósításuk bizonytalanná válik, mert kihasználatlan kapacitásokat okozhat, és a műszakilag-gazdaságilag összefüggő projektek egymásra utaltsága esetén további fejlesztéseket is akadályozhatnak. Ez pl. Debrecenben is problémát jelent, hiszen a Nyugati Ipari Park szinte betelt, ezért is merült fel az ESS (Neutrongyorsító) számára fenntartott terület fejlesztése a repülőtér mellett. A légi közlekedés szempontjából kiemelkedő jelentőséggel rendelkezik a debreceni repülőtér, amely 2003 áprilisától már állandó nemzetközi határnyitású kereskedelmi repülőtérként működik. Jelenlegi forgalmának döntő részét nemzetközi turisztikai charterjáratok adják. Véleményünk szerint egy regionális reptér nem lehet charterjáratokból nyereséges, egy ilyen méretű repülőtér csak egy nagyobb egység részeként lehet sikeres, ezért elengedhetetlenül fontos, hogy egész évben kiegyensúlyozott, biztos forgalma legyen. Ez pedig nem lehet más, mint a teherforgalom és az üzleti turizmushoz kapcsolódó személyi forgalom. Mi a megoldás? A reptér környékén elhelyezkedő ipari területek fejlesztése! Az Airport Debrecen Üzleti Parkban a városnak van egy körülbelül 113 hektáros területe, amit uniós forrás segítségével közművesíteni kell, és így be kell csatlakoztatni a nemzetközi befektetői piacra (összes beruházás 4 380 000 000 Ft, ebből igényelt támogatás 2 190 000 000 Ft). A kettőt, a repülőteret és a közvetlen szomszédságában lévő kellő infrastruktúrával ellátott területet (logisztikai központ, ipari vágány stb.) együtt kell fejleszteni, meggyőződésünk, hogy csakis így lehet piacképes az ipari terület és a repülőtér fejlesztése. Szóba került kínai befektetők bevonása is, május hónapban Kósa Lajos polgármester is egyhetes delegációt vezetett Kínába.

Van olyan ipari park, amely számára a már betelepült vállalkozások együttműködésének (pl. adatszolgáltatás, fejlesztési tervek egyeztetése stb.) megszervezése, javítása jelenti a legfőbb működtetési nehézséget. A legfőbb külső problémának a betelepülni szándékozó vállalkozások alacsony száma, az ipari park kihasználatlansága tekinthető, a működő tőke nem jön a régióba, melynek egyik oka a térség elmaradottsága és a fővárostól való távolsága. A másik ok pedig, amit a szakértők is kiemelnek, hogy az EU határterületein, szegélyterületein (Rimland) alakulnak ki ipari övezetek (ld. Nyugat-Dunántúlt és a Duna-völgyét, Észak-Dunántúlt), az EU-ba történt felvételünket követően elkészült autópályák nem a Tiszántúlt erősítették paradox módon, hanem az utánunk szinte rögtön belépő Romániát. Vagyis átugrották e területet a befektetők és Nagyváradon, Kolozsváron álltak meg, az ottani ipari parkok kezdtek megtelni. Erősíti mindezt, hogy a jelenlegi pénzügyi-gazdasági válság bizonytalanságot eredményezett, a gazdasági ösztönző lehetőségek (pl. adókedvezmény) beszűkültek (az adókedvezmények Szlovákia ipari parkjait erősítették pl. Pozsony, Zsolna), mindezek hatására a beruházások üteme lelassult, a betelepülési hajlandóság még inkább visszaesett. A befektetői hiány emellett a munkaerőhiányra és a szakképzetlen humánerőforrásra is visszavezethető, gyakran az oktatási intézmények nincsenek felkészülve az igények kielégítésére, ebben a szomszédos országok potenciális versenytársnak bizonyulnak. Az ipari parkok rendelkezésére álló pályázati lehetőségek lassúak voltak és bonyolultak, emellett a pályázati kiírások megfogalmazásánál nem, vagy csak kis mértékben vették figyelembe a tényleges szükségletet, igényt, túl magas elvárásokat támasztottak a pályázóval szemben. Emellett volt olyan, aki azt nevezte meg, hogy a betelepült cégek előre nem tervezhető igényei a park fejlesztési terveit időnként háttérbe sorolják.

Különösen az inkubátorházak esetében az üzemeltetéshez kapcsolódó alapvető probléma a magas közüzemi díjakból, illetve a korszerűtlen infrastruktúrából eredő magas üzemeltetési költségek, amelyek magasak (bérleti díj formájában) mind a bérlők, mind az üzemeltető szervezet számára, működési támogatásra pedig nincs, vagy csak kevés pályázati lehetőség van. Az ipari parkok és inkubátorházak jelentős része szeretné a meglévő területeinek alap-infrastruktúráját (út-, kerékpárút-, iparvágány-, közmű-, kommunikációs, informatikai hálózat, közvilágítás, parkolók stb.) fejleszteni, de a lehetőségek szerint többen terveznek területbővítést és az új terület infrastrukturális ellátását. Az infrastruktúra-fejlesztéshez szorosan hozzákapcsolódik az innovációs, szaktanácsadási központ, inkubátorház, gyártó-, valamint raktárcsarnok létrehozása, szerverpark létesítése, amely több ipari park jövőbeli tervei között szerepel. A jól működő ipari parkoknak raktárkapacitás bővítésére (bérbeadási céllal) és vállalkozói ház (hasonló az inkubátorházhoz) létesítésére van szüksége.

... jelentős vonzóerőt jelent a betelepülő vállalkozások számára a kiépített infrastruktúra ...

Az infrastruktúra-fejlesztést minden esetben szolgáltatásnyújtás egészíti ki az ipari parkokban és inkubátorházakban. A meglévő szolgáltatások körét több üzemeltető szeretné bővíteni, elsősorban az igényekhez igazodva őrző-védő, irattározási és dokumentumkezelési, informatikai, gazdasági szolgáltatás, marketingtevékenység és kommunikáció erősítése a társaságok betelepítése, illetve a projektek, fejlesztések kiajánlása érdekében. Több üzemeltető tervez innovációs és K+F-hez kapcsolódó szolgáltatást, illetve programot, úgymint funkcionális fejlesztőközpont és analitikai laborbázis, illetve együttműködések kialakítását a tudásközpontokkal.

Ezek a tervek igazolják, hogy szinte minden ipari park és inkubátorház fejleszteni szeretne.

A megkérdezett szervezetek véleménye szerint mind az ipari parkok, mind az inkubátorházak esetében különösen jelentős vonzóerőt jelent a betelepülő vállalkozások számára a kiépített infrastruktúra, a szakképzett munkaerőháttér (egyetem, szakközépiskolák) és a szinergiahatás a már betelepült cégekkel. Mindezekkel nagymértékben segíthetik a külföldi tőke bevonzását, a vállalkozások betelepülését, működését és együttműködését, így az ipari parkokba települt vállalatok hatékonyabban működnek, exportorientált, technológia-intenzív vállalkozásokká válhatnak. Véleményük szerint az általuk ismert ipari parkok és inkubátorszervezetek részben rendelkeznek ezekkel, a jövőre vonatkozóan azonban megfogalmaztak néhány működési módosítást. Leginkább az alap-infrastruktúrán túli egyéb infrastruktúra-fejlesztést és K+F, innovációs szolgáltatás minőségének javítását javasolják, fontos továbbá az alapinfrastruktúra-bővítés, az emelt szintű szolgáltatás minőségének javítása és a kedvezőbb bérleti díj kiszabása is. Mindezeken túl javítja az ipari parkok és inkubátorházak megítélését szerintük az épületfejlesztés, a meglévő épületek felújítása, az alapszintű szolgáltatás minőségének javítása, valamint a nyújtott szolgáltatások mennyiségének bővítése egyaránt. Várhatóan az ipari parkok gazdaságszervező képessége tovább fog növekedni és a válság okozta sokk enyhülésével nagyobb kihasználtsággal fognak működni. A gazdasági válságot követően fellendülés várható nemcsak a betelepülni szándékozók, de az ipari parkot, inkubátorházat létesíteni kívánók számában is. Továbbá várható bizonyos ágazati profilok erősödése („klaszter jelleg”), valamint egyes jól bevezetett, nagyobb parkok esetében a szolgáltató profil kialakulása.

Az Új Széchenyi terv

A 2010. év második felében készített és 2011 elején indított Új Széchenyi Terv alapjában meghatározza, hogy az ország és benne a régiók fejlődését milyen fő irányok mentén lehet biztosítani. A terv komplexen kezeli a fejlesztési irányokat, nemcsak a támogatási célokat határozza meg, hanem figyelmet fordít az intézményi, szabályozási, eljárásrendi kérdések hatékonyabb újragondolására, támogatáspolitikai eszközökön túlmutató beavatkozásokra is.

Ma már látható, a régi költségvetési elképzelések reménybeli alapját képező reálgazdasági várakozások, a gyors és hatékony európai válságkezelés aligha valósulhat meg7. A nemzetközi szervezetek eltérő módon ítélik meg a várható világgazdasági folyamatok alakulására vonatkozó kilátásokat, a recesszió mélységét, időtartamát, a stabilitás beindulását, a kilábalás, az élénkülés kezdetét. Az előrejelzések hosszú és lassú kilábalásra engednek következtetni, ezért nemcsak adórendszerbeli megoldásra van szükség, hanem mindenekelőtt egy stabil gazdasági háttér és pénzügyi rendszer megteremtésére. A pénzügyi rendszer stabilizálódásának jelei már láthatók. A gazdasági kilábalásra utaló jelek csak a különféle bizalmi indexek javulásában követhetők nyomon.

Az Állami Számvevőszéknek a gazdaságfejlesztés állami eszközrendszerének működését vizsgáló, 2008 márciusában publikált jelentésében megállapítottakkal egyet kell, hogy értsek. Magyarországon hiányzik a hosszú távú, a fejlesztési célokat támogató átfogó adóstratégia, miközben az EU-n belüli összehasonlításban – különösen a szomszédos EU-országokhoz viszonyítva – az adóterhek magasak8. Nagy várakozások vannak a gazdasági szférában az adórendszer átalakításával kapcsolatban, hiszen már évek óta folytak elvetélt kísérletek. A kis-és középvállalkozások fejlesztésének stratégiája hangsúlyozza, hogy a versenyképesség növeléséhez mindenekelőtt a foglalkoztatást és az élőmunkát terhelő adók és járulékok csökkentését kell megvalósítani. A magyar kis-és középvállalkozói szektor fejlesztését a gazdaságpolitikai eszközök (infláció, kamatláb, adópolitika, versenypolitika, piacszabályzás) és a vállalkozásbarát jogi környezet mellett a vállalkozásfejlesztés aktív eszközei is biztosítják (pénzügyi és nem pénzügyi eszközök). A vállalkozásfejlesztés egyik fontos eleme az uniós támogatások rendszere, melyet az Állami Számvevőszék 2008. szeptemberi jelentése szerint erőteljes centralizálás jellemzett, a kormány saját hatáskörébe vonta a 2007-től rendelkezésre álló EU-s források mintegy negyede feletti döntési jogkört. A rendszernek teljesíteni kell az adminisztráció csökkentéséhez, a szerződések gyorsabb megkötéséhez és a megítélt támogatások gyors kifizetéséhez kapcsolódó elvárást. A pályázati adminisztráció csökkentése és a rendszer gyorsítása érdekében mind 2008-tól, mind a válságkezelés részeként 2009től számos változást vezettek be, de a 69 kilós pályázatok az elektronikus világ ellenére is maradtak. Ezen csak az Új Széchenyi Terv változtatott: rövidebb bírálati idő, rövidebb adatlapok 40–60 oldalról akár 8 oldalra, és a 700 adatmező is lecsökkent 150-re. Szervezeti megújulás, átalakítás, egyszerűsítés zajlott le, jóval kevesebb lett a közreműködő szervezet, kevesebb szereplő egyenlő gyorsaság!

A régió gazdasági szektora megerősítésének egyik feltétele a megfelelő üzleti környezet biztosítása, amennyiben lehetőség nyílna olyan támogatási rendszer kialakítására, amely betelepedési igény esetén megfelelő szakmai feltételek mellett gyors eljárásrenddel tudna fejlesztési forrást biztosítani az ipari park számára, az a forrásbiztonság jelentősen elősegíti az ipari parkok befektetésösztönzési tevékenységét, eredményesebb pozíciót nyújt a befektetővel való tárgyaláskor. Az ipari parkok betelepítettségének növelését szolgálhatja a betelepülők fejlesztési igényeit rugalmasan, gyorsan kiszolgálni képes tőkealap (kisléptékű kihelyezések, akár részben visszaforgó jelleggel), mely meglévő betelepülő(k) esetén nyújt az ipari parknak kisebb összegű fejlesztési támogatást. Fontos lenne, hogy a valóságban is hét régió legyen, az eddigi rendkívül lassú döntéseknek meg kell változnia, a mai gazdasági világ a gyorsaságáról ismerszik meg, ehhez kell alkalmazkodni a támogatáspolitikának is.

... mintha lebegnének, nem mélyültek el, nincsen szerves kapcsolatuk.

Az ipari parkok betelepítettségének növelését, a befektetésösztönzés elősegítését mint stratégiai célt nem lehet kizárólag az ipari parkok infrastrukturális fejlesztésével, a hatékonyabb marketing alkalmazásával és a betelepülők közvetlen támogatásával elősegíteni. Emellett az inkubációs tevékenység ösztönzése sem valósulhat meg maradéktalanul az infrastrukturális fejlesztés, az önálló bevételteremtés növelésének elősegítése és a hatékonyabb marketingtevékenységek ösztönzésével. A kkv-k szerepét a beszállítói hálózat kiszélesítésében, elmélyítésében mindenképp erősíteni kell, akár saját nemzeti forrásból, alapból (pl. Széchenyi Terv II). A kamarák szerepét is átgondolták, több feladatot fognak ellátni, valószínűleg a belső struktúrájukon is változtatni kell. A klaszterek sem eléggé izmosak, sok az ellenérdekeltség, valamint a vállalkozásfejlesztési alapítványok helyét és szerepét is újra kellene definiálni. A TISZK-ek (Térségi Integrált Szakképzési Központ) szerepét is át kell formálni, nem elég szolgalelkűen lemásolni az EU-ban elfoglalt helyüket. Nagyon fontos erősíteni a magyarországi vállalkozói, politikai, oktatási környezetbe való beágyazódásukat. Néha az az érzése az embernek, mintha lebegnének, nem mélyültek el, nincsen szerves kapcsolatuk. Általánosan igaz, hogy leggyorsabban a bürokratikus előírásokat vettük át, sőt azokhoz még hozzá is tettünk, ezzel is növelve a bonyolultságukat és sokszor az értelmetlen kötelezettségeket. Legtöbbször az igazi innovatív gondolat esett áldozatul!

A tőkealap kialakítása esetén a fejlesztési források felhasználása már a tőkealapba helyezéskor biztosított lenne (az EU felé való elszámoláshoz), melyet folyamatosan, a betelepedési igényekhez igazodva lehetne ténylegesen felhasználni. A források tőkealapból való felhasználása az egyfordulós pályázati rendszernél gyorsabban (mintegy 2 hónap alatt a beérkezés sorrendjében, folyamatos döntéssel), kisebb fejlesztési összegekhez való hozzájutást tesz lehetővé, a konkrét betelepedési igényeknek megfelelően, ezáltal az ipari parkok mentesülnek a nagyobb befektetést igénylő fejlesztések előfinanszírozásától. A régió gazdasági bázisát a fejlődőképes, tőkeerős kis-és középvállalkozói szektor biztosíthatja, ezért a szektor megerősítése érdekében fontos, hogy segítsük a vállalkozások telephelyének fejlesztését a vállalkozások betelepedése, növekedése, megerősödése érdekében. A fejlesztések során kiemelt figyelmet kell szentelni az ipari parkokba betelepülni szándékozóknak, mely vállalkozások közvetlen támogatásával szintén hozzájárulunk az ipari parkok beépítettségének növekedéséhez. Ez egyrészt felerősíti azon ipari parkok fejlesztéseinek eredményét és segíti befektetésösztönzési céljaik megvalósulását, amelyek ÉAOP-ból támogatottak voltak, másrészt elősegíti azon ipari parkok betelepítettségének növelését is, amelyek fejlesztésre nem kaptak EU-s támogatást. A vállalkozások közvetlen támogatása hatékonyabb eszköz a közvetett támogatásnál, és nagymértékben elősegíti a megfogalmazott stratégiai cél megvalósulását.

Az Észak-alföldi Operatív Programban összesen 106,5 Mrd Ft a fejlesztési forrás 2011–2013-ban a kormány által elfogadott akcióterv alapján (2010. december 21.). Ezek az alábbiak szerint oszlanak meg az ÉAOP prioritásai között:

– 1. prioritás: Gazdaságfejlesztés 21,89 Mrd Ft

– 2. prioritás: Turizmus 26,75 Mrd Ft

– 3. prioritás: Közlekedés 22,28 Mrd Ft

– 4. prioritás: Humán infrastruktúra 15,43 Mrd Ft

– 5. prioritás: Város-és térségfejlesztés 20,16 Mrd Ft (város+környezet+civil)

Az előző akcióterv el nem költött ipartelepítési konstrukcióját még 2010 decemberében írtuk ki (1 965 000 000 Ft), és olyan nagy volt a lelkesedés, hogy 946 millió forinttal meg kellett emelni a forrást. Több mint 527 munkahely létesítését vállalták a pályázók. Az ÚSZT ütemezésének megfelelően az ipartelepítési konstrukció májusban lett kiírva ismét, most már 3 milliárd forinttal, és indul a telephelyfejlesztés, mely a kkv-k ROP-os kiírási formája: 5,89 milliárd forinttal (ennél nagyobb forrás egyedül az Észak-magyarországi régiónál van). Nagyon helyesen a mikrovállalkozásoknak elkülönített védett forrása van, az összes forrás 20%-a, vagyis közel 1,2 milliárd forint (mikrovállalkozásnak minősül, ha 10 főnél kevesebbet alkalmaznak). Eddig problémát jelentett a mikrovállalkozások (jelentős arányban kényszervállalkozások) magas aránya, akik eddig szinte ki voltak zárva a pályázati konstrukciók dzsungeléből, valamint a nagyobb tőkeerejű kis-és középvállalkozások országosan is alacsony aránya. Van egy sajátosságunk is, lehet vegyes övezetből is, vagyis nem csak ipari besorolási területről pályázni (természetesen TEORszűkítéssel). A klaszterpályázat beadási határideje május 13-ával járt le (800 millió Ft). És júniustól lesz megnyitva, az ipari parkfejlesztés, inkubátorfejlesztés (3+2 milliárd), valamint a gazdasági kiemelt 4 milliárd forinttal (Debrecen, Jászfényszaru, Jászberény, Nyíregyháza számára). Ha ezt összeadjuk, több mint 20 milliárd forintnyi forrást kapunk, amit nem lehet kevésnek nevezni!

A régió gazdasági versenyképessége nagyban függ a vállalkozási szerkezettől, a gazdaság stabilitását elsősorban a régióhoz kötődő kis-és középvállalati szektor pozíciója, termelékenysége és jövedelemtermelő képessége biztosítja. Az Észak-alföldi régióban az országos átlagnál jóval kisebb a vállalkozói aktivitás. Megfelelő eszközökkel elő kell segíteni az induló, még nem tőkeerős vállalkozások, illetve a működő, de szintén nem tőkeerős, kisebb vállalkozások megerősödését, amely folyamat pozitívan tud hozzájárulni a foglalkoztatáshoz és termelékenység növekedéséhez. A régióban kevés inkubátorház vagy üzleti és technológiai inkubációs szolgáltatás áll a kkvszektor segítésére, rendelkezésére, tehát az induló vagy alacsony hatékonysággal működő kkv-k megerősödéséhez megfelelő inkubációs környezetet kell teremteni a régióban. Nagyon fontos, hogy belássuk, hogy szükségtelenül gyarapítottuk az ipari parkok számát (attól, hogy egy fejletlen kistérségbe kényszerítünk egy ipari parkot, nem indul el a terület fejlődése). Nem lehet még mindig felülről kényszeríteni az értelmetlen mennyiségi növekedést, illetve nem az a lényeg, hogy van-e ipari park, hanem inkább az elhelyezkedése és a környezete a meghatározó (transzferközpont, repülőtér, folyami kikötő, egyetemváros közelsége, vasúti átrakóhely, autópálya stb.) és az ott nyújtott szolgáltatások széles köre (műszaki, jogi, környezetvédelmi stb.). Szakítanunk kell az elmúlt gyakorlattal, hogy az irányító hatóságok elszakadtak a valóságos vidéki Magyarországtól, néha az az érzése volt az embernek, hogy csak vélelmezték és nem érzékelték a valóságot.9 A regionális fejlesztési ügynökségek kezdtek hivatallá válni, bürokratikus szervezetekké, a megnevezésükben a „fejlesztési” csak egy gunyoros torzóvá lett, a jelentéstartalma elveszni látszott a gurulós székek és a vastag asztalok között. Mindenképp változásra van szükség, sokkal rugalmasabbnak kell lenni a pályázatkiírónak és az irányító hatóságoknak, valamint a kormányszerveknek. Márpedig a régi, valamikori versenyelőnyünk elfogyott. Hatékonnyá kell tennünk az államot, az irányító hatóságokat, az ügynökségeket és a közreműködő szervezeteket! Az európai uniós intézményrendszernek nem önös érdekből, hanem a pályázókért és a gazdasági aktivitásért, illetve munkahelyteremtésért kell működnie! Ennek kereteit kidolgozta az Új Széchenyi Terv, de a szellemisége már rajtunk szereplőkön is múlik!

Felhasznált irodalom

Jegyzetek

  • 1. Mező Ferenc: A régiók tíz éve (álmok és valóság). Polgári Szemle, 2010/2., 86–95. o.
  • 2. Mező Ferenc: A gazdasági válság hatásai az Észak-alföldi régióban. Polgári Szemle, 2009/5., 36–50. o.
  • 3. Mező Ferenc–Maczik Erika: Fókuszban az egészségturizmus: lehetséges kitörési pont az Észak-alföldi régióban. Polgári Szemle, 2010/4. 14–33. o.
  • 4. Mező Ferenc–Kovács Krisztina: A válság és a KKV-szektor az Észak-alföldi régióban. Comitatus, 2010/január–február, 96–109. o.
  • 5. A KSH ábráján nincs feltüntetve (számunkra ismeretlen okokból) a karcagi, valamint nem látható a később ipari parkká vált rakamazi és a hajdúböszörményi nyugati ipari park.
  • 6. Forrás: Statisztikai tükör, II. évf. 39. sz., Debrecen, KSH Debreceni Igazgatósága. 2008. április 2.
  • 7. Dr. Kovács Árpád Gazdasági és Államháztartási perspektívák címmel elhangzott előadása alapján. Adóegyetem 2010, Székesfehérvár, 2009. november 16.
  • 8. A kis-és középvállalkozások helyzete 2008 címmel az NFGM 2009-ben kiadott éves jelentése alapján, NFGM, Budapest, 2009.
  • 9. Mező Ferenc: A régiók…, i. m.
A foglalkoztatási, jövedelmi és fogyasztási jellemzők regionális különbségei. KSH, 2008.
A munkaerőpiac alakulása Magyarországon 1988–2007. KSH, 2008.
Bajmóczy Zoltán: Az üzleti inkubáció szerepe a vállalkozásfejlesztésben. Közgazdasági Szemle, LI. évf., 2004. december, 1132–1150. o.
Ipari park, vállalkozási övezetek az Észak-Alföldön. KSH, 2008.
Magyarország 2008. KSH, 2009.
Munkaerő-piaci helyzetkép. Statisztikai tükör, KSH, 2009.
Területi Statisztikai Évkönyv. KSH, 2008.
TeIR, NFGM adatbázisok.
Új Széchenyi Terv: ujszechenyiterv.gov.hu/
© 2005 – 2024 Polgári Szemle Alapítvány